Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

852 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. évi április hó 28-án, szombaton. nek tényleg az apaszt ásat,- ne pedig a fokozását eredményezze.« Elnök : A ministerelnök ur láván szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, at. képviselő úrral és az egész nemzetgyűléssel teljesen e gyért elmüleg megállapíthatom, hogy a magyar államnak igen sok tisztviselője van, tehát a tisztviselői létszám apasztása olyan követelmény, mely elől sem a kormány, sem a nemzetgyűlés nem térhet ki, de még az érdekeltek sem, Erre az országnak szüksége van, mint egy falat kenyérre és ez volt az oka, hogy annak idején a kormány az úgynevezett B-listásokat elküldötte és ezáltal is a létszámot apasztotta. Nem lehet tehát az interpelláció következtében szó arról, hogy a B-listások közül bárkit is újból visszavegyünk az állam szolgálatába, sőt ellenkezőleg, •— amint már voltam bátor közölni a mélyen t. Nemzetgyűléssel — a kormány elhatározta az állami tisztviselők létszámának további apasztását és ebben a tekintetben igen messzemenő tervet láván annak idején a nemzetgyűlés elé terjeszteni. E tárgyban az egyes reszortministerek javaslataikat már a ministertanaos elé terjesztették, ezek már tanácskozás tárgyát is képezték, úgyhogy ez a kérdés már meglehetősen előrehaladott stádiumban van. Természetesen még nem nyert és nem nyerhetett elintézést a kérdés személyi része, mert hiszen egyelőre csak az elvekrő] volt szó, és a személyi,, detail elintézés az egyes reszortministerek feladatát fogja képezni a jövő hónapok folyamán. Ami a t. képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy a B) listára való helyezésnél sok helyen méltánytalanság történt, ezt a magam részéről is kénytelen vagyok beismerni, de ezt sohasem is tagadtuk. Azt hiszem azonban, nem lehet létszámapasztást végrehajtani ugy, hogy ne legyenek olyanok, akiket egy más vonatkozásban méltánytalanság ne érne, nem lehet létszámapasztást végrehajtani ugy, hogy azzal az érdekeltek is meg legyenek elégedve. De épen azért, mert a kormány tudatában volt annak, hogy minden ilyen létszámapasztásnál bizonyos méltánytalanság úgyszólván elkerülhe

r tétlen, gondoskodott annak idején az 1922 : VI. tc.-ben arról, hogy az ezentúl üresedésbe jövő állások azokkal a B) listásokkal töltessenek be, akik eddigi magatartásuk, illetve a hivatalban tanusitott magatartásuk alapján ilyen állások elnyerésére újból is alkalmasak és arra rá is szolgáltak. Sőt a kormány még túlment ezen, amidőn az 1922 augusztus 2-án kelt 66.489. sz. ministerelnöki rendeletben elrendelte, hogy ezentúl uj állások kivétel nélkül pályázat utján töltessenek be, hogy a B) listára került tisztviselők az állásokra jelentkezhessenek, illetőleg a pályázatban résztvehessenek, Sajnos, meg kell állapitanom, hogy épen az a baj, hogy a B) listások, ahányszor csak ilyen pályázat kiíratott, nem jelentkeztek, vagy csak kivételesen jelentkeztek, úgyhogy a kormány kénytelen volt a természetes Abgangot a halálozás, nyugdíjazás folytán betöltésre kerülő állásoknál a pályázat meddősége után akként pótolni, hogy olyanokra ruházta az illető állásokat, akik nem a B) listából kerültek ki. Továbbmenőleg, miután a kormány látta, hogy egy és más esetben tényleg méltánytalanság történt, ezen egyéni sérelmek kiküszöböléséről és jóvátételéről is gondoskodni kivánt azáltal, hogy a végleges nyugdíjazást 1923. június végéig tolta ki, hogy ezen időn belül is alkalma legyen az egyes B) listára került tisztviselőknek az esetleg velük szemben elkövetett méltánytalanságot felhozni és az ügyet jóvátétetní. Ismételnem kell : a B) listának általános révizióját kilátásba nem helyezhetem, sőt ellenkezőleg kénytelen vagyok bejelenteni, hogy a kormány ! rövid időn belül még messzebbmenő tisztviselői elbocsátásokat is kénytelen lesz effektuálni, még pedig a nemzetgyűlésnek való bejelentés és a kérdésnek itt való letárgyalása után. Azt hiszem, erre nézve törvényalkotásra is lesz szükség és minthogy a közvélemény is parancsolólag követeli ezt, a magunk részéről nem tehetünk máskép, mint hogy ebben a tekintetben is a takarékosságnak azokat a szempontjait vegyük figyelembe, amelyek az egész államháztartás szempontjából figyelembe veendők. Végeredményben azonban annyit mégis kilátásba helyezhetek at. képviselő urnák, hogy a beadványban ismertetett és a t. képviselő ur által is felsorolt azon szempontokat, melyek szerint a t. képviselő ur a további elbocsátások végrehajtását szükségesnek tartja, mint igen figyelembeveendő szempontokat részben már meg is tanácskoztuk, de ezentúl is megfontolás tárgyává fogjuk tenni, hogy mindazok a méltánytalanságok, amelyek az első esetben talán előfordultak, a további tisztviselői elbocsátásoknál mellőzhetők legyenek, és annyira-amennyire ilyen elbocsátásnál egyáltalában lehetséges, az a nemzetgyűlésben és a közvéleményben is megelégedést keltsen. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbról és a középen.) Elnök : Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi LajOS : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur válaszában a legfontosabb kijelentésnek azt tartom, hogy határozottan kijelentette a nemzetgyűlés szine előtt, hogy a hozzá érkezett konkrét sérelmek és igazságtalanság esetén 1923 június végéig függőben tartja a nyugdíjazásokat. Mivel a ministerelnök urnák ez a kijelentése lehetővé teszi, hogy azok a közszolgálati alkalmazottak, akik ugy érzik, hogy velük igazságtalanság történt, a maguk igazát kereshessék és megtalálhassák, a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Ezzel a szavazatommal azonban nem azonosítom magamat a ministerelnök urnák a tisztviselői kérdésben folytatott politikájával és a leghatározottabban leszögezem, hogy ha a ministerelnök ur és a vezetése alatt álló kormány helyesebben fogta volna meg a tiszt viselőkérdést, akkor nem döntötte volna ekkora elkeseredésbe a közalkalmazottaknak, azt a sokejsernyi