Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
104 A nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. mány beígért rendcsináló munkájában miféle tempót fog venni és milyen eredményeket fog produkálni ? Most sem azért szólalok fel. hogy ezeket a furcsaságokat a kormányzat hibájául rójam fel. Mert hiszen kétségtelen, hogy azok csupán a bürokratizmus túltengése következtében állottak elő. Mégis a parlament elé kell azonban vinnem azokat, mert az orvoslás most már annyira sürgés, hogy annak elmaradása a legnagyobb fokú elkeseredést és nyugtalankodást idézné elő azon a vidéken. T. Nemzetgyűlés ! Nyugatmagyarország elcsatolása óta az utóbbi időben egy 15 -20 kilométeres u. n. határsávot létesítettek, amely a határral párhuzamosan fut. Ebbe beletartozik a városok közül Sopron, Kőszeg, Szombathely és Szentgotthárd. Erre a határsávra vonatkozólag olyan intézkedések történtek, hogy az ország területéről ebbe a határsávba élelmiszert szállítani csak az elsőfokú közigazgatási hatóság szállítási engedélye alapján szabad. Tehát az odairányuló forgalom kötött. A határsávon belül ellenben egyik faluból a másikba szabad az élelmiszerátvitel, egyik városból a másikba is szabad az élelmiszerszállítás, de a városból faluba már tilos. Most következik azután a furcsaság. Ez az, hogy ennek a határsávnak községeiből, illetve egész területéről, Ausztriába minden vizumos útlevéllel ellátott utas szállítási igazolvány nélkül is magával vihet 20 kg élelmet. Meg van határozva, hogy ebből 12 kg lehet liszt, 2 kg zsir, 6 kg hus. Elég az hozzá, hogy a határsáv maeyar lakossága a saját élelmezéséről csak a forgalmat megnehezítő hatósági engedélyek segítségével gondoskodhatik, mig ellenben az ott termelt javakat az utasok szállítási engedély nélkül is át vi hetik Ausztriába. Gaal Gaston : 20 kilogrammig ! Lingauer Albin : Méltóztassék azonban megnézni, hogy hányszor 20 kg-ot visznek ki. Saly Endre: Azért 3000 K 1 kg zsir Szombathelyen ! Lingauer Albin: Méltóztassék azzal számolni, hogy ha minden száz lépésre állítunk is egy vámőrt, az ottani erdős területen éjszaka mégis a legvigabban folyhatik a csempészés, az élelmiszerek kiszállítása. Az élelmiszerkészlet jelentékenyen megfogyatkozik már a csempészés következtében is. Peidl Gyula: És megdrágul! Lingauer Albin: Még csak az kellett, hogy az utasok számára szabaddá tegyék a 20—20 kilogram élelmiszer szállítását. Ennek közvetlen következménye most már az, hogy a falu ugyan nem koplal de a határsáv területén lévő városok piaca élelmiszerellátás dolgában máris a legválságosabb helyzetbe jutott. Ez egészen természetes. Burgenlandban sokkal drágábbak lévén az élelmiszerek, az onnan idejött és húsz kilogram élelmiszerrel visszautazó vevők sokkal magasabb árakat tudnak fizetni a termelőknek. Ennek következtében Kőszeg, Szombathely, Sopron piaca nemcsak megdrágul, hanem árunélkülivé is válik. Ebből azután az következik, hogy a drágaságot a helyi rendőrhatóságok a maguk beavatkozásával próbálják megfékezni, aminek megint igen furcsa következményei mutatkoznak. Ha a határsávbeli falusi ember a város felé megy, hogy a maga termeivényét a piacra vigye eladás végett: ahány csendőrrel, rendőrrel, vámőrrel találkozik, az mind megállítja, leigazoltatja és súlyos akadályokat gördit útja elé, mert hiszen nincs a homlokára irva, hogy nem csempész-e, nem a határszél felé tart-e ? Ennek következtében a falusiak ma már azt mondják, hogy nem szekáltatják tovább magukat és inkább nem mennek többé a városi piacra. Ha a város enni akar, jöjjön ki és vegye meg élelmiszereit odakünn. Méltóztassék figyelembevenni azt is, hogy a határsávon belül egyik városból a másikba szállítási engedéllyel szabad volna ugyan élelmiszert átvinni, de magától értetődik, hogy mindegyik polgármester a maga városát védeni igyekszik és igy meggátolja azt, hogy az ő piacáról a másik város élelmezésére valamit átvigyenek. A legfurcsább azonban az, hogy amikor a falusi ember a maga tejnemüjével, tojásával, zöldségféléjével bemegy a városi piacra, ott hirtelen szemben találja magát a meglepetésszerű maximálással, amelyet a rendőrség diktál rá ! Éhn Kálmán : Csak irányár ! Linganer Albin : Igen, irányár volna és annak megszabása az árvizsgáló bizottság dolga volna, de sajnos, az árvizsgáló bizottság ezt a hivatását — legalább mifelénk — nem teljesiti, és igy a rendőrség ragadta magához ezt a jogot. Már most vagy odaadja a földmives a maga árucikkét a szeszélyesen elébeszabott irányáron : akkor ráfizet. Vagy nem adja oda, hanem haza akarja vinni. Ekkor jár azonban igazán pórul. Mert lecsípi a rendőrség : városból faluba élelmiszert vinni nem lévén szabad ! Gaal Gaston : Ez a parasztboldogság ! Lingauer Albin : Tehát az a földmives, aki a városba élelmiszert visz, tulaj donképen ugy jár, mint az egér, amely besétál az egérfogóba, mert a városban nyakoncsipik és ha nem adja, elveszik tőle az élelmiszert, Gaal Gaston : Igy néz ki a paraszteldorádó ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lingauer Albin : Ennek a városi puklikum egyegy napig talán láthatja valami hasznát, de a következő hetekben már ugyancsak ráfizet, mert a piacok minden héten üresebbek lesznek. Gaal Gaston : Természetes, magától értetődik ! Lingauer Albin : A csendőrség és a falusi lakosság között emiatt most már állandó a villongás. Az örökös szekatúra, a zaklatás, az utón közlekedő emberek folytonos feltartóztatása . . . Nagy Ernő : Mint nálunk is I
