Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
A nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. 106 Lingauer Albin :. . . olyan hatóság-gyűlöletet vált ki az emberekből, olyan nagy a tisztviselők ellen való elkeseredés a falun épen ennek következtében, hogy az már egyenesen aggasztó arányokat ölt. A falu és a város között akaratlanul is élezik ezek a rendelkezések az ellentétet. Szomorúan kell konstatálnom, nemhogy megbékülés felé mennénk, hanem a szembenállás mindig hevesebbé és elkeseredettebbé válik. Például felhozom Kőszeg és Szombathely piacának esetét. Kőszegen például, amely közvetlen határváros, szokás volt, hogy egyes vendéglősök Szombathely piacán szerezték be élelmi szükségletük egy részét. Igen ám, de most nem tudják az élelmiszert Szombathelyről Kőszegre szállitani, mert a rendőrség a vonaton lecsipi őket, elszedi tőlük az élelmiszert. Azért, mert a határszél felé másnak nem szabad élelmiszert magával vinni, csak annak, aki Ausztriába megy. Természetes, hogy ez a Szombathelyen bevásárló kőszegieknek súlyos károkat okoz. A határátlépések körül is vannak bajok. Az osztrák és a magyar kormányok között már történt bizonyos enyhitő megegyezés. Le kell szögeznem azt, hogy a magyar kormány a mi közbelépésünk folytán ez irányban a lehető legelőzékenyebb magatartást tanusitotta, és a legjobb akarattal igyekezett megkönnyíteni a határforgalmat, de a kiadott rendelkezések értelmezése odakünn a vidéki bürokrácia vaskalapossága következtében olyan ferde irányt vett, hogy a határátlépés azóta nemhogy megkönnyebbült volna, hanem megnehezedett. Nemrég visszacsatolták Burgenland hét községét, köztük Pornóapáti községet is. Ennek lakosai jórészt erdei munkából élnek; odaát dolgoznak a Burgenlandhoz csatolt nagy erdőségekben. Ezek rendesen fában kapják meg munkadíjukat. Ha ezt a fát át akarják onnan hozni mihozzánk, a magyar határközegek ezt nem engedik meg nekik. Sőt kocsifuvaronként 350 korona díjat számit fel atulajdonkeresményeinekhazahozásáért. A tulajdon közegeink nehezítik meg ezeknek a közlekedését. Olyan községek lakosaival történik ez, amelyek másfél éven keresztül Ausztriához tartoztak és ezelőtt néhány hónappal megint visszacsatolt attak ide. Méltóztassék ennek a szekatúrának következményeit kiszámitani azon a kényes területen, ahol nemrég nekünk véres verejtékkel kellett agitálnunk, hogy a népet a Magyarország mellett való megmaradásra rábirjuk. Méltóztassanak ennek a szekatúrának következményeit kiszámitani azokon a vidékeken, ahol át lehet látni a határon, s ahol az emberek azt látják, hogy a túlsó oldalon Ausztria a maga munkásainak, tisztviselőinek mily bőséges kereseti alkalmakat biztosit, (Ugy van ! a szüsőbaloldalon.) hogy a nép vásárlóképessége ott mekkora. Az osztrák hatóságok, az osztrák határközegek a legnagyobb előzékenységgel kezelik ugy a tőlünk átmenő, mint a hozzánk átjövő embereket, s nemcsak hogy nem akadályozzák meg, haNAPtó XII. nem egyenesen elŐmozditják azt, hogy a határforgalom minél simább lehessen. Peidi Gyula : Demokratikus felügyelet alatt állanak. Lingauer Albin : Mi magyar szempontból nem tehetünk semmiféle szemrehányást Ausztriának, mert el kell ismernünk, hogy a legudvariasabban. a legloyalisabban kezelik velünk szemben a határforgalmi rendelkezéseiket. Nálunk ellenben — sajnos — a mi fejletlenebb, de erőszakosabb bürokráciánknak . . . Saly Endre : Főleg erőszakosabb ! Lingauer Albin: ...túlkapásai következtében abszurd esetek fordulnak elő. Kőszeg városban például május 14-én országos vásár volt. Körülbelül 1500 burgenlandi lakes tódult Kőszeg felé, hogy a határt á'lépve, az ő megszokott kőszegi piacán bevásároljon. Mi történt? Nem eresztették át őket a határon, nem az osztrák, hanem a magyar közegek. Még pedig miért nem? Azért, mert nem volt láttamozva a kőszegi kapitányságnál az útlevelük, A bel ügyminist er ur rendelkezései éltelmében a határőrség közegei tartoznának ugyan ezeket az embereket útlevelük láttamoztat ás a végett Kőszegre bekísérni, vagy az útlevelüket láttamoztatás végeit behozni, azonban a hivatali bakafántoskodás ezt megtagadja. Mivel ekként nem is lehetett az útleveleken láttamozás : azt mondták nekik, hogy ide pedig nem jöttök be ! 1500 volt magyar állampolgár, jelenleg burgenlandi állampolgár, aki az elszakítás dacára a régi magyar piaccal az összeköttetést fenn akarta tartani, kénytelen volt az országhatárról, sőt Kőszeg kapujából sirva, átkozódva visszafordulni, mert a hatósági bölcsesség jóvoltából nem tudta a lábát a ha f áron áttenni. Nagy Ernő : Ez az integritás ! Pikler Emil : Szép irredenta politika ! (Zaj.) Lingauer Albin : Azt a várost, amelyet én képviselek, Kőszeg városát valamikor egészen németajkú lakosság lakta. Ez a lakosság megmagyarosodott, úgyszólván teljesen magyarrá vált, ma a már csak egy egészen elenyésző csekély százalék német. Ennek a megmagyarosodásnak köszönhetjük azt, hogy az osztrákok igénylése dacára még a trianoni békeszerződésben sem csatolták Kőszeget Ausztriához, hanem meghagyták nálunk. Kőszegnek a magyarosodását mi most azzal háláljuk meg, hogy ezt a várost halálra Ítélni engedjük. A trianoni béke elszakította élelmezési Hinterlandját, s az a város, amely tipikus iskolaváros és a nyugdíjasoknak városa, eddig az országnak egyik legolcsóbb városa volt, ma élelmezési háttér nélkül a legdrágább várossá lett. Piaca meghalt, fogyasztó körzete elveszett, és ugyanakkor elveszett egyúttal a tápláló körzete is. A drágaság elűzi az iskolákat, a nyugdíjasokat. A város sorvadni kezd. Ez a város a magyar állam részéről minden néven nevezendő elképzelhető kivételes előzékenységre tarthatna számot. A kormányban — ugy látom — meg is van erre a hajlandóság, azonba n a mi elfajult hivatali viszonyaink mellett a ki17
