Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

À nemzetgyűlés 13i. ülése 1923. többség ilyen taktikát folytat, akkor belekergetik Farkas Istvánt és másokat is abba,. . . Pikler Emil : Valahol csak hangot kell adni ezeknek a kivánságoknak ! (Zaj jobhfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szomjas Gusztáv: Nagyon gyakran adnak hangot ! Barla-Szabó József: Izgatnak! Szilágyi Lajos :... belekergetik őket abba, ha itt nem mondhatják el a maguk igazát, más helyen álljanak ki a nyomorgók védelmezését En tehát még mindig azon az állásponton vagyok, hogy az egyenlő elbánás elvénél fogva, de a józan politika szempontjából is keresnünk kell az alkalmat arra, hogy Farkas István t. képviselőtársam indítványának megokolását is mielőbb napirendre tűzzük, hadd terjessze elő indokait. En már körülbelül tudom ugyan, hogy mi lesz a kormány válasza, mert ezekről a kérdésekről tárgyaltunk velük, de jó, ha az ország tisztán lát. Sokkal rosszabb, ha ez az inditvány be van jegyezve és a közalkalmazottak vagy magánalkalmazottak azt sejtik, hogy ebből valami jó származott volna az ő számukra, de a többségi erőszak nem engedte kifejteni ezeket a kívánságokat. Áttérek ezek után a Keresztényszocialista Magántisztviselők Országos Szövetségének szintén a magántisztviselők ügyében hozott határozatára. A magántisztviselőket illetőleg tulajdonképen egy mondatba lehet összefoglalni az ellenzéki követelést, ez pedig az, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban kidolgozás alatt álló és értesüléseink szerint az utolsó simítások alatt lévő törvényét a magántisztviselők jogviszonyai rendezésének mielőbb méltóztassanak beterjeszteni, hogy alkalmuk legyen ahhoz hozzászólni. Mivel a kereskedelemügyi minister ur kijelentette, hogy ez csak napok kérdése s az érdekképviseletek kezébe jut, evvel most tovább nem is foglalkozom, csak megemlítem, hogy viszont a keresztényszocialista magántisztviselők kérik a létminimum megállapítását, a munkaidőnek, munkaszünetnek, a haszonrészesedésnek törvényhozásilag való biztosítását, követelik továbbá az általános és kötelező állami nyugdíj biztosítását, a végkielégítés szabályozását, a betegsegélyezés és balesetbiztosítás szabályozását, végül annak kimondását, hogy próbaidő legfeljebb csak egy hónap lehet; egyévi szolgálat után pedig minden tisztviselő véglegesítendő. A magántisztviselőket illető kérelmeinket és javaslatainkat tehát annál a törvényjavaslatnál fogjuk részletesen előterjeszteni, amely törvényjavaslatot a kereskedelemügyi minister már a legközelebbi napokra kilátásba helyezett nekünk. Itt említem meg egy különleges kategóriának, a gépgyári tisztviselőknek ós művezetőknek NAPLÓ XII. évi június hó 7-én, csütörtökön, 18 7 azt a kérelmét, hogy kérik felvételüket az ellátatlanok közé. Megemlítem ezt azért, mert érdekes indokolása van, mondván, hogy a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületében tömörült gyárak kartellben vannak a munkabérekre és tiszti fizetésekre nézve. Ha tehát ezek kartellben vannak egymással, akor ők sok tekintetben hátrányba jöhetnek, ők tehát azonos elbánást kérnek minden tekintetben a saját munkásaikkal. Itt tehát ugyanaz a helyzet, mint a Máv. mérnököknél, akik szintén kérik, hogy a saját munkásaikkal egyenlősittessenek. A gépgyári tisztviselők is azonos elbánást kérnek a fizetéseik tekintetében a munkásaikkal. Mielőtt áttérnék a már elbocsátott és ezután elbocsátandó tisztviselők sorsának ismertetésére, tisztelettel szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem« (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szilágyi képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés I A B-listások ügyéről röviden beszélek amiatt, mert a ministerelnök ur külföldi útja előtt az utolsó napon nemzetgyűlésünk figyelmét és türelmét már igénybevettem ebben a kérdésben és akkor a t. ministerelnök ur az én általam előterjesztettekre nyomban nyilatkozott. Azonban igenis fel kell állítanom most azt a tételünket, hogy a ministerelnök urnák az a kijelentése, hogy a B-listások számára június 30-ig fentartja a revízió lehetőségét, bennünket nem elégít ki. Junius 30-ig megközelítőleg sem intézhetők el azok a kérvények, amelyek részint panaszok, részint egyszerű kérések formájában a kormányhoz befutottak. Ebből kifolyólag a mi kérelmünk az Bt kormányhoz és a kormányt támogató pártokhoz, méltóztassék odahatni, hogy a már elbocsátott, u. n. B-listások és az ő panaszaik orvoslása számára a lehetőség június 30-án túl, egészen ez óv végéig, december hó 31-ig biztosittassék. Ez egy rendkívül szerény és indokolt követelés, mert, mondom, hogy a befutott kérvényeket a kormány eldönteni nem tudta. De kérjük is, hogy akkor, amikor a második elbocsátás és a mostani 20%-os elbocsátás történt, még ne záródjanak le az első elbocsátás aktái, mert súlyos panaszok merültek fel és mi akarjuk, hogy azok a panaszok a második elbocsátás folyamán megbeszéltessenek. Mindenesetre követeljük azt, hogy az összes rokkantak és hadiözvegyek, akiket elbocsátottak, visszavétessenek. Ezek számára már nem azt kérjük, hogy raérlegeltessék az ügyük és visszavótessenek, hanem határozottan kérjük, sőt követeljük, hogy ezek visszavétessenek. Meggondolatlanságnak és könnyelműségnek tartjuk minden szempontból, keresztény nemzeti szempontból, honvédelmi, antibolsevista és minden szempontból megengedhetetlen ballépésnek tartjuk, hogy 21