Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
ÍOO A nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. nyira természetes összefüggésben állanak a tria- I nőni Magyarországgal, hogy ha a gazdasági vérkeringést helyreállítani nem tudjuk, akkor hiábavaló bármiféle kísérlet, Magyarország talpraállitása nem fog sikerülni. (Ugy van! balfelöl.) A kisentente-nak is fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy velünk együtt az őszinte kiegyenlítés megkeresésében közreműködjék, mert nagyon jől tudjuk, hogy gazdaságilag a mostani helyzet reá is hátrányosan hat vissza. Mindezek alapján néhány kérdést akarok intézni a ministerelnök úrhoz. A legfőbb kérdésem az, hogy ha ő helyesnek és szükségesnek tartja, hogy a kisen tente- tal ebben az irányban tárgyalások induljanak meg, mikor óhajtja a tárgyalásokat megkezdeni és ezek eredményéről mikor óhajt jelentést tenni? Vagy sikerülnek ezek a tárgyaiások, vagy nem. Ha sikerülnek, akkor segítve van rajtunk, ha nem sikerülnek, legalább hivatkozhatunk rá a külföldön, — ha majd a kormány valamilyen formában megismétli kölcsönigényét — hogy megkíséreltük szomszédainkkal a kiegyenlítést megkeresni, de nem a mi hibánkból történt, hogy ez nem sikerült. Ez tehát olyan novum volna, mellyel a kormány a külföld elé léphetne. Mindezek után a következő interpellációt vagyok bátor beterjesztenni a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »Igaz-e, hogy az olaszok ragaszkodnak a jóvátétel fizetéséhez?« Erre a kérdésre azért van szükség, hogy az olasz politika és az olasz jóindulat valódi reális értékével az ország tisztába jöhessen, (Továbbolvassa) : »Mi lesz a kormány magatartása a jóvátétel kérdésében ?« Erre a kérdésre azért van szükség, mert a ministerelnök ur a választások idején Hódmezővásárhelyen . . . Horváth Zoltán : Tavaly november 19-én ! Szakács Andor : . . . kijelentette, hogy az a magyar kormány, amely jóvátétel fizetésére vállalkozik, hazaáruló és egy pillanatig sem maradhat a helyén. Farkas István: Hisz már teljesített jóvátételt ez a kormány! Rupert Rezső: Nem komoly dolog ez az egész ! Szakács Andor : Azt szeretném tudni, fentartja-e a kormány jelenlegi feje ezt a szigorú álláspontját a jóvátétel kérdésében? (Továbbolvassa) ; »Micsoda ellenértékét tudja megjelölni a ministerelnök ur annak, hogy külföldi utjának egyetlen konkrét eredménye az, hogy idevonzotta az entente pénzügyi ellenőrző bizottságát, amely még a jóvátétel előtt megkezdi Magyarország pénzügyi ellenőrzését, s ezáltal súlyosan érinteni fogja hazánk önállóságát?« »Milyen értelmezését adja annak a ministerelnök ur, hogy a jóvátételi bizottság rezoluciója tőlünk a trianoni békeszerződés további teljes végrehajtását követeli?« Ezt a kérdést azért teszem fel, mert ugy vagyok értesülve, hogy mi a reparáció kivételével a trianoni békeszerződés mindenféle feltételeit már végrehajtottuk. Ha azonban a jóvátételi bizottság rezoluciójában az a kívánság foglaltatik, hogy a trianoni békeszerződést nekünk továbbra is folytatólag végre kell hajtanunk, akkor bizonyos követelések vannak támasztva az országgal szemben. Én szeretnék tisztába jönni azzal, hogy miféle követelésekkel lépett fel velünk szemben a jóvátételi bizottság. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Következő kérdésem (olvassa) : »Igaz-e, hogy a csehek a magyar kormánnyal folytatott korábbi tárgyalásaik során és más utón is 1920 ősze óta ismételten hajlandóságukat fejezték ki aziránt, hogy a Magyarországgal való teljes megegyezés esetén jelentékeny területi engedményeket tesznek hazánk javára? Erről széltében-hosszában beszélnek. (Ugy van! a szélsobaloldalon) Horváth Zoltán: Térképet mutogatnak! Farkas István : Ennek a kormánynak nem kell területi engedmény! Szakács Andor : Az első nemzetgyűlés egyik tagja, Ballá Aladár a brucki tárgyalások idején interpellációt intézett az akkori kormányhoz és megkérdezte, igaz-e, hogy a brucki tárgyalások során a cseh kormány képviselői kifejezték a cseh kormány abbeli hajlandóságát, hogy ha Magyarországgal őszinte kiegyenlítést sikerül létrehozni, akkor hajlandó bizonyos magyarlakta területeket a magyar szuverenitás alá visszaboc8átani. Erre az interpellációra Hegyeshalmy Lajos akkori kereskedelemügyi minister ur kijelentette, hogy nem válaszolhat, mert folyamatban lévő tárgyalásokról van szó és azok befejezése előtt nem nyilatkozhat erről a kérdésről. Én most őszintén és nyíltan felteszem a jelenlegi ministerelnök úrhoz a kérdést, hogy tájékoztassa az országot, mi van ezzel, igaz-e, legalább ebben a kérdésben lássunk tisztán. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Következő kérdésem (olvassa) : »Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy hasonlóképen a jugoszlávok részéről is megnyilvánult az a hajlandóság, hogy velünk való teljes megegyezés esetén bizonyos magyar területeket a mi uralmunk alá visszabocsátanak ?« »Hajlandó-e a ministerelnök ur sürgős kormányfeladatnak elismerni, hogy az összes fenforgó kérdések megoldásának megkísérlésére a kisentetne-tal tárgyalásokat kell kezdeményeznie ?« Utolsó kérdésem szoros kapcsolatban áll a ministerelnök ur tegnapi nyilatkozatának negyedik pontjával, amely szerint arra is nyilatkozni fog, hogy a kölcsön meghiúsulása után pénzügyi téren mi lesz a kormány teendője. Erre ő csupán azt a választ adta, hogy a kormány meg
