Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-133

îos A nemzetgyűlés 133. ülése 1923, évi június hó 6-án, szerdán. centig honorálom azt, hogy a köztisztviselői kérdés igenis súlyosan égető problémája a mai csonka Magyarországnak. Ezt a kérdést gyökeresen meg kell oldani, ezt a problémát, mint égő tüskét a beteg testben meghagyni nem szabad. De ha segíteni akarunk, mert segítenünk kell, a köztisztviselői rétegen, nem szabad megfeledkeznünk egy épen olyan hasznos rétegről. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy a gazdasági élet ama területein, ahol a könyvelők, a kereskedősegédek, a banktisztviselők, a biztositó intézeti tisztviselők dolgoznak, robotolnak éhbérekért anélkül, hogy csak a legmegközelitőbben is ki tudják elégíteni legprimitívebb életszükségleteiket, olyan társadalmi rétegek és az országnak olyan hasznos munkás rétegei vannak, melyeknek ügye épen annyira kell, hogy a szivéhez nőjjön a nemzetgyűlés minden tagjának, mint a köztisztviselők ügye. Amikor itt felszólalok, nagyon természetes, hogy munkásnak érzem magam és fizikai munkás testvéreim érdeke, kulturális és gazdasági boldogulása ép oly szent előttem, mint a magánalkalmazottaké. Amikor most az indexrendszerre akarok rátérni, ez ép ugy érinti a fizikai munkásokat, mint a szellemi munkásokat, akik között egyébként soha különbséget nem tettem és nüansznyi eltérést sem látok ebben a kérdésben. Az indexrendszer a sülyedő valutájú országokban az egyetlen réménium arra, hogy a dolgozó tömegek megélhetése biztosítva legyen. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor az első indemnitási vita során párhuzamot vontam az Ausztriában és Magyarországon élő munkástömegek életstandardja között és az osztrák munkások kedvezőbb életstandardját azzal indokoltam meg, hogy ott indexrendszer van, Kállay Tamás igent, képviselőtársam azt a közbeszólást tette, hogy mi lesz a vége Ausztriában annak az indexrendszernek. En vele szemben egy viszont közbeszólást kockáztattam meg és azt mondtam, hogy mi lesz itt a vége annak, hogy itt nincsen indexi Azóta elmúlt háromnegyed esztendő és látjuk a különbséget ; látjuk a különbséget abban, hogy az osztrák nagyipar, de még maga az osztrák állam is, amely az indexrendszer alapján fizeti alkalmazottjait —igenis ez tagadhatatlan dolog — a gazdasági konszolidáció utján van, megkapta külföldi kölcsönét, megkötötte az európai államokkal gazdasági szerződéseit, megvan a nemzetközi gazdasági kapcsolata az őt környező államokkal és gazdasági betegségéből, igaz, hogy lassú, de mégis érezhető gyógyulási folyamattal a javulás utján van, az indexrendszer ellenére, de nem is ellenére, hanem igenis az indexrendszer segélyével és az indexrendszer mellett. Peidl Gyula : Ott nem a dolgozókat éheztetik ki! Pikler Emil : Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy amikor mi, szociáldemokraták a dolgozó tömegek gazdasági érdekeiért harcolunk és emelünk szót ezen a fórumon, ez nem demagógia és nem azt jelenti, hogy az ország kárára törekszünk, mert jóllehet bennünket, mint hazátlan bitangokat és nemzetközieket mindig ilyen szinben festenek le, nyugodt lelkiismerettel állítom — én legalább szubjektive ugy érzem, és azt hiszem, minden képviselőtársam, aki ezekben a padokban ül, ugy érzi, mert mindannyiukat ismerem évtizedek óta, — hogy mi igenis a munkástömegek érdekeiért harcolunk, de amikor ezt tesszük, egyúttal az ország érdekeit is védjük és az ország ügyeit is előre akarjuk vinni. A nagytőke természetesen nemcsak nálunk, hanem Ausztriában és Németországban is eleinte minden lehetőt elkövetett az indexrendszer behozatalának meghiúsítására, de miután Ausztriában is, Németországban is demokratikus kormányzat van és a dolgozó tömegek ott olyan politikai és gazdasági súlyt tudnak kifejteni, amely őket fontosságuknál fogva megilleti, nagyon természetes, hogy ez mégsem volt meghiúsítható. Ausztriában a munkaügyi ministerium, Németországban pedig a Statistisches Reichsamt állapítja meg hivatalból paritásosán, t. i. a munkaadók és munkások részéről kiküldött szakértők megállapítása alapján Németországban a Reichsindexziffert, Ausztriában pedig az Indexziffer^ Megjegyzem, hogy még az indexszám sem ideális megoldása a kérdésnek, mert hiszen a munkásság és a dolgozó tisztviselők Németországban is, Ausztriában is mindig négy héttel hátrányban vannak, mert a hónap lepergése után állapítják csak meg az elmúlt négy hétre az indexszámot, de hát ez egészen ki nem küszöbölhető. Peidl Gyula : Nem, már kéthetenkét is megállapítják ! Pikler Emil : Sőt már ujabban kéthetenkint is megállapítják. Egészen ezt a hátrányt nem lehet kiküszöbölni, de mégis csak óriási különbség van az ottani és az itteni állapot között. Hogy szemléltetően mutassam be ezt a prolémát, folyó év január hónapja óta május hó végéig az itt készülő magánindexszámok, tehát a Pester Lloyd és Dalnoki Kovács-féle indexszámok szerint a drágaság körülbelül 200 százalékkal emelkedett. Ez annyit jelent, hogy az élet ma háromszor annyiba kerül, mint januárban került. Azt hiszem, nagyon kevés olyan munkás és alkalmazott réteg van ebben az országban, amely ma háromszor annyi papirkoronát keres, mint amennyit januárban keresett. Ha pedig ez igy van, akkor ez azt jelenti, hogy itt a dolgozó emberek, ugy a szellemi, mint a fizikai munkások hónapról-hónapra kevesebbet keresnek. Ha ugyanis a drágaság 80 százalékkal nő, holtbizonyos, hogy a bérek ennek csak a felével, vagy harmadával emelkednek és ez az emelkedés is csak hosszas tárgyalások, harcok és bérmozgalmak után érhető el. Ez nem szabad, hogy állandó állapot legyen. Méltóztassanak meggondolni, hogy mennyi energia, munkaerő, szellemi és fizikai erő pazarolódik el ezekben a bér mozgalmakban, ezekben az örök harcokban ; hogy a szociális békének milyen hátráltatója ez, és hogy az indexrendszer az a remédium, amely ezt kiküszöböli. De amikor Magyar-