Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

534 A nemzetgyűlés 128, ülése 1928, intézetében 26 férőhely, a Soproni Erdei Otthonban tuberkulotikusoknakáO férőhely, szombathelyi árvaházban 40 férőhely, Vácott a Szilágyi Dezső árvaházban 16 férőhely, a Balatonszabadii szanatóriumban 40 férőhely, 100.000 árva közül tehát 2716-nak van intézeti férőhelye. Hogy ezek milyenek lehetnek, arra nézve jellemző, hogy ezeken a helyeken az állam gondoskodik az árvákról ós ahol tartásdíj hozzájárulást ad, ott ez az összeg maximum fejenkint és naponkint 30 korona. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ki van zárva! Propper Sándor : Nem tudom, hogy ki van-e zárva vagy nincs. Ezek számok, tények. Itt vitatkozni bajos, . . . Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Persze hogy ki van zárva! Propper Sándor . . . csak ellenszámokkal lehetne ezekkel szemben vitába bocsátkozni. Kifogásolnom kell, hogy megszüntetik a hadigondozót, kifogásolom, hogy ennek a hadigondozónak felszámolásáról senki sem kapott elszámolást. Kifogásolom, hogy megszüntetik a császárfürdői utókezelőt, a fehérváriuti utókezelőt és a debreceni magyar királyi gazdasági rokkantiskolát is, Amikor ilyen nagyok a bajok ezen a téren ; amikor azt látjuk, hogy ez a kérdés teljesen el van hanyagolva, ha tárgyilagosak akarunk lenni, meg kell vizsgálnunk azt, hogy ebben a pillanatban milyen stádiumban van az ügy. Most működnek az igénybejelentő bizottságok, t. i. jó későn össze akarják állítani a státust. Nagyon helyes, ez szükséges is, enélkül nem is lehetne egészségesen elindulni. De ez sem ugy történik, mint ahogy kellene. Annyit igazán megérdemelnének ezek, hogy ez az összeirás ne a saját utánjárásukkal, ne okmányok beszerzésével legyen összekötve. Ha valamit lehet hivatalból összeírni, — mint ahogy nagyon sok dolgot irnak össze hivatalból — kérdem a népjóléti minister úrtól, nem volna-e emberségesebb, elfogadhatóbb és a rokkantakra nézve sokkal kényelmesebb, ha hivatalból irnák össze őket, hiszen az államnak apparátusa erre nagyon megfelelő s ezzel az apparátussal be lehetne szerezni a szükséges okmányokat is. Itt van a kezemben egy meghívó, amellyel a bizottság elé citálnak egy embert. Egész sor okmányt kell magával vinnie. Én tudom, hogy okmányok kellenek, ha agnoszkálni akarják őket. . . Perlaki György: A forradalmak alatt nem kellett volna elégetni az okmányokat! Reísinger Ferenc : Már megint ez az aprólékos beszéd ! Perlaki György: Ez nem aprólékos, ez igen fontos. Katonai okmányokról van szó. (Zaj~) •>•'• Elnök (csenget): Csendet kérek! Propper Sándor : A rokkantak kérdése megérdemli, hogy ne igyekezzünk üres kifogásokkal évi ciprihs hó28-én,, szombafrm. a kötelességteljesítés aMl kibújni. Üres kifogás, hogy elégették vagy nem égették el; újra be kell szerezni, újra meg keli csinálni és újra fel kell építeni az egészet. Perlaki György: Nagyon helyes! Csakhogy most nehezebb ! Reísinger Ferenc: Ha nem folyton beszélnének róla, hanem csinálnának is valamit, akkor már rég megvolna! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : A beszéd ma nem a mi oldalunkon történik már egy óra óta! Propper Sándor: Az elhozandó okmányok: illetőségi bizonyítvány, optálási bizonyítvány, — ezt a forradalmak nem égethették el, mert akkor még nem is volt meg — helyhatósági bizonyítvány, munkaadói igazolvány, a keresetéről, jövedelméről, valamint arról, hogy gyermekeit eltartja-e; házassági anyakönyvi kivonat; a gyermekek születési anyakönyvi kivonatai ; katonai nyugdíjszelvények ; leszerelési igazolvány ; igazolványi lap, valamint fizetési meghagyás. Ezeket a hatóság könnyebben megszerezheti. Most megtörtént, hogy ennek a hónapnak 30-ik napjára tűzték ki a végső határidőt, ameddig jelentkezni lehet. Eddig az összes érdekelteknek körülbelül x

\±—Vs-ad része jelentkezett, nem azért, mintha az illetők talán hanyagok volnának a maguk ügyét illetőleg, hanem azért, mert szomorú tapasztalataik vannak, nem akarják befektetni azt a tőkét, amelyet nem remélnek visszakapni. Ez utánajárással, költségekkel jár és ha látja az illető, hogy még elismerés esetén is csak garasokra van igénye, akkor egészen bizonyos, hogy tízszer is meggondolja, mielőtt az okmányok egész seregét elindul beszerezni. Azt hiszem, hogy ezt nagyon egyszerűen és nagyon gyorsan lehetne végrehajtani az állami apparátus utján. Ha össze lehet irni az adót és minden egyebet, ami az államnak jó, tessék hivatalból összeírni azt is, ami az államra nézve terhet jelent, ha igy nagyobb lesz is a rokkantak státusa, kevesebb lesz a hanyagság miatt elmaradók száma, mert azt hiszem, hogy ez olyan kötelesség, amely alól kitérni nem lehet. Beszélnem kell még arról, hogy a rokkantak lakásügyéről sem történt sehol gondoskodás. A lakásrendeletben, amely az egész dolgozó osztályra hirtelenül, meglepetésszerűen elviselhetetlenül súlyos terheket ró, gondoskodtak a háziurakról, de elfelejtettek gondoskodni a rokkantakról, mint ahogy gondoskodnak róluk a külföldi államokban minden hasonló rendelkezés kibocsátásánál. A külföldön kettős irányban halad a rokkantaknak a Jakásügy terén való mentése és gondozása. Igyekeznek elsősorban soronkivül lakást biztosítani nekik, másrészt a lakásbéreket olyképen állapítják meg, hogy az a járadékukkal, jövedelmükkel összhangban legyen. A rokkantak nem lázonganak ós nem keresnek rejtett utakat Ezt bizonyítja az, hogy in-