Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-133

A nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. 1Ö9 országon a tőke minden lehetőt elkövet arra, hogy az indextörvény megalkotását hátráltassa vagy megakadályozza, megfeledkezik arról, talán nem is feledkezik meg, de a nemzetgyűlés igen t. tagjai nem gondolnak arra, hogy a tőke teljes mértékben biztosítja a maga részére az indexet. A tőke ugyanis amikor az eladási árt kalkulálja és kötéseket csinál 1—3 havi szállításra, nem magyar koronában csinálja a kalkulációt, hanem dollárban, svájci frankban, hollandi forintban valorizálja az értékeket, és igy a maga részére igenis biztosit ja az indexet. Egész üzlete, üzletének egész technikája, az üzletek lebonyolítása az indexrendszer alapján történik. Ennek felismeréséhez nem is kell nagy gazdasági tudás, nem is kell nagy bölcsesség, mert akármit vásárol ma az a magánalkalmazott, az a munkás, akár a fogorvoshoz megy fogat húzatni, akár orvost hozat beteg gyermeke részére, akár fehérneműt vagy élelmiszert vesz, mindenütt szemben találja magát az aranyparitással, mindent legalább aranyparitáson, nagyon sok cikket meg épen aranyparitáson felül kell megfizetnie. Hát hogyan élhetnek igy meg az emberek? Hát nem méltóztatnak ezen gondolkozni? Bizonyára gondolkoznak, hiszen érző, gondolkozó emberek mindannyian . . g Peidl Gyula : Nono ! Rothenstein Mór : Kis tévedés ! Pikler Emil : ... de nem méltóztattak gondolkozni azon, hogyezen segíteni is kell. Estessék elhinni, a segítés problémája nem is olyan rettenetes, mert hiszen elkerülhetetlen, hogy előbbutóbb be fog következni a gazdasági életben az a pillanat, amikor mindennek aranyparitáson kell lennie és a munkabér is aranyparitáson lesz. Kell is, hogy ez bekövetkezzék, mert különben megakasztanánk magát az életet. Nemcsak magántársadalmi vonatkozásában értem az életet, hanem értem alatta az államéletet is, mert ha a dolgozó tömegek oly nyomorúságba fognak jutni, hogy munkaerejük teljesen leromlik, megáll az államélet is. Egyébként az indexkorona nem egyéb, mint aranykorona. Semmi egyebet nem akarunk és semmi egyebet nem akarnak sem a magánalkalmazottak, sem a munkások, csak azt, hogy életszükségleteiket munkájukból beszerezhessék, és ha —• amint mondottam — a tőke aranyparitáson, az ő indexe alapján értékesiti a maga cikkeit és a gazda ugyanezt csinálja, az alkalmazott is ugyanannyit kapjon papirkoronában, mint amennyit a megfelelő aranykorona ér, hogy a maga és családja életét ily módon biztosítani tudja. Pártunk részéről már a múlt év őszén történt itt javaslat a gazdasági anarchia megszüntetésére vagy legalább is enyhítésére, és a párt a segités módozatait is megjelölte. Méltóztassanak csak a Ház naplójában visszalapozni és elolvasni Farkas István t. képviselőtársam indítványát, ahol pontonkint felsorolja, mit kellene tenni. Meg vagyok győződve róla, hogyha a kormány ezeknek a pontoknak csak egy részét is megszívlelte és a kellő intézkedéseket megtette volna, a drágaság messziről sem érte volna el mai hatását és elkerülhető lett volna nagyon sok nyomor és szenvedés és az a szociális nyugtalanság, ami most izgalomban tartja az ország lakosságát, legalább némileg lecsapolható lett volna. Később Kitajka elvtársam és képviselőtársam is . . . (Zaj jobbféől! Felkiáltások: Elvtárs !) ... nekem elvtársam a képviselő ur, tehát joggal nevezem igy, szintén hasonló természeti indítványt tett. Peidl Gyula: Az egységes pártban bajos volna egymást elvtársnak szólítani. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Sajnos, a nemzetgyűlés bölcsessége nem tudott kellő magaslatra emelkedni és ezek az indítványok írott malasztként a nemzetgyűlés lomtárába kerültek. Nem akarom a t. Ház türelmét hosszú ideig igénybe venni azzal, hogy a magánalkalmazottak javadalmazása körül milyen lehetetlen állapot van, mert hiszen az idő már nagyon előrehaladott és tudom, hogy az urak már nagyon türelmetlenek, . . . Kószó István: Tévedés! Pikler Emil '. ... de egypár frappáns esetet mégis meg kell emlitenem. Van itt egy biztosítótársaság, amelynek nagyon hazafias és nemzeti címe van : Nemzeti Baleset Biztosító R.-T, Ennél a biztosító részvénytársaságnál hosszú éveken keresztül dolgoznak tisztviselők és a havi átlagos fizetés — statisztikát csináltunk erről — 16.000 korona. Nem aranykorona, hanem papírkorona. Yan ott olyan tisztviselő, akinek 25 évi szolgálat után havi 25.000 korona javadalmazása van. Amikor a tisztviselők bementek a nagyhatalmú igazgató úrhoz, . . . Peidl Gyula : Az is megérdemel huszonötöt ! Pikler Emil: ... és fizetés ja vitást kértek, azt válaszolta nekik, hogy munkájuk kellően van honorálva és fizetésjavitást nem ad. A tisztviselők erre végső elkeseredésükben letették a tollat, magyarán mondva sztrájkba léptek. Az igazgató ur azután a mozgalmat vezető kéthárom tisztviselőt maga elé citálta és azt mondta nekik, hogy érzík-e ők a felelősségét annak, hogy a nemzeti vagyonban tesznek kárt, amikor a Nemzeti Baleset Biztositó E.-T. irodájában sztrájkolnak. Ez tehát ő szerinte nemzeti vagyon. Erre azt izenem én innen, ezekből a padokból az igen t. igazgató urnák, hogy nemzeti vagyon a munkásoknak és tisztviselőknek munkaereje, de nem nemzeti vagyon az a tőke és annak a profitnak biztosítása, amely a Nemzeti Baleset Biztositó R-T. kasszájában gyarapszik . . . Sütő József: Magánvállalkozás. Pikler Emil : ... de a nemzetnek abból bizony nagyon kis rész jut. Sütő József : Annál több a részvényeseknek ! Pikler Emil : Azt mondhatná az igen t. pénzügyminister ur vagy a kormány, hogy magángazdaság dolgaiba a kormánynak nincs módjában beavatkozni. Módjában van beavatkozni akkor és oly módon, ahogyan az Német-