Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. A belügyminister urnák eddigi működése csak a kormánypárt soraiban váltott ki rokonszenvet és tetszést. Ambicionálja egyszer a t. belügyminister ur azt is, hogy a politikai pártkülönbség nélkül az egész ország lakosságának osztatlan elismerését vivja ki. E célból kérem at. belügyminister urat : itt vai egy alkalom rá, szüntesse meg a belügyminister ur a rendőri nyomort. Barthos Andor : Ilyen halandó még nem született ! MeskÓ Zoltán : Majd ha mi leszünk kormányon ! (Derültség.) Kováts-Nagy Sándor : Nagy böjtre vannak kárhoztatva ! (Zaj.) MeskÓ Zoltán : A leltárt én is megkapom ! Szilágyi Lajos: Interpellációm a belügyminister úrhoz a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy az állami rendőrség személyzetének anyagi helyzete immár tarthatatlanná vált? Igenlő esetben tisztelettel kérdem ; hajlandó-e a t. belügyminister ur alkotmányos befolyásával odahatni, hogy a testület anyagi sérelmei sürgősen orvosoltassanak, különösen pedig hajlandó-e kieszközölni azt, hogy az államrendőrség személyzete anyagi tekintetben ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint a vámőrség, folyamőrség, vagy csendőrség.« (Helyeslés balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Legutoljára, amikor ebben az ülésteremben az állami rendőrségről volt szó, a nemzetgyűlés tagjainak legnagyobb része tapssal ünnepelte a belügyminister ur kijelentéseit. Ez a nap és ez az osztentativtüntetés jut eszembe most, amikor az államrendőrség nyomorát a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlom és a nemzet nagy érdekeire való tekintettel cselekedeteket térek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni ! Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló képvisel ur ugy fejezte ki magát, hogy nem akar az államrendőrség pártfogójává és védnökévé odatolakodni. Én helyreigazítom a képviselő urnák ezt a kifejezését, amennyiben egyáltalán nem látok tolakodást benne, ha valaki az államrendőrség személyzetének pártfogója és védnöke akar lenni (Helyeslés.), sőt magam is vagyok olyan tolakodó, hogy a képviselő ur felszólitása folytán is kijelentem, hogy én vagyok az első, aki kötelességemnek tartom, hogy ezt a rendőrszemélyzetet minden módon olyan anyagi helyzetbe igyekezzem hozni, ahogy az megérdemli. (Helyeslés.) "Igen helyesen mutatott rá a képviselő ur arra, hogy a különböző társadalmi, szociális vagy forradalmi veszedelmekkel szemben, amelyek remélhetőleg ma talán nem is olyan erősek, elsősorban kötelessége a kormányzatnak, hogy azt a bizonyos állami alkalmazotti kört, azt a rendőrségi tisztikart és őrszemélyzetet olyan anyagi .helyzetbe hozza, hogy szivesén, kedvvel és ambícióval szolgálhasson. En a magam részéről teljesen elismerem. évi április hő .28-án, szombaton. 82! hogy a rendőrségi tisztikar nincs rózsás anyagi helyzetben, hiszen ez egyszerűen annak a következménye, h"gy be vannak osztva azokba a bizonyos állami fizetési osztályokba és pedig a IV. fizetési osztálytól lefelé a XI. fizetési osztályig, és bizony ezekben az állami fizetési osztályokban nem olyan mértékben vannak ma megállapítva a fizetések, hogy azokból valami különös kényelemmel vagy könnyű anyagi helyzetben, könnyű anyagi viszonyok között élhessenek meg az állami alkalmazottak. Ez a legmagasabb fizetés a IV. fizetési osztályban egy nős tisztviselőnél havi 109.783 korona, a legalacsonyabb fizetési osztályban pedig, a XI. fizetési osztályban egy nőtlen tisztviselőnél 31.525 korona. Ezek azok az összegek, amelyek között a rendőrtisztviselők fizetése mozog. A megoldás és a helyzet gyökeres javítása tehát elsősorban abban állana, hogyha a kormány abban a helyzetben lenne, hogy általában az állami tisztviselők fizetésén javítson. Hiszen addig, amig a rendőrtisztviselők be vannak osztva ezekbe a fizetési osztályokba, összefügg ennek a kérdésnek megoldása az állami tisztviselők fizetésrendezésének kérdésével általában. Ha itt képes a kormány az ország anyagi helyzetének javulásával lényeges változást létrehozni, természetes, hogy ennek következménye a rendőrtisztviselőkre is ki fog hatni. Mert az a csekély különbség, hogy a rendőrtisztviselőket a többi állami tisztviselővel ellentétben egy bizonyos ruházati illetménnyel is látjuk el, a mai körülmények között nem esik latba, különösen családos tisztviselőnél, mert hiszen csak a saját személyére nézve kap az illető rendőrtisztviselő ruházatot s az a csekély rendőrségi pótdíj, amely a rendőrségi tisztviselői karnál rendszeresítve van, a régi mértékben szabatván ki, alig tesz különbséget a rendőrtisztviselői illetmények szempontjából. Most mutatkoznék egy másik mód, amelyet a képviselő ur maga is felvet, nevezetesen a rendőrtisztviselői és rendőrfelügyelői illetményeknek a vámőr-, folyamőr- és csendőrtisztek illetményeivel való összhangba hozatala. Természetes, hogy kész-. seggel jelentem ki a képviselő ur felszólítására, hogy nemcsak hogy nem tartom kevésbé fontosnak a rendőrtisztviselők munkáját a felsorolt egyéb tisztek munkájánál, de tekintettel arra, hogy a mindennapos nehéz irodai munka mellett a rendőrtisztviselőknek még egy bizonyos katonai jellegű munkát is kell teljesíteniük, nehezebbnek és fontosabbnak tartom az ő működésüket, mint a vámőrségi vagy folyamőrségi tisztekét, akik szintén nagy és fontos szerepkört töltenek be, de hogy ugy fejezzem ki magamat, sokkal egyöntetűbb, egyszerűbb irányban, nem azzal a bizonyos bifürkált, kétfelé való kötelezettséggel, mint ahogy a rendőrtisztviselőkneK félig rendőrhatósági bírónak, félig pedig katonának kell lennie. Attól félek azonban, hogy ezzel az eszközzel, amelyet a képviselő ur ajánlott, hogy t. i. egyszerűen osszuk be a rendőrtisztviselőket a katonai rangosztályba, nem érnők el a kívánt eredményt,
