Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
A nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. 101 fogja tenni kötelességét. Engedelmet kérek, én ezzel be nem érhetem. A ministerelnök ur kifejtette, hogy a legszomorúbb három pénzügyi hónap vár most Magyarországra, Szabó István (soicorópátkai) : Haditerveket eláruljon? (Zaj half elöl.) Szakács Andor: Azt már nem gondolnám, hogy az ország uj hadjáratot tervez. (Zaj.) Horváth Zoltán : Tán csak nincsenek uj haditerveink ? Szabó István (sókorópátJcai) : Bizonyos, hogy nem dobhatja terveit a közvélemény elé. Szakács Andor: A kérdés szerintem a következőképen áll: Vagy normális eszközökkel akar ennek a három hónapnak súlyos bajaival megküzdeni a kormány és akkor semmi oka nem lehet arra, hogy efelől a nemzetgyűlést és a közvéleményt meg ne nyugtassa, hogy az ebből folyó bizonytalanságnak véget vessen, vagy pedig rendkívüli eszközöket akar igénybe venni és akkor a nemzetgyűlés felhatalmazása nélkül ezekhez ugy sem nyúlhat. Minden körülmények között kíváncsi vagyok rá — mivel azt mondotta a ministerelnök ur, hogy erre is felelni fog — mi az ő felelete és miért mondott csupán annyit, hogy a kormány meg fogja tenni a kötelességéi Utolsó kérdésem tehát igy szól (olvassa) : »A külföldi kölcsön ezidőszerinti meghiúsulására való tekintettel mi lesz a kormány pénzügyi politikája a legközelebbi időben?« Fel sem tételezem a kormányról, hogy összedugott kezekkel akarja nézni, hogyan fog bekövetkezni koronánk ujabb megingása, esetleges ujabb lezüllése, és ennek következtében a drágaság most már igazán az égig szökjön és minden reményt, minden kibontakozást eltemessen. Ezekre várom én, t. Nemzetgyűlés, a kormány válaszát. Kiss Menyhért: Várhatsz babám, elvárhatsz, mig csak bele nem fáradsz. Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Sorrend szerint következik Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur interpellációja a belügyminister úrhoz, Debreczenben a választói névjegyzékből való nagymérvű kihagyások miatt. Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál : Tekintettel arra, hogy a választójogi jogfosztások orvoslása még mindig folyamatban van, tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a mai napon se mondjam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak kozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés megengedi, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi napon mondhassa el. Következik Farkas István képviselő ur interpellációja a belügy minister úrhoz a választói névjegyzékek kiigazítása tárgyában. Farkas István : T. Nemzetgyűlés Î Miután a kormány kilátásba helyezte, hogy ezt reparálja és kiad egy pótrendeletet, — amely még nem jelent meg — én is arra kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el interpellációmat. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ? így a nemzetgyűlés megengedi, hogy a képviselő ur a legközelebbi interpellációs napon mondja el interpellációját. Következik Rupert Rezső képviselő ur interpellációja az igazságügyminister úrhoz a választói névjegyzékek összeállítása körül Budapesten ós az országban elkövetett bűntettek bűnvádi üldözése tárgyában. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem az interpelláció elhalasítását megengedni, mert az előző interpellációkkal összefüggésben van. (Helyeslés) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ? így a képviselő ur a legközelebbi interpellációs napon mondhatja el interpellációját. Újra Rupert Rezső képviselő ur interpellációja következik az összkormányhoz a nyugdíjas magánalkalmazottak járandóságainak valorizálása tárgyában. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! Pár percre leszek bátor igénybe venni a nemzetgyűlés szives figyelmét egy olyan kérdésben, amelyre bátran mondhatjuk, hogy égető. A Házban és a Házon kivül is erős mozgalmak vannak a köztisztviselői kérdésnek, a köztisztviselők ellátásának napirenden tartása céljából. Annyira, amennyire a munkásság is napirenden tartja a maga kívánságainak, törekvéseinek kérdéseit szervezetei révén. Van azonban az országban egy olyan társadalmi réteg, vannak sokan, sok ezren, akikről senki sem gondoskodik, akiknek érdekében senki sem beszél, akiknek nincsenek szervezeteik, nincsenek képviseleteik. Ezeknek nevében, néhány ezer kifacsart citrom nevében és érdekében akarok itt pár szót szólni, kérdést és kérést intézni a kormányhoz. T. Nemzetgyűlés! Csak néhány számadatot mondok. Vannak nyugdíjas gazdatisztek, kasznárok, ispánok, más belső alkalmazottak, irodai hivatalnokok, vagy kisebb alkalmazottak, gazdák, másféle cselédek, akiket még akkor nyugdíjaztak, amikor a korona jobb volt, de nyugdíjaznak mostanában is bizonyos előre meghatározott nyugdíjjal vagy kegydíjjal. Aki ezek közül a legnagyobb nyugdíjat kapja, kap körülbelül 200 K-t havonként. Nem említem itt azt az egy-két kivételes, dicséretreméltó esetet, amikor az illető uradalom a maga jószántából, jószívűségéből egyik-másik helyen segítségére sietett ezeknek az alkalmazottaknak. En a szabályt, a nagy általánosságot veszem, nagy általánosságban pedig ugy van, hogy 30—40—45 évig szolgált nyugdíjas kasznárok, ispánok legfeljebb 200 K-t kapnak, igen gyakran azonban csak 160 K-t, ugyancsak özvegyei pedig — magam is ismerek néhány ilyen esetet — havonként 91
