Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
A nemzetgyűlés 128, ülése 1923. tekintetben, hogy az államrendőrség járandóságait a többi hasonló szervezetek járandóságaival összhangba hozzák. Mindezeknél fogva, de azért is, mert a minister ur beszédéből látom, hogy már cselekedett is és állandóa«! cselekszik ebben a tekintetben és mert a vidéki és fővárosi rendőrség javadalmazása tekintetében fennálló igazságtalanságokat, továbbá a tisztikar és legénység járandóságai között fennálló diszharmóniát megszüntetni méltóztatik, a minister ur válaszát megnyugvással tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e belügyminist er urnák Szilágyi Lajos képviselő ur interpellációjára adott válaszát t udomásul venni, igen vagy nem? (Igen !) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló? Hebelt Ede jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A gyülekezési, egyesülési és véleménynyilvánítási jog a három legfontosabb szabadságjog. Ezelőtt egy héttel az egyik nagy budapesti kulturális és társadalmi egyesület nyilvános népgyűlést tartott maradék Magyarország egyik keleti vármegyéjében, Szabolcs vármegyében. Erre a gyűlésre engem is meghívtak és el is mentem, mert kíváncsi voltam Szabolcs vármegyére, Mváncsi voltam arra, hogy a földbirtokelosztás tekintetében eddig milyen munkát végeztek ott és hogy mennyire látom beigazolva Kovács Alajos ministeri tanácsos »A zsidóság térfoglalása Magyarországon* című könyvének adatait, melyek szerint Szabolcs vármegyében a nemesi birtokok 27%-a már átvándorolt a zsidóság kezébe. Szomorúan kell megállapítanom, hogy amit ott láttam és tapasztaltam, minden várakozást felülmúlt, mert amikor kiléptünk az indóházból a város főutcájára, idegen nyelven beszélő, pájeszos, kaftános emberek tömegébe kerültünk. Gyermekek pájesszel ellátva, rossz német szót énekelve gajdoltak, ugy hogy tisztára azt hittem, hogy álmodom és egy galíciai városba érkeztem meg, amely város nem Magyarország területén fekszik. MeskÓ Zoltán ; Remélem, azóta megfürödtél ! Kiss Menyhért : Mikor megállapítottam, hogy ez nem álom, hanem valóság és hogy valóban egy galíciai városba érkeztem, az iránt érdeklődtem, hogyan állanak a városban az építkezési viszonyok, mert láttam, hogy számtalan ház épül épen a főutcán. A hivatalos tényezők tudomásomra hozták, hogy ebben az esztendőben 38 ház épül Nyírhat óiban és a 38 ház közül 36 zsidóé és kettő keresztényé. Tavaly a lakásépítkezéseknél ugyanez a szám volt. Azt is tudomásomra hozták, hogy ez a szép főutca villannyal kivilágítva, amely a városházáig vezet, talán egy, vagy két tulajdonost kivéve tisztára galíciaiak kezében van. Pikler Emil : Építsenek a keresztények i« ! Kiss Menyhért : Nagyon helyesen jegyezte meg Pikler t. képviselőtársam, hogy építsenek a keresztények is, de épen az a szomorú, hogy nem a keresztények, hanem ők építik ezeket a lakásokat i évi április hó 28-án, szombaton. 52$ Pikler Emil : Hasznos munkát végeznek, ha építenek. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! MeskÓ Zoltán : Keresztények építik ! Az Összes kőművesek és pallérok keresztények ! Kiss Menyhért : Nagyon röviden végezhetek Pikler képviselő ur közbeszólásával, mert keresztények építik azokat a házakat, de nem maguknak épitik és nem is keresztények laknak bennük, mert nincs rá vagyonuk, hanem a zsidók, ők sokasodnak és szaporodnak bennük. Nagy Ernő : Nem galíciaiak azok ! Kiss Menyhért: De galíciaiak. Ezek után érdeklődtem a birtokviszonyok eloszlása iránt Nyírbátorban magában. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért: Azt hittem, hogy tévesek is lehetnek azok a számok, — a legnagyobb tisztelet az országos statisztikai hivatal igazgatójának — amelyek ebben a fontos könyvben foglaltatnak és amelyek szerint Szabolcs vármegyében 1905ben, tehát csak egy évben 93.540 katasztrális hold földbirtok, 1913-ban 102.152 katasztrális hold földbirtok és 1918-ban 104.492 katasztrális hold földbirtok került zsidó kézbe. Személyesen győztek meg azonban arról, hogy ezek a statisztikai számok valóban megfelelnek a valóságnak, és hogy nagyon jó utón vagyunk akkor, amikor az Ébredő Magyarok Egyesületét ott is megalakítandónak tartjuk, mert ha a faj védelmet valahol gyakorolni kell, akkor elsősorban azon a területen kell azt tenni, amely a keleti Kárpátoktól egyenesen indul meg, talán épen a Vereckei-szoroson keresztül és elvezet egészen Budapestig. Közben természetesen ezt a hadak útját nem kurucok és nem turáni népek foglalták le, hanem ezen a hadak utján idegenek jöttek be és a hadak utjának hősei nem a magyar mithológiának alakjai, hanem nagyon okosan, józanul gondolkozó kereskedő emberek, akik ott közben minden földet, minden kastélyt, minden nemesi udvart, mindea putikot, szóval mindazt, ami anyagi értéket és pénzt jelent, maguknak megszerezni igyekeztek. _ En a legnagyobb csodálattal mondhatnám, elkábulással vegyes tisztelettel néztem erre a honfoglaló munkára és ezek után érdekelt engem, hogy tulaj donképen hogyan fogja fogadni Szabolcs vármegye nincstelen népe, nyomorult, éhező és lerongyolódott intelligenciája a gyűlés megtartását. Azt a tapasztalatot merítettem, hogy nem volt épkézláb ember, aki el nem jött volna a gyűlésre. A szabolcsi nép a legnagyobb lelkesedéssel hallgatta szavainkat, gazdasági háborúra felszólító igéinket, magáévá tette azokat, s a gyűlés lefolyása a legszebb volt, amit csak Magyarországon el lehet várni egy ilyen gyűlés lefolyásától. Nem pogromra való uszítás, nem jakhecozás volt ez, hanem ellenkezőleg olyan gyűlés, ahol arra tanítottuk meg a magyarokat, hogy épen azt csinálják, amit a zsidók csinálnak faji alapon : önmagukat gazdagítsák, önmagukat boldogítsák, és
