Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-127

À nemzetgyűlés 127. ülése 1923. jól tudjuk, hogy időközben sokan lakást változtattak, rangban előrehaladtak, Budapestről vidékre helyeztettek, vagy megszállt területen voltak, avagy 1917. november 1-én még hivatali pozíciót sem töltöttek be, közben neveztettek ki, akár egyenesen ministeri tanácsosoknak, s akik igy mind igen lényegesen sújtatnának. $n nem látok olyan nagy differenciát a két lakbér között, hogy az állam azt el ne birná. Össze-vissza csak kétszáz koronás emelkedésekről van szó. Egyébként is le kell szögeznem, hogy 1907 óta a családi állapot tekintetében is sok eltolódás állott be. Nagyon sok helyütt nősülés folytán a vő vagy pedig a meny odaköltözött, valamint előfordult az is, hogy időközben a gyermekek szaporodtak, ugy hogy a tisztviselőknek lakásigényüket redukálni ma már nincs módjukban. 8 ha az akkori lakbéreket vesszük is alapul, meg kell állapitani, hogy azok a tisztviselők, akikről szó van, ma már úgyszólván mind magasabb pozícióban vannak, hogy nagyon sokan közülök már akkor is kevesebb lakbért kaptak, mint amennyit fizetniök kellett, ugy hogy fizetésükből voltak kénytelenek azt pótolni, amit azonban annak idején nagyon könnyen megtehettek, mert hiszen pár száz koronát a különbözet fedezésére előteremteni mindenkinek módjában állott. Ma azonban hasonlíthatatlanul rosszabb a helyzet. Ezért a magam részéről nagy súlyt helyeznék arra, hogy ezek a száz koronák, amelyek átszámítva 3—4—5000 ezer korona további megterhelést jelentenének a tisztviselőkre, az állam részéről fedeztessenek, és ne fosztassanak meg a tisztviselők attól a lehetőségtől, hogy legalább jelenlegi lakásukat megtarthassák. Még csak arra óhajtom a mélyen t. kormánynak és a pénzügyminister urnák a figyelmét felhívni, hogy én nem látom át, miért kelljen a tisztviselők kategóriájának az egyedülinek lenni, amely állandóan megrázkódtatásoknak van kitéve ? (Igaz ! (Ugy van !) Ha csak azt a körülményt vesszük, hogy a tisztviselők fizetésrendezése má]us elsejére állapíttatott meg, akkor is a korona jelenlegi óriási esését, belső értékének csökkenését véve alapul, azt kell látnom, hogy május elsejére az a megadott rendkívüli drágasági segély tulajdonképen már megint nem fog annyit képviselni, hogy a tisztviselőknek további gondtalan megélhetését biztosítsa. Ha most még ráadásul alacsonyabban állapittatik meg a lakbér is, ugy hogy a tisztviselő kénytelen volna erre is ráfizetni, akkor ez valósággal katasztrofális helyzetbe sodorná a köztisztviselők táborát. (Igaz! Ugy van!) Természetszerűleg kívánatos, hogy az a lakbármegállapítás egységesen történjék az öszszes köztisztviselőkre nézve, vagyis a vármegyei és a községi köztisztviselőkre, az oktatási személyzetre, és a Budapest székesfőváros tisztviselőire nézve is. Legyen szabad még egy anomáliára rámutatnom, amely előállana, ha a lakbérek alacsoévi április hó 27-cn

> pénteken. 507 nyabban állapíttatnának meg. Tudjuk, hogy amikor az 1907. évi L. tc.-ben a Máv.-tisztviselők fizetése rendeztetett, az ő javadalmazásuk aránylag magasabban állapíttatott meg a köztisztviselői fizetéseknél azzal az indokolással, hogy a Máv.-tisztviselőnek rendkívül nagy és fontos munkateljesítményei szükségessé teszik azt, hogy ő'< a többi tisztviselőknél jobban dotáltassanak. Ezzel szemben a Máv.-tisztviselők már eddig is hátrányos helyzetben vannak, mert a mindenkori rendkívüli drágasági segélyt a többi köztisztviselőkkel egyenlő mértékben, vagyis alacsonyabb, kisebb összegben kapják, mint amennyi őket fizetésük arányában megillette volna. Ezért nagy súlyt helyeznék arra, hogy a Máv.-tisztviselők lakbéremelése is ne történjék megint ugy, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek az állami tisztviselőkkel szemben, amiért szükségesnek tartom leszögezni azt is, hogy a Máv.-tisztviselők ép ugy megérdemlik, mint az egyéb köztisztviselők, különösen a mai nehéz időkben, rendkívüli teljesítményeik mellett, hogy egyenlő elbírálásban, abban az elbírálásban részesittessenek, amelyben az 1908. évi XXYIT. te. 7. §-a kívánta őket részesíteni és amellyel az 1907 : L. te. a megélhetésükről kívánt gondoskodni. Nagyon kérem a t. kormányt, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy a köztisztviselői kérdést kapcsoljuk már egyszer ki a nemzetgyűlés életéből . . . Homonnay Tivadar : Dehogy kapcsoljuk ! Szó sincs róla! Csilléry András: ...gyökeres intézkedésekkel, azért, mert nem kívánhatjuk a köztisztviselőtől, hogy nyugodtan, becsületesen dolgozhasson akkor, amikor állandóan a megélhetés gondjaival küzd. Azok az intézkedések, amelyek napvilágot látnak, mindig késedelmesen jönnek, mert a gazdasági helyzet akkorára olyan nagymérvű eltolódást mutat, amely a megélhetést nem biztosítja a köztisztviselők részére. A köztisztviselői kar gerince ennek az országnak, a ministerelnök ur annak idején Homonnay Tivadar képviselőtársam interpellációjára adott válaszában is hivatkozott rá, hogy a rendet, a fegyelmet 1919-ben a köztisztviselői kar és a Kansz energikus állásfoglalása állította helyre, én tehát nagy súlyt helyezek arra, hogy erre építhessünk, építhessen a kormány és az állam is, és ne feleslegesen molesztáltassanak ezek az emberek, ne feleslegesen tétessenek ki rázkodtatásoknák, ne ők legyenek azok, akik azzal intéztetnek el mindig, hogy várni, várni. De meddig várni ? A mai viszonyok között várni már igazán nem nagyon lehet. Igen kérem tehát a nemzetgyűlést és a t. kormányt, tegye magáévá ezt a javaslatomat, és állapítsa meg a köztisztviselők és a többi kategóriák lakbérét abban az értelemben, amely tényleg lehetővé teszi azt, hogy a lakbéremelés a köztisztviselőkre hátrányt nem jelent. Még csak egy argumentumot óhajtok a t.