Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

S2G A,iiímzeigyüUk~:12á. üMselfräS. a többi szervezőtek fontosságává]. Es itt megint csak a múlt évek tapasztalataiból indulok ki. Forradalmak után a forradalom ellen, kommunizmus után a kommunizmus ellen véleményem szerint nem erőszakkal, nem reakcióval kell védekezni, hanem megfelelő preventív intézkedéseket kell tenni. (Mérik helyeslés a hál- és a szélsobalóldalon.) Propper Sándor: Demokráciával! Közszabadságokkal ! Szilágyi Lajos : Sohasem felejtem el azt, hogy a Károlyi-forradalom idején milyen hatást tett reám annak olvasása, hogy a rendőrség behódolt a forradalmároknak, és sohasem felejtem el azt sem, hogy mikor a kommunizmus alatt a gyűjtőfogházban voltunk letartóztatva, mint túszok, miként fogadkoztunk, hogyha még egyszer uralomra kerülünk, a rendőrség milyen kényeztetett gyermeke lesz mindannyiunknak. Az akkori szándékunk és elhatározásunk kétségtelenül helyes volt. Az indokok, amelyek bennünk ezt az elhatározást megérlelték, kétségtelenül fennállanak ma is. Mindezek után érthetetlennek tartom, hogy mégis bekövetkezett a nyomornak olyan fajtája, amelyet egy szóval rendőrnyomornak kell nevezni. Nyomorban vannak azok, akik voltaképen állandóan, minden nap harcra vannak hivatva és arra vannak kényszerítve. Nyomorban vannak azok, akik a belrend és biztonság megóvásának kötelezettségét ebben a ferde helyzetben vállalták és teljesitik most, hogy az ő ellenségeik, a rendbontók, manapság voltaképen nem ,is a baloldal, hanem a jobboldal felől kapják a biztatásokat. (Ellenmondások jobbfelöl.) Rettenetes nagyok a feladatok és rettenetes az a l\elyzet, hogy a rendőrségnek mindezt nélkülözésben és nyomorban kell végrehajtania. Az egész ország rokonszenve, szeretete, éber figyelme kiséri e hónapokban a rendőség nagy munkáját Segíteni akarunk rajtuk és segítséget követelünk számukra az igen t. kormánytól. -Véleményem szerint a rendőrség munkája ma van olyan fontos és nehéz, mint a vámőrségé, folyamőrségé, sőt van olyan nehéz, mint a csendőrségé, a békeidőben teljesített katonai szolgálatnál pedig egészen biztosan sokkal ter^ hesébb, felelősségteljesebb és veszélyesebb a rendőri szolgálat. , Nyilatkozatot kérek az igen t. belügyministér úrtól itt az ország szine előtt arra vonatkozólag, hogy vájjon egyetért-e velem ebben a tekintetben. Én egy percig sem akarom hinni, liogy a t. belügyminister ur ellenkező nézeten vam A vámőrnek, folyamőrnek vagy csendőrnek véleményem szerint — és remélem, a legfőbb hatóság, a belügyminister ur véleménye szerint is — nem lehet egy fillérrel sem több fizetése, mint a rendőrnek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csökkentessék ott, ahol több: van, hanem homlokegyenest ellenkezőleg : emeltessék a' reridőrség fizetése olyan magasra, mint ezen évii ÂpriUs hó 28j-âm

f- 'szombaton. szervezetek személyzetének fizetése. Ezt kívánja szerintem a teljes pártatlan igazság alapelve... Meskó Zoltán: A polgárság érdeke! (Úgy van! bal felöl) Szilágyi Lajos : ... ezt parancsolja a józan ész és az a sokat emlegetett állami és társadalmi rend hatályosabb védelme. (Igazi Ugy van! bálfelöl.) 1920-ban az akkori belügyminister ur már egy rendelettel elismerte, hogy a rendőrség fizetését összhangba kell hozni a katonaság fizetésével. Sajnos, ez a rendelet végrehajtva nem lett, illetve csak részben, a legénységnél hajtatott végre, mert különben nem kaptak volna annyi próbarendőrt, mint amennyire szükségük volt, viszont a tisztikarnál nem állott fenn ez a helyzet, mert — sajnos — a középosztály nyomora elegendő jelentkezőt állított a belügyminister ur rendelkezésére még ilyen nyomorúságos helyzetben is. Ezt a helyzetet azonban a kormánynak kihasználnia nem szabad, mert ez igen szomorú erkölcsi felfogásra vallana és azt kellene mondani, hogy a középosztály szorongó helyzetét uzsorázza ki a kormány akkor, amikor tekintettel van arra, hogy így is van elég jelentkező. Vannak jelentkezők, mert a középosztály nyomora oly nagy, hogy ilyen fizetést, ilyen éhbért is akceptálnia kell, csakhogy foglalkozáshoz jusson. At. belügyminister urat tisztelettel kérem, ne méltóztassék arra a csendre alapítani a rendőrség kezelését, amely csendet, rendet és fegyelmet észlel. Hála Istennek, a rendőrség kötélékében csend, rend és fegyelem van, ez azonban csak azért van, mert a rendőrség a kötelessége magaslatán áll és betartja azt a kötelezettségét, hogy ő nem szólhat, nem panaszkodhat, nem irhát cikkeket nem gyűlésezhet, küldöttségeket nem küldhet ide vagy oda. A rendőrtől katonai fegyelmet, rendet, kötelességérzetet, önmegtartóztatást és önfegyelmezettséget követel az igen t. belügyminister ur ; de ha ez a helyzet áll fenn, akkor viszont a t. belügy

minister úrra hárul a feladat, hogy gondoskodjék róluk anélkül, hogy megmozdulnának vagy kérelmeznének. Nem akarok az állami rendőrség pártfogójául vagy védnökéül feltolakodni. Kérem az állami rendőrségtől is, hogy ne tekintsen engem pártfogójának vagy védnökének ; egyetlen egy rendőr se essék ebbe a téves felfogásba. En egyedül és kizárólag konszolidált állapotokra törekszem és e célból azt szeretném elérni, hogy a rendőrség legfőbb pártfogója és védnöke maga a belügyminister ur legyen. (Elénk helyeslés balfelöl.) Azt követelem, hogy a belügyminister ur agilis és hajthar tatlan, pártfogója legyen ennek az intézménynek, aki a szerető anya gondosságával gondozza ezt az intézményt és aki az embereiért tűzbe menni is kész legyen. Szálljon szembe minden erővel azzal a szigorú, kegyetlen és kérlelhetetlen pénzügyministeri ceruzával :iSj amely esetleg a számadatokat leMcsinyiteni, kész,