Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
522 A -nemzetgyűlés 128. ülése 1923. mert hiszen igaz, hogy a megfelelő számú katonai rangosztályokban magasabb az illetmény, mint a megfelelő számmal ellátott tisztviselői fizetési osztályokban, de a képviselő, aki kenyere javát katonai szolgálatban ette meg, tisztában van vele, hogy ezek a katonai rangosztályok nem felelnek meg a köztisztviselői fizetési osztályoknak. Ha tehát mi a rendőri tisztviselőket katonai rangosztályokba akarnánk besorozni, ebből nem következnék automatice az, hogy például a IV. fizetési osztályú tisztviselő a IV. rangosztályba kerüljön, hanem körülbelül a jelenlegi arányt figyelembe véve, nagy átlagban egy-egy rangosztállyal lej ebb kellene jutni a tisztviselőnek, mint amilyen fizetési osztályban ma van, úgyhogy én ezzel a megoldással végeredményben elvileg egyet tudnék érteni, azonban ezzel se érnénk el azt a kivánt eredményt, mert hiszen végeredményben ezek a katonai fizetések sem olyan nagyon magasak, hogy ezeknek a megállapításával mi azt a rendőrtisztviselői kart megmentenénk minden nélkülözéstől és nyomorúságtól. Pillanatnyilag folyamatban vannak bizonyos, a rendőrtisztviselők érdekében megteendő intézkedések. Elsősorban is én egy kiegyenlítődést keresek a vidéki rendőrség és a székesfővárosi államrendőrség státusviszonyai között, amennyiben a helyzet az, hogy az egyes tisztviselői és felügyelői állásoknak a különböző fizetési osztályok között való megoszlása meglehetős aránytalan a vidéki rendőrség hátrányára, ugy hogy arra törekszem, hogy a vidéki rendőrség egyes állásait is ugyanolyan arányban osszam meg a fizetési osztályok között, mint ahogy azok a székesfővárosi államrendőrségnél oszlanak meg. A másik nagyon feltűnő ellenmondás, ami a rendőri fizetéseknél mutatkozik, abban áll, hogy az őrszemélyzet, tehát a legénységi állomány fizetései és illetményei nincsenek arányban a tisztviselői kar illetményeivel, mert hiszen, bár elfogadható az, hogy a legjobban dotált és hosszú szolgálat után a legmagasabb altiszti rangot elért legénységi állományú egyén esetleg magasabb fizetést kapjon, mint a legalacsonyabb fizetési osztályon kezdő tisztviselő vagy felügyelő, de mégis alig tekinthető arányosnak, hogy a rangok szerint megállapított sorrendben már a negyedik helyen álló rendőrtanácsos, illetve rendőrfőfelügyelő az, akinek magasabb fizetése van, mint a segédfelügyelőnek, mint á felügyelő-helyettesnek a legénységi állományban, és már egy rendőrkapitánynak. illetve másodosztályú rendőrfőfelügyelőnek kevesebb a fizetése, mint a legénységi állományban megállapított legmagasabb fizetés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én a legénységi állománynak illetményét akarom csökkenteni, csak megállapítom, hogy itt egy ellenmondás van, egy olyan diszharmónia, amit meg kell szüntetni és az erre vonatkozó tárgyalások a pénzügyministeriumban már meg is indultak. A harmadik kérdés, amelyre vonatkozólag évi április hő 28-án, szombaton. már szintén tárgyalásokat folytatok a pénzügyministeriummal és az első lépéseket már megtettem a rendőrtisztviselők egyenruházati kérdésében, illetve a rendőrtisztviselők egyenruhával való ellátásának kérdésében csúcsosodik ki. Arra törekszem, hogy az a rendőrtisztviselő, aki már a szolgálat érdekében is — de hiszen meg is kívánjuk tőle — állandóan köteles bizonyos csínnal öltözködni, megjelenésének külső formáira súlyt fektetni, abba a helyzetbe kerüljön, hogy ezt minden anyagi megterhelés nélkül megtehesse, hogy az állam lássa el mindazokkal a ruházati cikkekkel, amelyekre szükség van. Egyébként is minden eszközzel arra törekszünk és fokozottan fogunk arra törekedni, hogy azok a bizonyos rendőrségi jóléti intézmények, amelyek nem egy főkapitányságnál vagy kapitányságnál valóban kitűnően működnek, teljes mértékben kiépíttessenek és fejleszt essenek. Nem akarok név szerint külön kiemelni egy főkapitányságot, de a vidéki rendőrségek egyik főkapitánysága ezen a téren igazán példaszerű berendezkedéseket létesített, ahol ugy a legénységi állománynak, mint a rendőrtisztviselőknek és a felügyelői karnak ellátását valóban meglepően olcsón tudta berendezni, úgyhogy ezek a rendőr tisztviselők és a legénységi állomány is a ruházattal való ellátás mellett, pláne ha ezt tökéletesítjük, ezekkel a konyhákkal és egyéb ellátási szervezetekkel nagymértékben megszabadulnak a mindennapi élet nehéz gondjaitól. Én csak arról biztosithatom ugy a képviselő urat. mint a rendőr-tisztikart, melynek megelégedett és megnyugodott voltára magam is igen nagy súlyt helyezek, hogy minden eszközzel arra fogok törekedni, hogy ahol csak lehet, ahol csak megvan a lehetősége, anyagi helyzetükön segítsek, és őket a nyomorúságtól és a bajtól megmentsem. (Mérik helyeslés.) Nemcsak a magam, de azt hiszem az egész kormány nevében is kijelenthetem, hogy az ország anyagi helyzetéhez képest mindannyian arra fogunk törekedni, hogy az egész magyar tisztviselői kait ugy, amint a drágaság növekszik, amint az ő megélhetése egyre nehezebb és nehezebb lesz. segítsük és a nélkülözés minden gondjától addig, a mértékig megszabadítsuk, ameddig azt az ország teherbíró képessége megengedi. (Helyeslés.) Reméljük és hisszük, hogy az ország jövendője, talán némileg jobbra fog fordulni és a kormány nem lesz állandóan abban a helyzetben, hogy nehéz fejtörést okozzon neki, hogyan is segítsen az állami tisztviselők nehéz helyzetén. Kérem at. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur válaszából meggyőződtem arról, hogy a t, minister ur ismeri a bajokat. Azonfelül pedig a t. min : ster ur határozott nyilatkozatot tett arra vonatkozólag, amire kértem ; ugyanis határozottan kijelentette, hogy elvileg egyetért velem abban a
