Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
A nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. 107 nyos mennyiséget kivinni. Ezt félre értelmezték a hatóságok, amennyiben jórészt majdnem minden utasra vonatkoztatták. A földmivel és ügyi ministerium a pénzügyministeriummal érintkezésbe lépett s azonnal egy magyarázatot adott ki, amely szerint tulaj donképen csak olyan utasok részére szól ez az engedély, akik vizummal ellátott útlevéllel tovább utaznak. A magam részéről belátom, hogy ennek révén is óriási élelmiszerkészletek vonhatók el, s máris megígérem, hogy ezt a rendelkezést komoly re vizió alá fogom venni. Méltóztatott megemlíteni még az ármaximálás kérdését is. Ez a baj nemcsak ezen a vidéken jelentkezik. Tényleg különösen a rendőri hatóságok egyik-másik helyen az őstermelők cikkeit árszabályozzák akkor, amikor közvetlenül a piacra kerülnek. A legnagyobb baj abban van, hogy tulajdonképen hiányzik is belőlük a kellő szakértelem s ennek révén oly ármegállapítások történnek, amelyek csak arra alkalmasak, hogy az áru a piacra ne kerüljön. De itt már a parlamentben is szó került erről a dologról s ez ügyben már tanácskoztunk is, és a kormány intézkedett, hogy ezeket az ármaximálásokat megszüntessék, s ahol ilyen helyi bajok jelentkeznek, mindig készséggel teszünk eleget ezeknek a rendelkezéseknek megszüntetésére. Arra is súlyt helyezek, hogy a túlzott bürokratizmus, mint az igen t, képviselő ur hangsúlyozta, szintén ne akadályozza meg a forgalmat. En a magam hatáskörében a bürokratizmust lehetőleg a minimumra próbálom leszorítani, és azt hiszem, hogy nincs a kormánynak egy tagja sem, aM ebben az irányban ne jönne segítségére az életnek, és ha itt panaszok vannak, megfontolás tárgyává fogom tenni, s ebben a tekintetben is könnyíteni akarok a helyzeten. Teljesen magamévá teszem az interpelláló képviselő urnák azt az óhajtását is, hogy ezeknek a kérdéseknek megbeszélésére az ottani hatóságok, azonkívül az ottani gazdasági érdekeltségek is hivassanak egybe, és megbeszélve a kérdéseket, próbáljunk olyan megoldást, amely az ottani helyzetet megjavítva, a kérdést tulaj donképen közmegnyugvásra oldja meg. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Általános élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur válaszát megnyugvással tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak tudomásul venni a választ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Szólásra következik? Csik József jegyző : Pikler Emil ! Pikler Emil : A pénzügyi bizottság minapi ülésén, t. Nemzetgyűlés, amikor az igen t. pénzügyminister ur közlést tett arról, hogy ezentúl a köztisztviselők, közalkalmazottak fizetését a ministertanács minden hónapban meg fogja tárgyaltatni és újra szabályozni fogja, Várnai képviselőtársam azt a megjegyzést tette, hogy ez tulaj donképen az index rendszeresítése és hogy ez az intézkedés a magánalkalmazottak rétegeire is kiterjesztendő volna. A pénzügyminister ur tiltakozott ugyan az ellen, hogy ő az indexrendszert akarná meghonosítani, azonban ez csak játék a szavakkal, mert az, amit a pénzügyminister ur felemiitett, hogy minden hónapban kívánja a kormány újra és újra rendezni a drágaság arányaihoz képest a köztisztviselők javadalmazását, nem egyéb az indexnél. Peidl Gyula : Ha komolyan vesszük, akkor nem egyéb ! Pikler Emil : Igaza van Peidl képviselőtársamnak/hogy csak akkor, ha komolyan vesszük ezt az Ígéretet. Igen ám, de Várnai képviselőtársamnak ama megjegyzése, hogy ez azután a magánalkalmazottakra is kiterjesztendő, kiváltotta az igen t. pénzügyminister úrból azt az ellenmegjegyzést, hogy hiszen semmi akadálya sincs annak, hogy azok a vállalatok, ahol magánalkalmazottak dolgoznak, ugyanazt a rendszert kövessék, mint az állam. En nagyon sajnálom, hogy az igen t. pénzügyminister ur nincs jelen, mert ha jelen volna, nagyon szépen és udvariasan megkérném őt arra, hogy szíveskedjék a magánalkalmazottaknak valami használati utasitásfélét adni, amelynek alapján módjukban volna munkaadóikat arra: kényszeríteni, hogy ők is minden hónapban, újra és újra szabályozzák javadalmazásukat a _ drágaság növekedésével arányosan. Hiszen, eddig sem volt semmi akadálya annak, hogy a vállalatok, bankok, biztosítási intézetek és kereskedők ezt megtegyék. Az akadály a szociális érzés hiánya volt, az akadálya kapitalista ter-, mészét volt, amely profitját növelni akarja minden áron, minden poklokon és minden akadályokon keresztül, és miután a magánalkalmazottak munkaereje is csak árucikk, profitra alkalmas árucikk és miután minden szempontnál fontosabb a profit biztosítása, az, hogy semmi akadálya nincs, ilyen körülmények között a magánalkalmazottakon nem segit. Mire támaszkodva akarja a pénzügyminister ur, illetőleg a kormány havonta a köztisztviselői fizetéseket újra meg újra rendezni ? Mik azok az adatok, melyek azok a gazdasági lehetőségek, amelyek a kormány részére ezt lehetővé fogják tenni ? Ha vannak erre nézve adatai az igen t. pénzügyminister urnák — és bizonyára vannak, mert sokkal komolyabb, sokkal józanabb politikusnak és finansziénak tartom őt, semhogy ő mondta volna, ha erre adatai nem volnának, vagy ha ő ezt nem tartaná lehetségesnek, — miért titok ez ? Miért nem közölte ezt a pénzügyi bizottsággal ? Erre nagyon kíváncsi lettem volna már azért is, mert ezekre az adatokra építeném fel én az én tételemet, hogy ugyanaz, ami a köztisztviselőkre áll, áll a magánalkalmazottakra nézve is. (ügy van ! Ugy van ! half elől.) Mert én elismerem és száz per17*
