Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-133

á nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. 103 áldozatot, amelyre akármilyen nagy legyen is, de szükség van a haza érdekében. Ezúttal a kormánynak ebben a kérdésben annál is inkább könnyebb lesz a helyzete, mert ez nem jelent megterhelést. Azokkal szemben kell ezt a szociális terhet kikényszeríteni, akik igen jó vagyoni és gazdasági helyzetben vannak. Ha nézünk akármilyen vállalkozást, nagyarányú gazdasági és nagyüzemi vállalkozást, nézzük az ezerholdasoknak a mező- és erdőgazdasági vállalkozásait, nézzük a gyári vállalkozásokat, bankvállalkozásokat, azt látjuk, hogy ezek mind annyira túldotáltak, annyi sok nyereséget, vagyont, konjunkturális hasznot halmoznak össze, hogy majdnem leszakadnak alattuk. Ha ezektől megköveteljük, hogy a legprimitívebb emberi kötelességüket teljesítsék, akkor azt hiszem, csak helyesen járunk el. A kormányt vétkes, bűnös mulasztás terheli, hogy elnézi a nagy vagyonok részéről az uzsoráskodást, az embertelenséget, hogy alkalmazottaik, akik 30—40 esztendeig szolgálták őket olyan állásban, amelyben nagy hasznot hajtottak nekik, nyugdíjul kénytelenek legyenek megelégedni manapság 180 koronával névértékben. Ezt a rendszert nem lehet tovább fentartani. A kormány szükségét érzi annak, hogy a köztisztviselőkön segitsen, hogy őket is abban a minimális dotációban részesítse, amely megélhetésükhöz szükséges. Ebben a tekintetben hajlandók is vagyunk a kormányt támogatni, de természetesen nem abban az irányban, hogy a. meglévő tisztviselők létszámát még gyarapitsuk. A hivatalos lapban az van kilátásba helyezve, hogy ezentúl a házakat hivatalok számára el lehet rekvirálni, valósággal el lehet kobozni. Ebből azt kell sejtenünk, hogy megint nagyarányú hivatal-felállítások lesznek. Ha ezekre a kormány gondol és a lelkiismeretét megnyugtatja — holott gondolnia kellene arra, hogy ez az ország súlyos megadóztatásával jár — tessék fellépni másokkal szemben is és kikövetelni az igazságos áldozatot azoktól az existenciáktól, nagyvagyonoktól is, amelyek ezt megbírják. Ott vagyunk, amint előttem szóló t. képviselőtársam imént fejtegette, hogy Magyarországon senki más nem fizet adót, csak a szegény ember, mert a nagyemberek áthárítják az ő nagy adójukat. Igaz, hogy látszatra a nagyvagyonokra, a 400.000 holdakra és nem tudom hány milliárddal bírókra papiroson ki van vetve elég nagy összegű adó, de ennek a vége az, hogy mégis csak csupa kisember fizeti meg az adót, amennyiben emelik a terményeik árát s a végén a durák mindig csak a szegény ember, akinek nincs tovább áthárítani valója. Ezek a páriák, akiknek érdekében*itt interpellálok, igazán nem tudnak áthárítani semmit sem, ezek valóban a nyomornak kétségbeejtő karjai között hánykolódnak, egyenesen embertelenség, ami velük történik. Kérnem kell a kormányt, hogy siessen ezeknek a segítségére. Nem is kellenek hozzá jelszavak, nem is kell keresztény vagy fajvédelmi politika, egyszerűen a legprimitívebb, a békeidőben megszokott emberi belátás és emberi igazságérzet és akkor ezeken az első pillanatban már lehet segíteni. A következő interpellációt intézem e tárgyban az összkormányhoz (olvassa): »1. Tud-e a kormányeinök ur, illetve a kormány arról a kétségbeejtő helyzetről, melyben a magánalkalmazott nyűg- és kegydíjasok, valamint a magánalkalmazottak özvegyei és árvái annak folytán jutottak, hogy — kivéve kevés számú esetet — még mindig csak régi névértékben kapják javadalmazásukat? 2. Tud-e arról, hogy a bírósági gyakorlat még mindig ingadozó abban a tekintetben, hogy az emiitett természetű követelések régi névértékben vagy valorizált értékben fketendők-e ? Hajlandó-e sürgősen oly törvényhozási intézkedést kezdeményezni és keresztülvinni, hogy nevezett nyugdíjasok és özvegyek járandóságukat valorizált értékben kapják?« Elnök : Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Sorrend szerint következik Lingauer Albin képviselő urnák a belügyminister úrhoz a rendőrségnek a községi autonómia ügyeibe való beleavatkozása tárgyában bejegyzett interpellációja. Lingauer Albin: T. Nemzetgyűlés! Mivel a belügyminister ur szíves volt megigérni, hogy ezt a kérdést megvizsgálja és rövid időn belül lesz szives választ adni, hogy orvosolható-e a felemlített panasz, tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat addig az ideig elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak megengedni, hogy Lingauer Albin képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen !) A Ház ilyen értelemben határoz. Következik Lingauer Albin képviselő ur* nak az összkormányhoz a nyugati határszél közélelmezési bajai tárgyában bejegyzett interpellációja. Lingauer Albin : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a nyugatmagyarországi úgynevezett határsáv némely közélelmezési és határátlépési furcsaságait hozzam ide a nemzetgyűlés elé és arra orvoslást kérjek a kormánytól. Teszem ezt nemcsak a magam nevében, hanem egyúttal azon vasmegyei képviselőtársaim megbízásából is, akik szintén a határszélhez tartozó kerületeket képviselnek. Egy évvel ezelőtt a választásoknál a mi vármegyénk egyetlenegy egységespárti képviselőt sem választott. Csupa ellenzéki került ki onnan. Mégis ez az első eset, hogy közülünk egy a nemzetgyűlésen felszólal. Elhatároztuk annakidején, hogy türelemmel megvárjuk, hogy a kor-