Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-133

110 A nemzetgyűlés 133. ülése 1.923. évi június hó 6-án, szerdán. országban és Ausztriában történt, ahol hivatalos index-megállapítás van és ahhoz kell simulnia a fizetéseknek. Az azután természetesen más kérdés, hogy melyik legyen az alapfizetés, ezt majd kölcsönös tárgyalások alapján el lehetne intézni, — de annak révén az alkalmazottak, a tisztviselők és a munkások egyaránt védve volnának attól, hogy színvonalukat kénytelenek legyenek hónapról-hónapra mindig lejjebb szállítani oly fokig, ahol azután már nem mehet tovább. Egyébként a létminimum és az index tulajdon képen csak keret és iránymutató. A végrehajtás eszköze az volna, ami Németországban van : a paritásos béregyeztető-bizottság, amelybe ugy a munkaadók, mint a munkások kiküldik képviselőiket. Mi egyebet nem akarunk. Még valamire vagyok bátor t. képviselőtársaim szives figyelmét felhívni. Rövid néhány napon belül két tisztviselő-nagygyűlés zajlott le Budapesten. Az egyik a köztisztviselőké volt, a másik a magántisztviselőké. A köztisztviselők nagygyűlésének már mutatkoznak az eredményei, amennyiben annak hatása alatt a pénzügyminister ur már megtette a maga megnyugtató nyilatkozatát . . . Szomjas Gusztáv : Dehogy annak hatása alatt ! Pikler Emil:... a pénzügyi bizottságban. A magántisztviselők nagygyűlésén, igaz, nem hangzottak el ilyen kemény szavak, nem volt j ilyen fenyegető magatartás, nem zsidózták le és nem szidták a kormányt. Azon a nagygyűlésen egészen tárgyilagos objektivitással tártuk fel a magunk sebeit, nem politizáltunk, nem fenyegetőztünk és talán ez az oka annak, hogy a mi bajunkkal, a mi ügyünkkel kevesebbet foglalkoznak. Amikor tegnap Farkas István képviselőtársam azt kérte a Háztól, hogy az ő indítványát, amely a létminimum szabályozásáról és az indexszámok hivatalos kimutatásáról szól, szintén napirendre tűzzük, és ezt a kérelmet és napirendi inditványt a Ház elutasította, már tisztában voltunk azzal, hogy interpellációm abban a légkörben, miliőben, amelyben elhangzik, nem igen fog megértésre találni. De ez engem nem tarthatott vissza, mint ahogyan nem fogja visszatartani Farkas István képviselőtársamat sem, hogyha majd az indítványa egyszer napirendre kerül, ott a maga véleményét elmondja. Mégis nagyon jellemző, hogy amikor ily égető társadalmi problémáról van szó, mint ez, amely, merem állítani, semmivel sem kevésbé fontos, mint a köztisztviselők dolga, hiszen számszerint is óriási tömegről ős intelligens emberekről van szó, köztük nagyon sok családos emberről, akiknek kulturális érzékük van, akik tisztességesen akarják felnevelni gyermekeiket és gyermekeikből az országra hasznom munkástagokat akarnak nevelni, a nemzetgyűlés ezt csak ugy félvállról kezeli. Ez nem helyes, mert ezzel a problémával ép ugy kell -foglalkozni, mint a köztisztviselők dolgával. Strausz István : Azzal együtt foglalkoztunk vele. Pikler Emil : Látjuk, hogy egy meghúzódó kis pontocskában Szilágyi Lajos képviselőtársam indítványában is van valami erre vonatkozólag, amikor azt mondja, hogy (olvassa) : »A magántisztviselők jogviszonyait szabályozó törvény? javaslat sürgősen előterjesztendő.« Ez az egész, mert az indítvány többi pontja csak a köztisztviselőkre vonatkozik. Mi ezzel nem elégedhetünk meg, mert igaz, hogy a jogviszony szabályozását is már évek óta sürgetjük és arra is rá fogok térni még most. A dolognak gazdasági oldala azonban épen olyan égetően fontos és erről ebben az indítványban nem találok semmit. T. Nemzetgyűlés ! Egyik súlyos sérelme a magánalkalmazottaknak és a munkásoknak az adózás terén is van. Mert a koronaromlás és a drágaság növekedése folytán hónapról-hónapra kevesebb fizetést kapnak. Ha én januárban kaptam 30 000 K fizetést és ma kapok 80.000 K fizetést, akkor én most kevesebb fizetést kaptam, mint a mttltkor, mert ezért a 80.000 K-ért sokkal kevesebb húst, sokkal kevebb kenyeret és cipőt kapok, mint 30.000 K-ért januárban kaptam. Az adózás terén pedig mi van? Az, hogy én 30.000 K után januárban fizettem 650 K kereseti adót havonta, most pedig fizetek 90.000 K után, t, i. a háromszorosért, mért 90.000 K ugyanannyi fizetés, mint 30.000 K volt januárban, — fizetek 5500 K-t havonta. Az állam tehát valorizálja a maga adókövetelését, ugyanannyit követel és hajt be tőlem adóképen, mintha én háromszor annyi fizetést kapnék, mint januárban, holott ez fikció. Ha 5000 K létminimumot állapit meg az állam az adózás terén, akkor ez valósággal tragikomikum ; mert hiszen 5000 K nemcsak nem létminimum, hanem egy családnál nagyon szerény beosztással is legfeljebb két napi megélhetést biztosit. Farkas István : Még annyit sem ! Egy családnál egy napra kell annyi ! Pikler Emil : Hát nagyon szerényen, igazán nyomorogva. És méltóztassanak visszaemlékezni Hegedüs Lóránt volt pénzügyminister urnák annak idején tett kijelentésére, hogy a családos emberek, családos alkalmazottak és munkások adóztatásánál figyelembe veszi a családi állapotot, mint ez Ausztriában és Németországban megtörténik, hogy ott a család adóterhéből a gyermekekre és a feleségre tekintettel egy bizonyos rész levonatik. Erre vonatkozólag semmiféle intézkedés itt nem történt, a kereseti adóról szóló uj törvényben nincs intézkedés — és akkor az a non sens, lehetetlen állapot áll be, hogy pl. egy alkalmazott, egy munkás, akinek 4—5 gyermeke van és 60 000 K fizetést kap, sokkal többet fizet, mint egy agglegény, akinek 40.000 K fizetése van és aki sokkal jobban ki