Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
À nemzetgyűlés 128. ülése 1923. stancia instanciát ért, beadvány beadványt ért a ministeriumban, de — mondom — szegények el vannak hagyatva, nem elég hangos a szavuk, idáig még nem ért el. Most legutóbb is közvetlenül a ministerelnök úrhoz intéztek egy beadványt, amelyben elsírják panaszukat és igen alázatos hangon kérnek sürgős megoldást. Ez a beadvány a ministerelnök ur kezében van, sorsát természetesen nem ismerem. Azt hiszem, hogy jó kezekbe került, ha jó helyre jutott, akkor erről a beadványról mihamarabb tudomást kell szereznie. Röviden beszélnem kell még a vitézségi érmek tulajdonosairól, a vitézségi érmesek érempótdíjáról. Előrebocsátom, hogy én ebben a kérdésben nem a vitéz embert akarom megvédelmezni, mert én a fegyveres, gyilkolási vitézséget és művészetet nem tudom különöskópen méltányolni. Én jobban tisztelem a munka és tudomány hőseit. Tény azonban az, hogy ezek kényszerűségből, parancsra dolgoztak és kiváló teljesítményeikért kapták ezeket a vitézségi érmeket. (Félhiáltásolc jobbfelöl : Hazafiságukért !) Tény az, hogy ezeket is elhalmozták Ígéretekkel ;-téiry az, hogy a háborúban és a háború után közvetlenül a 30, 15 és 7 koronás vitézségiérem pótdíjakat teljes értékű koronákban kapták ; tény az, hogy megígérték nekik, hogy a háború befejezése után a valószínű élettartam alapján tőkésíteni fogják ezeket az érempótdíjakat, ugy, hogy az éremtulajdonosok, akik aranyérmet, nagy és kis vitézségi ezüstérmet kaptak, valósággal olvadoznak a gyönyörűségtől, amikor ezt az ígéretet megkapták. Már előre kiszámították, hogy 3—4 ezer koronát fognak kapni, amely akkor jelentékeny összeg volt és egy exisztencia elindításához körülbelül elegendő is volt. Nemes Bertalan : De közbejött a szovjet ! Peidl Gyula : Azok mégis csak hősök voltak ! (Zaj a szélső baloldalon.) Propper Sándor : Igen, közbe jött a szovjet, de már három és fél esztendeje el is mult a szovjet, a magyar költségvetés 200 milliárd, 100 milliárd, ezt ön nekem soha sem fogja bebeszélni tudni és velem elismertetni, hogy ennek keretében ezekről ne lehetne tisztességesebben gondoskodni. Nemes Bertalan : Nem tudjuk a régi Ígérteket teljesíteni ! Propper Sándor : Nem a régiekről van szó. Lehetne szó a régiekről is. Tessék lenyesegetni a hivalkodó és tobzódó gazdagság annyi részét, amennyi rész éhez elegendő, mert jöhet még egy idő, amikor ezekre szükség lesz. Reisinger Ferenc : Nemcsak szájjal kell a hazafiságot hirdetni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : Nem a régi és újról van szó, hanem tessék összehasonlítani, azok ma is változatlanul kapják a 30, 15 és 7% koronákat. Én azt hiszem, hogy aki ott a harctéren az életét és egészségét tette kockára, aki az ő bátorságáról tanúságot tett és azt elismerték, mégsem volna szabad azt évi április hó 28-ám, szombaton. 8$& megcsúfolni azzal, hogy három hónap alatt &gj zsemlye árát adják neki oda, mert a Msezüst.•vitézségi érem pótdíja fejében 7 korona 50 fillért állapítottak meg. Ügyebár egy zsemlye árát, három hónapi érempótdíját adják oda neki. Peidl Gyula : Tévedés, nem kap érte egy zsemlyét ! Propper Sándor : Lehet olyan álláspontra helyezkedni, hogy megállapítjuk a dolgot ugy, hogy nem lehet adnunk, nem tudunk adni, és ezt elfogadhatóan meg tudjuk okolni a költségvetés, az állampénztár és az egész népesség teljesítő képtelenségével. Rendben van, ne adjunk semmit, de én arra kérem a nemzetgyűlést, hogy ne csúfolkodjunk velük és ne adjunk nekik 30—15 és 7'5 koronákat, ami ma semminek, még egy fillérnek sem felel meg, annyi mintha semmi volna, csak épen bibelődnek, csak a postának adnak munkát és az adminisztratív költségeket szaporítják, vele. Erre szükség nincs. Én a hadikárosultak kérdését nem tartom politikai kérdésnek, pártkérdésnek, ez a kérdés nem tür el politikai vonatkozásokat, nem tür el pártpolitikai villongásokat, ez a kérdés az egész ország kérdése, ezt a kérdést gyorsan elő kell venni annak minden vonatkozásában, ezt a kérdést meg kell oldani, mert ez a kérdés megoldatlan. Ha a legprecízebben és leggyorsabban, ha példás soronkívüliséggel intézték volna ezt a kérdést, akkor is kielégittetlen a megoldás, mert egy 60%-os rokkantnak a kezébe adni egy hosszú hónapra 122 koronát, mikor egy kiló kenyér közeledik a 400 koronás árhoz, azt a magyar nemzet becsülete szempontjából és a magyar nemzet jövője szempontjából megengedhetetlennek tartom. Nagy Ernő : A legtöbb rokkant magyar em: ber ! Azt sem mondhatják, hogy zsidók kapják. Propper Sándor : A munka- és népjóléti minister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a hadiözvegyek, hadiárvák, eltartására szoruló felmenő ágbeli rokonok és a hadirokkantak létszámát hivatalból sürgősen összeiratni olykép, hogy az érdekeltek lehetőleg kimértessenek minden zaklatástól. Hajlandó-e a minister ur az összeírás alapján három hónapon belül olyan törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amely 1. az eltartásra szoruló hadiözvegyek, hadiárvák, felmenő ágbeli rokonok és hadirokkantak megélhetését a mindenkori létminimumnak megfelelően biztosítja ; 2. kötelezi az állami, városi üzemeket, magánvál-. Mátokat, bankokat, mezőgazdasági nagyüzemeket arra, hogy alkalmazotti létszámuk egy bizonyos hányadát egyenlő elbánás elve alapájn a dologképes hadirokkantakból és hadiözvegyekből rekrutálj hadiözvegyeket és rokkantakat a földreform végrehajtásánál és az italmérési és trafikengedélyek kiadásánál sorrendi előnyben és a beruházáshoz szükséges anyagi támogatásban részesiti, az államvasútakon részükre megfelelő kedvezményt biztosit ; 4. a gyógyulásra szoruló 79*
