Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-133

116 A nemzetgyűlés 133, ülése 1923. évi június hó 6-án» szerdán. Ugyancsak felolvasom Zala György egy mondatát, aki megállapítja (olvassa) : »Az összes neves magyar művészek Székely tanítványai. Azóta nem fejlődött az intézet semmit, legfeljebb csak visszafelé és most teljes felfordultságban van. Székely Bertalan volt a legnagyobb tudósa a magyar művészeti pedagógiának. Ezt a pedagógiát kell ott folytatni. Meg kell tanitani az ifjúságot a művészet mesterségére, hogy a gondolatait és érzéseit szabatosan és öntudatosan tudja kifejezni. Eltévelyedett nézetek, hamis tézisek azok, hogy a fiatal tehetséget nem szabad befolyásolni, mert elveszti eredetiségét, mert amióta a világ képzőművészetet ismer, azt látja, hogy a talentumokat nem lehet eltéríteni egyéniségüktől, s amennyi talentum van egy fiatal emberben, annyira fog az fejlődni, ha megtanulja a művészet mesterségét, ha rajzolni, festeni tanul és nem perverzkedik a vásznon és az anyaggal.« Bár ez az interpelláció már tavaly elhangzott, bár A Népben, az Uj Lapban, — különösen Somody István — az Uj Nemzedékben és más szakfolyóiratokban szánualan cikkben vitáztak erről a témáról és igyekeztek a minister urat meggyőzni, hogy az ő felfogása és művészeti politikája helytelen, ebben a kérdésben mégsem történt semmi. A minister ur, amikor egyszer Zala Györgygyei találkozott, azt mondotta: Gyuri barátom, a te megkérdezésed nélkül semmi sem fog történni. De eltelt egy év és a kiváló nagy művészt egyetlenegy izben, egyetlenegy fontos kérdésben meg nem kérdezték. Strausz István: Nem történt semmi! Kiss Menyhért: Nagyon szomorú, hogy nem történt semmi. Strausz István t. képviselőtársam nagyon helyesen jegyezte meg. Ugylátszik, hogy általánossá kezd válni az, hogy mind n égető nagy dolognál úgyszólván kórusban leliBt mondani, hogy nem történt semmi. Köt>. Jességet teljesítek akkor, amikor ezt idehozom és a jelen nem lévő minister ur tudomására hozom, hogy ha e botrányos, züllesztő állapotot tovább is akarná tűrni, én ezt a kérdést állandóan napirenden fogom tartani és nem fogom tűrni, mint törvényhozó, hogy kommunista züllesztést folytassanak a művészetben. Rothenstein Mór : Borzasztó ! Kiss Menyhért: Nem tudom, kinek az ajkáról hangzott el az, hogy borzasztó. Minthogy a politikai évadnak az elején a szociáldemokraták tiltakoztak az ellen, hogy a kommunizmus és őközöttük kapcsolat állittassék fel, — ezt el is hiszem, — ugy képzelem, hogy ha ez a művészetre vonatkoznék, ez ellen is tiltakoznának. Rothenstein Mór: Nincs kommunizmus a művészetben. Kiss Menyhért: Szakemberek szerint van! Mindezek után a következő interpellációt vagyok bátor a kultuszminister úrhoz intézni (olvassa) .* »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz a képzőművészeti főiskola botrányos állapotai dolgában. 1. Van-e tudomása a minister urnák arról a bolseviki állapotról, amelyet a képzőművészeti főiskola minden tanári kvalifikáció nélküli rektora, Lyka Károly létesített? 2. Van-e tudomása a minister urnák arról a szabálytalanságról, hogy a képzőművészeti főiskolát egy olyan rektori tanács vezeti, amelynek tagjai többségükben ideiglenes tanárok, holott a szabályzat ezt a tisztséget a rendes tanárokra ruházza ? 3. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a becsülettel szolgáló, nem forradalmár és nem kommunista tanárok a régi beosztásaiktól, tanszékeiktől Lyka Károly által törvénytelenül, jogtalanul megfosztva, jórészt csak heti kéthárom órára osztattak be, vagy nyugdíjaztattak, hogy a Lyka által hozott uj tanároknak ezáltal helyet biztosítsanak? 4. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a képzőművészeti főiskola kifogástalanul működő, régi tiszteletdíjas tanárait a megérdemelt előléptetés helyett Lyka Károly a szerzett jogok lábbal tiprásával, a legbántóbb méltánytalansággal, indokolás nélkül a további alkalmazásnál mellőzött? így : Bokor Lászlót, a gyakorló főgimnázium jeles tanárát, aki hosszú harctéri szolgálat és orosz fogság után tért vissza; özv. Komócsy Józsefnét, az igen képzett okleveles rajztanárnőt, aki majdnem 30 évig volt különböző szakon a képzőművészeti főiskola tiszteletdíjas tanára; Kováts Józsefet, a székesfővárosi iparrajziskola kiváló tanárát ; Raksányi Dezsőt, a kiváló festőművészt, aki tiz évig tanított alakrajzot a képzőművészeti főiskolán. Az igaz, hogy sem forradalmár, sem kommunista nem volt egyik sem. 5. Van-e tudomása a minister urnák, és ha nincs, mivel tudja igazolni, hogy a régi tanárok mellőzésével három uj tanárt nevezett ki a főiskolához olyan tanszakokra, amelyeknek régi kitűnő előadói vannak? Nevezetesen miért nevezte ki Baranszky E. Lászlót és Horn Antalt, akik a kommün alatt az átképző tanfolyam előadói voltak, s Benkhardt Agostot, aki nem állami szolgálatban a székesfővárosi iparrajziskola rendes tanára volt ? és pedig a VII. fizetési osztályba, holott az érdemeket szerzett régi tanár, Radnai Béla, akit a kommunisták elmozdítottak, húszéves főiskolai szolgálattal ma is a VIII. fizetési osztályban van. 6. Van-e tudomása a minister urnák Lyka Károly ama tervéről, amely szerint a kinevezési törvény megkerülésével szerződtetett tanárokat a régi tanárok sérelmével és mellőzésével a legmagasabb fizetési osztályban neveztesse ki? Nóvszerint Csók Istvánt, akit a kommün nevezett ki, az elmozdított Deák Ebner Lajos helyére a főiskolához; Réti Istvánt, akit a kommunisták, amikor az akadémia tanárai állásaiktól elmozdították, megtartotta^ s magas fizetéssel elő-