Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. magukat magyarnak nevező urak, akik két héten belül már többször a G-otterhalte hangjai mellett mulattak . . .« Strausz István: Hol? Kiss Menyhért: Debreczenben. Fábián Béla : Az a kérdés, melyik lap irta ezt ? Meskó Zoltán : Az a kérdés, igaz-e ? Hogy melyik lap irja, az mellékes. Kiss Menyhért (továbbolvassa): »... Kos-, suth apánk arcképének egyidejű meggyalázásá­val. Jól jegyezzék meg azt is, hogy ismétlődés esetén a nevek is jönnek«. Amikor ez a cikk megjelent, már voltak ilyen tüntetések . . . (Zaj bal felöl.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : . . . még pedig első alkalom­mal 1922 első felében, február harmadikán nyil­vános helyen zajlott le ez a mulatság, amelyen a m. kir. honvédség kebelébe tartozó több tiszt vett részt, a második pedig 1922 október 6-án. Ez az eset már nagyon fájdalmas Október 6-án a Szalkay-utea 10. számú házban, özvegy dok­tor Márton Ferencné lakásán nem magánvacsora volt, hanem nagy összejövetel, amelyen többen vettek részt, cigány is meg volt rendelve és pincérek szolgáltak ki. Ott történt épen októ­ber 6-án, hogy Kossuth Lajos arcképét leakasz­tották a falról, a sarokba állították és termé­szetesen több alkalommal elénekelték a G-otter­haltét? Szakács Andor: Október 6-án? És kik énekelték ? Kiss Menyhért: A magyar honvédség több tisztje. Szakács Andor: A legnagyobb gyalázat, amely elképzelhető! Október 6-án Gotterhaltét énekelni ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Meglátjuk, hogy igaz-e? Kiss Menyhért : Ezek után egy egyetemi tanár barátom felkért arra, hogy azt a névsort, amelyet az ottani körletparancsnok ur állított össze azokról a tisztekről, akiket ő maga mellé rendelt és akik irodájának személyzetét alkot­ják, nézzem át és tegyem meg rá a magam észrevételét. Ha nem egy egyetemi tanár, hanem ha a 62. számú hordár Debreczenben a Bika szálló előtt adja ide ezt a névsort, akkor is ép annyira értékes ma, a demokrácia idejében. (De­rültség a szeísobaloldalon.) Propper Sándor : Hol a demokrácia ! Kiss Menyhért : De bár olyan embertől ered a névsor, aki a mai tudományos világ legna­gyobb piedesztálján áll és megbízható kell hogy legyen, mert nevetségessé nem teheti magát azzal, ha nem elfogadható névsort ad az ember kezébe, én mégis bizonyos kételkedéssel és ide­genkedéssel kezdtem a névsor megtekintéséhez. Azt gondoltam, hogy ő talán valamilyen caprice­nak, fantazmagóriának lett az áldozata. Amikor a névsort átadta, én végignéztem, NAPLÓ XI. évi április hó 28-án, szombaton. 525 hogy az altábornagy ur vezetésével a parancs­nokságban szolgálnak : Kagerer Frigyes ezredes ur, EÖdl vezérkari százados ur . . . Nagy Ernő: Jó magyar! Kiss Menyhért : . . . aki nem is tud magya­rul, ez itt meg van jegyezve; Stojanov Milán vezérkari százados, aki németül beszél állan­dóan; Vojna Antal őrnagy ur, aki szintén kevéssé tud magyarul ; Legeza János vezérkari százados ur, aki magyarul alig tud ; Spiller Károly ezredes; Schnörch Jenő vezérkari al­ezredes ur ; Ollinger Károly alezredes ; Müller Arthur alezredes ; Haidecke/ Gyula százados ; Lenhardt katonai tisztviselő, magyarul nem tud ; Dómján vezérkari százados ; Arendarczyk Kálmán ezredes ; Prottmann és Schmiedt századosok ; Králl Richárd százados; Paul Oktavian főhad­nagy, román ; Béczei István, aki a nevét magya­rosította és a vallását is megváltoztatta.« Nagy Ernő : Ezek visszaszerzika Kárpátokat, az bizonyos ! Kiss Menyhért : En teljes tiszteletben tartom nemzetünk megalkotójának, Szent István király­nak azt a latin mondását : »Natio unius linguae imbecillis« — annak a nemzetnek létezését veszedelem fenyegeti, amely csak egynyelvű alapon áll. Mindazonáltal én, miután az első nemzet­gyűlés jónak látta, hogy a zsidó felekezetű ifjú­sággal szemben numerus clausus-törvényt fogad­jon el, nem helyezkedem más álláspontra, csupán arra, hogy a magyarságot is fajszám szerint és a számának ponderanciája szerint méltóztas­sanak a magyar királyi honvédségben elhelyezni, a numerus clausust a magyarság javára is mél­tóztassanak érvényesiteni. Peidl Gyula: Ez jellemző! Kiss Menyhért : Számtalan olyan, Erdélyből menekült és a románok által kikergetett székely és magyar tisztet ismerek, akik itt a legnagyobb válságban vannak, nem tudnak elhelyezkedni, nem tudják az uj életet megkezdeni, akik való­ságos feladatnak, különös nagy megtiszteltetés­nek tekintenék, ha az ő katonai ismereteiket, katonai szolgálatukat továbbra is a magyar ki­rályi honvédség kötelékében tudnák érvényesí­teni és teljesíteni. Ezek az emberek azonban ettől el vannak zárva. Viszont azok az idegen nyelvű tisztek igazán a régi osztrák-magyar monarchiának rendkívül káprázatosan sokszínű nemzetiségeit is túlhaladó variációban szerepel­nek a magyar tisztikar névsorában. A magyar tisztek kénytelenek gazdasági pályákon elhe­lyezkedni. Perlaki György : Aki nem tud magyarul, az is lehet jó magyar ! Meskó Zoltán : A honvédségnél ? Ha nem tud magyarul nem is lehet tiszt ! Perlaki György: Azért lehet jó magyar! Kiss Menyhért : Azok a megjegyzések, ame­lyeket Szakács Andor és más baloldali képvi­selőtársaim tettek arra nézve, hogy ezek a tisz­78

Next

/
Thumbnails
Contents