Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

'A nemzetgyűlés 114. ülése 192, vább fenmarad, akkor ez milliárdokat jelent, tehát az országnak megmérhetetlen anyagi és erkölcsi hasznot, Európában már a XVI. században hires volt az erdélyi ötvösművészet ; az ötvösművészet ma is elsőrangú Magyarországon ; az iparművészeti iskola termelése a múlt esztendőben 15 méter ­mázsára tehető : ezt mind kiszállították. Az ipar­művészeti butortermékeket Franciaországba szál­lítják, az ötvösművészet termékeit pedig kiszállít­ják Lengyelországba, Romániába, szóval a leg­különbözőbb országokba. Ëpen Magyarországnak a geográfiai helyzeténél fogva mindkét művészet szempontjából rendkívül fontos terrénum a Bal­kán ; ezeket a terményeinket a Balkánon tudjuk legjobban elhelyezni s a kultuszkormányzatnak és a pénzügyi kormányzatnak kellene kulturális érzékének lenni ennél a kérdésnél. Mindent el kel­lene követniök, hogy ezt az iskolát, amely milliár­dokat és milliárdokat hoz évente ennek az ország­nak, minden körülmények között fentartsák. Ehelyett azonban azt látom, hogy dacára annak, hogy a tanári kar a múlt héten memorandumot adott át a kultuszministeriumnak és dacára annak, hogy ez a kérdés állandóan felszínen van, a minis­ter ur talán a választási küzdelemmel van elfog­lalva és igy nem ér rá, hogy komolyan foglalkoz­zék ezzel az üggyel. Mit csinálnak a tanárok 1 Ha ezt a találós kérdést adnám fel, rögtön eltalálnák, hogy hova mennek. Oda, ahova a lerongyolódott közép­osztály és a munkásosztály is megy a maga pár garasával : a börzére. Ott pedig kit kerestek ? A csodaférfiut, a legendás Krausz Simeont, aki 600.000 koronát adott az iparművészeti iskolának és igy Krausz Simeon jóvoltából az iparművészeti iskolában két osztálynak, az ötvös és textil­művészeti osztálynak feloszlatását visszavonták s ezt az összeget a tanárok fizetésére fordítják. BarthOS Andor : Ezért csak elismerést érde­mel ! (Zaj.) Kiss Menyhért : Nagyon szomorúnak tartom, hogy amikor három héttel ezelőtt egy irodalmi társaságban egy helytelenül rendezett matinénak pár milliós költségét kellett kifizetni, a főrendező urak akkor is a tőzsdére mentek és ott az ügynö­köktől és pénzemberektől szedték össze a pénzt. Most is, amikor egy kultúrintézményt engednek tönkremenni, elmennek a tőzsdére és újból a pénz mecénásait pumpolják meg. Erdélyi Aladár : Csak csinálj reklámot nekik ! Esztergályos János : Ez a keresztény kurzus ! A kis zsidót fejbe verik, a nagy zsidót megkoppaszt­ják ! (Zaj.) Kiss Menyhért'. Én nem osztozom abban a felfogásban, hogy a pénznek nincs szaga és hogy mindegy az, hogy ki teljesíti az állami feladatokat, Krausz Simon-e vagy pedig a magyar nemzeti állam ; Krausz Simonnak feladata-e, hogy a taná­rokat kifizesse és egy esztendőre való pénzt adjon, vagy pedig a magyar államnak és a kormánynak kötelessége-e ? A magyar kormányzat ne hozza BAPLÔ 33, '. évi március hó 21-én, szerdán. 87 olyan helyzetbe a kultúrintézményeket, hogy el­menjenek koldulni, mert ha elfogadják a pénzt, akkor ugy az iparművészeti iskolák, mint az iro­dalmi társaságok annak a pénznek és azoknak a férfiaknak hatása alá kerülnek, akik a pénzt ad­ták, s azoknak intencióit kötelesek akceptálni. Akinek kenyerét eszem, annak a dalát énekelem, — mondja a német közmondás. Nem tartanám helyesnek, ha a magyar kultúra irányítását akár börze, akár az igen t. Krausz Simon milliárdos ur venné a kezébe. Szilágyi Lajos : Az egységespártban még az alelnök ur sem annak a dalát fújja, akinek a kenye­rét eszi ! Kiss Menyhért ; Arra kérem a jelen nem levő kultuszminiszter urat, hogy azt a hat tanári állást, amely az iparművészeti iskolánál fennáll és ahova koldusdíjért a legkiválóbb művészeket szerződ­tették, Orbán Antalt, Márton Ferencet, Lux Eleket, akiket 10—12,000 koronával honoráltak, óránként hatvan koronával, amikor pedig a villa­mosnak az ára is, amelyet fizetnie kell, ha az isko­lába megy, több, mint ez az óradíj, arra kérem a minister urat, hogyha majd túl lesz a választás izgalmain, akár sikerül a választás, akár nem, segítsen az iparművészeti iskolát a kátyúból kivonszolni és adjon olyan fizetést a tanároknak, hogy becsületesen meg tudjanak élni belőle s hogy a magáncégek és vállalkozók ne hozzák őket olyan helyzetbe, hogy az iparművészeti iskola tanárai kénytelenek legyenek elmenni a tőzsdére és a pénzeket idegen szellemű, esetleg idegen lelkületű emberektől kikönyörögni, Ezek után a következő interpellációt intézem a kultuszminiszter úrhoz (olvassa) ; 1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az iparművészeti iskola ötvös és textil szak­osztályait bezárták ? 2. Hajlandó-e a minister ur a segédtanári állásokat rendes tanári állásokká rendszeresíteni s ugy dotálni, hogy a tanárok ne legyenek kénytele­nek elhagyni az intézetet magáncégek jobb aján* lataiért ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. Kiss Menyhért képviselő ur következik szó­lásra. (Zaj a jobboldalon.) Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! (Nayg zaj és felkiáltások a jobboldalon : Csak röviden !) Azt hiszem, meg lehetnek elégedve ; tiz perc alatt végeztem egy interpellációval. (Zaj jobbfelől.) A másik kérdés sokkal fájdalmasabb, sokkal szomorúbb és nem én vagyok az első, aki ezt szóvá teszem. Magyarországnak és Budapestnek rák­fenéjéről, az u. n. lakáshivatalról van szó. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Még mindig nincs lakásod ?) Gubicza Ferenc : Én is ugy vagyok, mint te ! Kiss Menyhért: Akkor jól teszem, ha foglal­kozom vele. Dantehoz fordultam, hogy nevet adhassak a lakáshivatalnak ; Pánténak.a Pokol feliratát kér-. 13

Next

/
Thumbnails
Contents