Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-133

A nemzetgyűlés 133. ülése 1923. évi június hó 6-án, szerdán. ÓS kölcsönért fordultak a pénzügyi kormányhoz, mert a saját erejükből építkezni nem tudnak, az ország megmaradt keleti részében pedig rendkívül nagy az árvizveszedelem, az árviz nagy területeken el­önti a termőföldet, kimossa a vetőmagot s az egész termés kárbavész. El lehet képzelni az országnak olyan pénzügyi helyzetét, mely mellett a kormány ne igyekezzék ezen a súlyos, nagy bajon segíteni, ne igyekezzék honorálni az ármentesitő-társulatok igényeit, amikor a pénz nem menne veszendőbe, hanem azt befektetési célokra kérik ? Kiss Menyhért : A Hitelbanknak kell ! Szakács Andor : Az ármentesitő-társulatok kértek, mondjuk, 100—200 vagy 500 millió hitelt. A szám mellékes, mert hétről-hétre, hónapról­hónapra változik a pénz értéke. Ha a kormány a tavasszal 1 milliárd koronát adott volna ezeknek az ármentesitő-társulatoknak, a megmentett termésben már az első évben sokszorosan vissza­térült volna ez a befektetés, és mégis, a kormány ridegen elzárkózott ez elől az érdek elől. Itt van az a rendkivül sok dologtalan mezőgazdasági mun­kás, az embernek igazán , . . Elnök *. Kérem, képviselő ur, nem az indem­nitást tárgyaljuk. A képviselő ur egy interpellációt óhajt előterjeszteni,. .. Szakács Andor : Ugy van s Elnök ; . . s méltóztassék tehát az interpel­láció tárgyánál maradni. Horváth Zoltán : Megindokolja ! Elnök : Csendet kérek ! Szakács Andor : Interpellációmban a mínister­elnök ur tegnapi beszédével foglalkozom. A minis­terelnök ur tegnapi beszédében kifejtette, hogy a kormány mindent megtett az ország belső erej ének helyreállitására, az országtalpraálHtására. Én ezzel szemben arra mutatok rá, hogy nem tett meg min­dent, amit kötelessége lett volna megtenni. Horváth Zoltán : Ugy van ! Ehhez joga van ! Elnök ; A képviselő ur nem ebben a tárgyban jegyzett be interpellációt. Méltóztassék magát interpellációjának tárgyához tartani ! Szakács Andor : A külföldi útra vonatkozik. Elnök : Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni. Horváth Zoltán : Szorosan összefügg vele. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak i Meskó Zoltán : Adóztassák meg a háborús vagyont ! Elnök ". Meskó Zoltán képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Kiss Menyhért: Kinek volt az érdeke a keresztény kormány? Szakács Andor: Az a tömérdek dologtalan mezőgazdasági munkás kincse az országnak, a munkáskéznek ez az óriási bősége nagy nem­zeti kincsünk, amelyet még meghagyott a tria­noni szerződés. Olbedugott kézzel állnak az emberek addig, amig a munkára alkalmas idő letelik, amikor pedig eljön az ősz, nincs semmi­féle közmunka. A pénzügyminister ur nem ad pénzt arra, hogy az országban hasznos befektetések eszközöltessenek, útjavítási és egyéb munkálatok induljanak meg . . . Haller István: Nem szabad a bankjegyeket szaporítani! Ez volt a válasz! Szakács Andor : ... hogy árvízvédelmi és más építkezések történjenek. Horváth Zoltán : Ellenben inségakciót rendez ! Szakács Andor : Azt a pénzt azután, ame­lyet nem adott meg termelő, befektetési célokra, a tél folyamán kénytelen a kormány az ellátat­lanok segélye címén a munka és kereset nélkül maradt százezreknek juttatni ingyen, minden visszatérítés nélkül. Ezt a pénzügyi politikát jelenlegi kormányunk helyesnek tartja. Ha a kormány arra hivatkozik, hogy mindent meg­tett az országban, ami a saját erőnkből való talpraálláshoz szükséges, akkor én a kormány­nak ezt a felfogását semmiképen osztani nem tudom. Nem tudom azért sem, mert nekünk soha­sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy minket még mindig fenyeget egy szociális bizonytalan­ság is, tehát még ha ráfizetnénk is arra, hogy ezt a bizonytalanságot megszüntessük, akkor is kötelességünk volna ez, holott mindaz, amit a kormány erre a célra szánt volna, igenis ter­mékeny befektetés lett volna, az országban élet, egy kis pezsdülés keletkeznék, a termelés nagyobb mértékűvé válik, fellendül, és az ország teherviselőképessége is megnagyobbodott volna. Kiss Menyhért: De mi lett volna a Hitel­bankkal? Nem lettek volna milliárdjai. Szakács Andor: Nagyon megkönnyítette volna a kormány tagjainak külföldi útját, a ministerelnök urnák és a pénzügyministernek helyzetét, ha arra hivatkozhattak volna, hogy olyan adópolitikát inauguráltak, amely a nyu­gaton elfogadott elvek szerint a progresszivitás alapján épül fel. De mindenki tudja, hogy ná­lunk degresszív alapon csinálják az adópolitikát­(Ugy van! a bal- és a szélsőbalon.) Mindenki tudja, hogy, amikor arról van szó, hogy a nincsteleneknek százezreit földhöz kell juttatni, az egész nagybirtok-érdekeltség, az összes feudá­lis oligarchia kiadja a jelszót, hogy ez a több­termelés rovására megy. Szeder Ferenc: Ugy van! Hazudnak! Elnök : Szeder képviselő ur méltóztassék parlamentáris kifejezést használni. A képviselő urnák különben sincs joga szólni. Szakács Andor: Amikor pedig a jövedelmi adót kell befizetni, akkor a kormány maga ugy klasszifikálja a birtokokat, hogy 500 holdig fizetni kell évi 1200 korona tiszta jövedelem után, 1000 holdig 1000 korona kulcs után és 1000 holdon felül fizetni kell 800 koronára fel­becsült jövedelem után. Drozdy Győző: Degresszív alap. Szakács Andor: Ha azután fizetésre kerül a sor... (Ellenmondás a jobboldalon.) Elmond­tam én és elmondták az egységespárt oldaláról is ezt a dolgot.

Next

/
Thumbnails
Contents