Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
À nemzetgyűlés 133. ülése 1Ö2B. évi június hé 6-án, szerdán. <r Szakács Andor : Ha tisztában vagyunk fizzál, hogy mit jelent az indemnités kérdése, akkor tényleg igazat kel adnunk a ministerelnök urnák, bogy az indemnitási vita során is mindenki felszólalhat és az ő külföldi útjáról tett jelentésre is kiterjeszkedhetik. De t. Nemzetgyűlés, az indemnitás kérdése maga olyan óriási nagy terjedelmű, annyi kérdést felölel, az az ország általános helyzetével összefüggő kérdésekkel is foglalkozik s igy az indemnitásra magára, mint a költségvetésre, nem a kormánynak, hanem voltaképpen az országnak van szüksége. Itt tehát a kormány iránti bizalom kérdésében a nemzetgyűlés ezzel a külföldi úttal kapcsolatban meg nem nyilatkozhatik, mert lehetnek, akik az indemnitást megszavazzák a kormánynak, dacára annak, bogy a kormány politikájával nincsenek megelégedve, viszont, ha maga a külföldi útról előterjesztett jelentés került volna szőnyegre, akkor arról magáról mondhatott volna véleményt a nemzetgyűlés. Én ezt csupán azért tartom szükségesnek elmondani, mert valóban furcsán festhet a mi szerepünk ebben a kérdésben, ha annak házszabályszerü indokait nem tesszük ismeretessé, hogy a kormány ilyen végtelen fontos jelentéssel a nemzetgyűlés elé járul és a nemzetgyűlésnek ahhoz egyetlenegy szava sincs. Én tehát itt konstatálom, hogy a nemzetgyűlés silány házszabályszerü okokból volt kénytelen a hallgatás szerepét magára vállalni. Ezen túlmenve azonban én ma interpsllációs jogomnál fogva mégis alkalmat veszek magamnak arra, hogy egynéhány szerény észrevételt, mint ennek a Háznak egyik legigénytelenebb tagja, a ministerelnök ur jelentéséhez hozzáfűzzek. T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur tegnapi beszédében kijelentette, hogy a kormány, amikor az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében a külföldi tőke segítségét óhajtotta igénybe venni, ebből az egész vállalkozásából, az erre vonatkozó összes előterjesztéséből és az egész anyagból minden politikai kérdést kihagyott, mert azok csak zavarólag hatottak volna. Kizárólag egy tárgyi kérést intézett az entente hatalmakhoz, hogy a zálogjogokat, amelyek a jóvátétel garanciájául le vannak foglalva, függesszék fel, hogy igy az ország külföldi kölcsönhöz, levegőhöz, uj pénzügyi vérkeringéshez juthasson. Ezzel szemben konstatálnom kell, hogy ha lemérjük a ministerelnök ur külföldi utjának eredményét, annak kizárólag politikai sikerei lehetnek, azonban tárgyi téren semmiféle eredményt elérnie nem sikerült. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tehát épen fordított az eredmény, mint amit a ministerelnök ur jelentésében az egész külföldi ut keretében elénk állított. Mert lehetetlenség valamennyiünknek el nem ismerni azt az igen jelentékeny politikai sikert, amelyet hazánk javára a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur ezáltal a külföldi ut által biztositani elég szerencsés volt. A trianoni békeszerződés alkalmával —igaz, akkor legyőzött ellenségként bántak velünk — a magyar küldötteket úgyszólván megszégyenítő módon fogadták Parisban, őrizet alatt tartották és csak parancsok utján érintkeztek velük ; m 0 st a békekötés után először fordult elő, hogy a magyar kormány teljes presztízsében jelentkezett a győztes hatalmak előtt és ugy fogadták Magyarország képviselőit, amint egy európai államnak képviselőit, tekintettel az azelőtt volt háborús állapotokra, fogadni illett. Én teljesen elismerem, hogy nagy mértékben sikerült a kormánynak megenyhít ni azt az atmoszférát, amely idáig tele volt velünk szemben ellenséges érzülettel, különösen sikerült azt enyhíteni Olaszországban és Angliában. Ezt mi hálás köszönettel tudomásul is vesszük, annál is inkább, mert súlyosak voltak azok a nehézségek, azok a tehertételek, amelyek a kormány mögött állottak épen — bocsánat, hogy kénytelen vagyok kijelenteni — a jelenlegi kormányzat hibái következtében. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen hogyha Magyarország az átélt nagy szerencsétlenségek után, amelyek között legsúlyosabb a trianoni békeszerződés volt, őszintén és minden hátsó gondolat nélkül rátért volna a teljes alkotmányosságra, a demokráciának és a népszabadságnak útjára, (Ugy van! ügy vari! a szélsőbaloldalon.) ezáltal tettük volna a legnagyobb lépést a külföldi és a mai nyugati felfogás felé. Ezáltal eny hitettük és csökkentettük volna legjobban azokat a nehézségeket, amelyek a velünk szemben való megértés útjába tornyosultak. Nagyon nehéz a- "köztársasági államformában élő nagy francia nemzethez szimpátiáért és tényleges cselekvő támogatásért fordulni egy olyan országnak, amelynek kormányelnöke, közvetlenül külföldi útját megelőzőleg, egyrészről indokoltnak tartotta kijelenteni, hogy a legitimista mozgalom, tekintet nélkül az 1921 : XLVII. te.-re, alkotmányos dolog, mert törvényt megváltoztatni, a törvény megváltoztatására akciókat inditani, politikai mozgalmakat inditani alkotmányos dolog, . . . Haller István : Ez minden parlamentarizmus alaptétele ! Drozdy Győző : De a köztársaságot mégsem szabad hirdetni S Haller István : Tessék azt is tűrni ! Szakács Andor : ... ugyanakkor pedig kijelentette, hogy a köztársasági mozgalom azonban bűn, amit a kormány minden eszközzel megsemmisít. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha alkotmányos dolog egyik oldalon a trónfosztási törvényt, amelyet a nemzetgyűlés annak rendje és módja szerint alkotmányunkba becikkelyezett, alkotmányos utón megváltoztatni igyekezni, akkor ugyanezen elvből folyik, hogy a köztársasági mozgalom, amennyiben nem erőszakos cselekmények előidézésére irányul, épen olyan mértékben alkotmányos. Én olvastam a külföldi sajtó közleményeit a ministerelnök ur párisi tartózkodása kapcsán és ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezen csak én ütköztem meg. Ezen megütköztek igenis igen tekintélyes külföldi orgánumok, amelyek a ministerelnök ur kormánynyilatkozatának épen az idevágó részét ki-
