Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

624 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923 gazdasági, valamint pénzügyi tekintetben tartsák szem előtt azokat a szabályokat, amelyekkel ők ezt a rettenetes nagy vagyont megtudták maguk­nak szeiezni. Annál inkább bántott azonban egy nagyon furcsa és kellemetlen akkord, olyan inci­dens, mely a gyűlés végén ért bennünket, Az történt ugyanis, bogy a gyűlés végén Neterda Modest ministeri tanácsos ur . , . Fábián Béla: Mit csinált a bolsevizmus alatt Neterda ur? Kiss Menyhért: Egészen jól viselte magát. Nem volt igaz a vád, amit emeltek ellene. En tudom, mert ott voltam. Neterda Modest tehát felkérte a szervezési munkálatok eddigi végre­hajtóját, Rákóczi Béla állami főgimnáziumi rendes tanárt, hogy a szervezési munkálatokra vonatkozó javaslatait tegye meg. Ekkor a jelen volt hatósági közeg. Erdőhegyi Ferenc főszolga­bírónak szolgabirája felemelkedett ós kijelentette, hogy amennyiben Rákóczi, tanár ur a javasla­tait megtenné, ő kénytelen lenne a gyűlést fel­oszlatni. Mi tiltakoztunk ez ellen, mert nem tudtuk elképzelni, mi az oka ennek. Meg is kértük, mondja meg, hogy ügyészi vád emelte­tett, vagy bírói Ítélet hozatott, vagy internálási eljárás van-e folyamatban ellene vagy általában a rendőrség valamilyen eljárást folyamatba tett-e ellene. Azonban minderre azt volt kénytelen válaszolni az eljáró közeg, hogy legnagyobb sajnálatára legfőbb utasításra és szigorú parancsra kénytelen ragaszkodni ehhez az intézkedéshez. Ezek után természetesen az érdekelt engem, milyen ember is lehet az a Rákóczi Béla tanár, aki Szabolcs vármegyében megszervezte az egye­sületet számtalan községben a legszebb ered­ménnyel és a nyírbátori főszolgabíró haragját mégis ily nagyon kiérdemelte. Ekkor tudomá­somra jutott, — hivatalos dokumentumokat kaptam róla — hogy a világháborút mint tiszt végigküzdötte, azután ott maradt román meg­szállás alatt, Gyulafehérvárott tanár volt, meg­szervezte ott az iparosságot és az iparos ifjúságot két egyesületben. Ez a munkája, mely a magyaroknak leg­nagyobb megelégedését váltotta ki, a románság részéről természetesen szigorú eljárást vont maga után úgyannyira, hogy eljárást is indí­tottak ellene és a brassói várba 8 hónapon keresztül bezárták. Erről a munkájáról, amit a magyarság érdekében ott végzett, ugy Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök, mint -az ottani vezető magyar emberek bizonyít­ványokat állítottak ki. Azután Magyarországra jött és itt állást vállalt. De azalatt is, amig az állami főgimnáziumban tanított, ugy Nyíregy­házán mint Nyírbátorban a tisztek felkérésére . a tiszteknek és a legénységnek állandóan elő­adásokat tartott szakismeretekről és történelmi ismeretekről úgyannyira, hogy a tisztikar a legnagyobb lelkesedéssel, mondhatnám rajon­gással veszi körül ezt az embert. Annál fel­tűnőbb; hogy a Joszelgabiró ilyen rigorózus , évi április hő 28-án, szombaton. vele szemben. Nem tudom ennek okát, de mint­hogy azt, hogy olyan embert üldöznek, a ki a fana­tikus magyar, nemzeti turáni gondolatnak meg­testesítője és nem ötvenkrajcáros Rákóczi, hanem Rákóczi Ferencnek, a volt fejedelemnek, a legnagyobb magyar szabadsághősnek család­jából származik és ma egész szellemi és lelki képességével fanatikusa a magyar gondolatnak, mondom, mivel egy ilyen embernek üldözését rendkbül beteges tünetnek találom, a követ­kező interpellációt intézem a belügyminister úrhoz (olvassa),: »Van-e tudomása arról, hogy 1923 április 22-én Nyírbátorban az Ébredő Magyarok Egyesületének propaganda nagygyű­lésén Erdőhegyi Ferenc főbíró a gyűlés felosz­latásának fenyegetésével nem engedte meg, hogy Neterda Modest ministeri tanácsos, elnök felszólítására dr. Rákóczy Béla főgimnáziumi tanár a vármegyei szervező bizottság főtitkára előterjessze a szervezés munkájára vonatkozó javaslatait ? Minthogy a nevezett tanár ellen se birói ítélet, se ügyészi vád nem hangzott el, sem internálva nincs, de mint állami főgimnáziumi tanár kötelességét példaszerűen teljesiti, milyen törvény alapján akadályozta meg őt fölszólalá­sában ? Milyen törvény alapján nyúlt bele az egyesület autonóm jogába, amely tagjai felszó­lalási jogának megsemmisítésében az egyesülési jog flagráns megsértését látja. Milyen intézke­dést tesz a minister ur a törvénytelenül eljáró főbíróval szemben és utasítani fogja-e az egye­sülési és a szabad véleménynyilvánítási szabad­ság jogának tiszteletbentartására.« Nagy Ernő : Szabolcs a legjobban közigaz­gatott vármegye! Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügy­minister urnák. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Olyan embertől, aki a magyar nemzeti gondolat alapján áll, kaptam jegyzőkönyveket, hivatalos paran­csokat és értesítéseket. Ez az eset is, amelyet kénytelen vagyok az ország színe előtt szóvá tenni, épen olyan hihetetlenül hangzó eset, mint az, hogy olyan tiszta vármegyében, mint Sza­bolcs vármegye, nem engedik meg a faji alapon való szervezkedést. Az eset előzménye az, hogy a Hajduföld­ben Debreczenben megjelent egy cikk »Grott­erhalte Debreczenben«- címmel, amelyben él van mondva a következő (olvassa) : »A nemzeti szí­nen kívül semmi más szint nem engedünk felül­kerekedni Magyarországon. Nem tűrjük a nem­zetköziség vörös színét; nem tűrjük a zsidóság sárga foltját; de nem tűrjük az osztrákok fekete-sárga szellemét sem. Itt minden lehet, ami a hármas szín jegyében teremtődik, csak proletármennyországot, tiszamenti Palesztinát és osztrák örökös tartományt nem engedünk orszá­gunkból csinálni. Jól jegyezzék ezt meg azok a

Next

/
Thumbnails
Contents