Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

À nemzetgyűlés 128. ülése 1923. állam leGyőzőtt állam, mindkét állam pénzét mélyebben értékelik a nemzetközi "piacon, mint a magyar pénzt. Mégis azt látjuk, hogy Ausztriában 1922 novemberében és decemberében — ott osztályokba sorozzák a járadékosokat országrészenként — egy elsőosztályu 75—100 %-os rokkant kapott havi 828.234 koronát. Nem tévedés a szám, mert hivatalos adatokból vettem ki. Halász Móric : Magyar koronára van átszámítva ? Propper Sándor: Ez osztrák korona; méltóztassék ezt most tizzel lefokozni, akkor méltóztatik kapni havi 82.000 magyar koronát. Ha öt gyermeke van, akkor ez a járadék felemelkedik — nem részletezem a számokat 1—5 gyermek után — 1,242.351 koronára havonta. A második osztályban kap a gyermektelen 75—100 °/o-os rokkant 757.940 koronát; öt gyermek esetén 1,129.410 koronát A harmadik osztályban 677.646 koronát kap, amely összeg öt gyermekig sukcesszive felemelkedik 1,016.469 koronára. Yégül a negyedik osztályban 602.352 koronát kap a gyermektelen rokkant, öt gyermekkel 903.528 koronát. Tehetetlenek, gerinclövésesek, akik másnak támogatására szorulnak fizikailag, testileg, legalább 2,070.585 koronát kapnak az első osztályban, 1,882.000 koronát a második osztályban, 1,694.000 a harmadik osztályban és 1,505.000 koronát a negyedik osztályban. A hadi vakok külön elbírálás alá esnek. Ezek a hadivakok 2,202.000 koronát kapnak az első osztályban, 1,957.644 koronát a második osztályban, azonkívül számtalan kedvezményben részesülnek. Hogy egyebet ne mondjak, a hadivakoknak betanított vezető kutyákat adnak, amelyek eltartási költségeit az állam fedezi, ezenkívül ingyen gyógyszert, orvost, gyógykezelést intézeti kezelést kapnak, vagyis be vannak kapcsolva a kötelező betegség esetére való biztosításba. A vasúton kedvezményeket kapnak, olcsóbban, mondhatni egészen olcsón utazhatnak. Németországban a Eeichsbund közlése szerint ennek az évnek február elsejétől kezdve háromszorosára emelték fel a járandóságokat. A napi járandósághoz drágasági pótlékot adnak, amely havi 50.000 márkától 5500 márkáig van lemenőleg megállapítva. Ez a két vesztes ország, ahol azonban tudatában vannak annak hogy akár más gazdasági területek rovására, de a hadviselés igazi károsultjait kárpótolni kell. Nagyon jól tudom és nagyon jól ismerem az állam pénzügyeit és tudom, hogy itt túlságosan messze menni nem lehet, de annyival, amennyivel az állami költségvetés »Népjóléti és munkaügyi ministerium« című fejezete akarja kifizetni megint a rokkantakat, árvákat és özvegyeket mégse volna szabad kifizetni. A 8. költségvetésben, amely az 1922—23. évre szólna, ha már régen el nem évült volna a korona romlása és esése folytán, magában foglal egy tételt, amely 458,479.513 korona évi április hó 28-án, szombaton. 531 összegben állapítja meg a segítséget, amely erre a célra szolgálna. Ebből azonban effektive segélyezésre készpénzben csak 44 millió korona jut. Nem tudom, hogy mennyi a rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák száma, a ministerium sem tudja. Csak hozzávetőleges számitások vannak, mert a státust most állítják össze. Ez is egyik legnagyobb baj, hogy majdnem öt év múlva a háború befejezése után nem ismerik a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák számát. Yan körülbelül 100.000 rokkant és van 100.000 hadiözvegy, körülbelül 300.000 hadigyermekkel. Ez összesen 500.000 lélek, akiknek segítségére találunk itt 40 millió koronát, amely a korona mai paritása mellett — ezres osztószámmal operálva — annyit jelent, hogy 40.000 koronából 10—10 segélyezettre jut esztendőnként egy aranykorona. Ismétlem, teljesen tisztában vagyok Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetével, de ezzel szemben azt mondom : Ha az államnak nincs, ha az állam nem tud erre előteremteni, — mert valóban az a helyzet, hogy az állam maga a szó szerkezeti értelmében csakugyan szegény, a dolgozó nagy tömegek koplalnak, koplalnak a hadirokkantak, hadiözvegyek ós hadiárvák, pedig a végső kétségbeesés, az éhenhalás szélén állanak és az a helyzet Magyarországon, hogy az állam a csúcson, a tömegek az alján, — ezek a szegények és nyomorultak — és van egy közbenső tömeg, amely jogtalanul gazdagodik, olyan mértékben, aminőt még maguk sem mertek a legszínesebb álmaikban sem megálmodni, — ha tehát, mondom, az államnak nincs, ha az állam nem tudja előteremteni, ám álljanak elő a gazdagok, álljanak elő az uj gazdagok, a régi gazdagok, álljon elő a vagyon, mert lehetetlen állapot ez és ilyen állapot mellett országot vezetni nem lehet, hogy az egyik részen a tobzódó, hivalkodó gazdagság dúskál, a másik részen pedig hiányzik a betevő falat. Ha a vagyon, — vagyon alatt értek minden kategóriát, értem a bankokat, értem a merkantiltőkét, a finánctőkét, az agrártőkét, értek alatta minden cselekvő vagyont — mondom, ha ez a vagyon nem ismer annyi erkölcsi kötelességet, hogy ezeket a szerencsétleneket ellása, — nem olyan értelemben gondolom, hogy ezt magánjótékonysági útra tereljék, mert ez veszedelmes volna, hanem intézményesen, — ha ez a vagyon erre nem hajlandó önként: arravaló az állam, amely mindenhova belenyúl, nyúljon tehát be ide is és ezeknek a szerencsétleneknek teremtse elő a szükséges összeget, mert ezzel tartozik nekik nemcsak erkölcsileg, hanem tartozik jogilag is. A háború alatt — méltóztassanak csak visszaemlékezni, igen t. Nemzetgyűlés — milyen szép ígéretek hangzottak el. A napi parancsok egész tömege került a legénység és a seregek elé, hirdetményekben, felhívásokban, hivatalos Ígéretekben ; állandóan hallottuk, hogy a nemzet