Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
923. évi június hó 6-án, szerdán. 04 A nemzetgyűlés 133. ülése 1: fogásolták. De nagyon jól tudjuk azt, hogy maga az a forrás, amelyből mi keletkeztünk, ez a törvényhozás, ez a nemzetgyűlés is, alkotmányosság és törvényesség szempontjából nem egészen tiszta, meglehetősen zavaros. Mindenki nagyon jól tudja, hogy az előző nemzetgyűlés megállapította Magyarországon a nemzetgyűlési választói jogot. Ezzel szemben volt törvényhozásunkba becikkelyezve egy országgyűlési választói jog is. A kormány az első nemzetgyűlés idejének letelte után választhatott a között, hogy nemzetgyűlést óhajt-e egybehívni, vagy pedig országgyűlést. S amennyiben amellett döntött volna, hogy országgyűlést hiv egybe, akkor igenis az országgyűlési választói joghoz hozzányúlhatott volna s annak alapján rendezhette volna el a saját felfogása szerinti választásokat. Mert én nem koncedálom azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a kormánynak ilyen választásra alkalma vagy joghatósága nyilt volna. Miután azonban nemzetgyűlést hivott össze, természetes, hogy a nemzetgyűlést nem hivhatta másképen össze, mint azon választójog alapján, amelyet a nemzetgyűlés már a maga számára itt törvényhozási intézkedéssel megállapított. A kormány egy rendelettel a választójogot tetemesen megszükitette. Elnök : A képviselő ur nagyon eltért az interpelláció tárgyától, méltóztassék ahhoz közeledni ! Szakács Andor : Én azt akarom kifejteni, hogy a jelenlegi kormány politikai sikere, melyet a külföldön elért, annál tekintélyesebb és jelentékenyebb, mert hiszen ő maga akadályokat halmozott fel az elé, hogy ezeket a politikai sikereket a külföldön elérhesse. (Ugy van! Derültség a szélsőbaloldalon.) KiSS Menyhért: Miért utazott ki? Szakács Andor : Nem használtak a magyar kormánynak, a magyar állam presztízsének a külföldön —• bocsánatot kérek, hogy ezzel részletesebben foglalkozni nem kivánok — még azok a folytonos, egymásra következő karlista puccsok és azok a legitimista mozgalmak sem, melyeknek az utóbbi időkben tanúi voltunk . . . Horváth Zoltán: Hivatalos gyászmisék! Drozdy Győző : Budaörs utáni gyászmisék ! Szakács Andor : . . . mert ha a magyar kormány azon az állásponton van, hogy ez mind belügy és ehhez a külföldnek semmi köze, itt az történik, amit ő akar : akkor ám számoljon azzal, hogy amikor üt majd az óra s a külföldhöz kénytelen fordulni annak szimpátiájáért, támogatásáért, nem fogják javára irni ezeket a mozgalmakat, amelyek egyenes ellentétben állnak az ő érdekeikkel és provokálják velünk szemben a ridegséget, a tartózkodást. Arról, hogy a kormány a választások alkalmával milyen eszközöket engedett meg magának, elég szó volt már ebben a nemzetgyűlésben ; az ellenzék legtekintélyesebb vezérférfiai mondták meg erről a maguk véleményét. De ugyanezt mondhatom a kormány pénzügyi politikájáról is. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) A kormány a Hegedüs Loránt-féle fantasztikus pénzügyi teivek után tényleg igen messzemenő, az ország erejét legnagyobb mértékben igénybe vevő erőfeszítéseket tett, hogy a budget, az államháztartás egyensúlyát helyreállíthassa. Ezt kénytelen vagyok magam is konstatálni és elismerni, de ugyanakkor semmit sem tett a kormány arra, hogy belső produktivitásunk fokozásához a maga részéről hozzájáruljon. Nagyon jól tudjuk, hogy mezőgazdasági termelésünktől a kormány teljesen elvont mindenféle hitelsegélyt. A minapában ott voltam a jegyintézetnél és arról értésültem, hogy a jegyintézet pincéjében ugyanakkor 20 milliárd korona értéket kitevő kész kinyomatott bankjegy hevert. KiSS Menyhért : A bankoknak adják oda ! SzakáCS Andor : Ez május közepén volt. Számtalan esetet tudok, hogy a mezőgazdaság egyes tényezői, tekintélyes gazdák, jelentékeny vagyonnal rendelkező birtokosok, földtulajdonosok hiába járnak itt Budapesten mindenféle pénzintézetnél, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mindenféle hitelszervezetnél, hogy a mezőgazdasági üzemük folytatásához szükséges tőkét kölcsön utján biztosithassák. Kiss Menyhért : Kinek adja Kállay? Ez agrárországban történik ! Szakács Andor : Nem tudom felfogni ennek a politikának a célját. Hiszen bármily kamatot megadtak volna a termelők pár hónapi időre, legalább az uj termésig, amikor az ujat learatják és értékesitik, csakhogy hitelhez jussanak. Kiss Menyhért: Szégyen! Gyalázat! Es ezt tűri a kormányzópárt ! Abszurdum ! Szakács Andor : A kinyomatott pénz ott volt a jegy intézet pincéjében. Ha a kormány annak egy negyedét, harmadát vagy felét kihitelezte volna a mezőgazdaságnak 3 hónapra, ez semmiféle koronarontást nem eredményezhetett volna, mert hiszen ezek ugyebár teljes fedezet mellett nyújtott és rövid idő múlva visszatérülő hitelek lettek volna. Sőt javított volna ez az állam pénzügyi helyzetén, meit ez után a hitel után 3 vagy 4 hónap leforgása után olyan kamatjövedelemre tett volna szert az állam, amelyei, mondjuk 10 milliárd után, a legszerényebben számítva, súlyos százmilliókra lehet becsülni. Kiss Menyhért : Mely bankoknak adta oda és miért kapták ezek a bankok % Arról beszéljen ! Rothenstein Mór (Kiss Menyhért felé) : Ezt a kormányt ön támogatja ! KiSS Menyhért : Agrárországban ! Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat kérem, tessék csendben maradni ! Szeder Ferenc : ön tűzön-vizén keresztül támogatja a kormányt ! KiSS Menyhért : Dehogy támogatom ! Szeder Ferenc : Mindenben támogatja, hisz velük szavaz ! Szakács Andor : így fest a valóságban a kormány pénzügyi politikája, A kormány egyrészt a legvégsőkig igénybeveszi az ország adózóképességét, másrészt azonban semmi vonatkozásban nem igyekszik arra, hogy biztosítsa az adófizetés lehetőségét. Az árvizmentesitő-társulatok például
