Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-127

508 A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. évi április hó 27-én, pénteken. pénzügyminister urnák mondani, t. i. azt, hogy a lakbéremelés az államra nézve bizonyos mértékű előnyt is jelent, mert a házbérkrajcárok és a kincstári haszonrészesedés révén a lakbérek 60 százaléka ugy is az állam kasszájába vándorol. Vegyük csak azt, hogy tiz százalékot tesznek ki a tisztviselők, beleértve a vármegyei, községi, városi tisztvisőket és az okatási személyzetet is; ha e tiz százaléknak megadják ezt a pluszt, akkor még mindig 90 százalék marad az államkasszában és ezzel lehetővé tétetik a tisztviselői kar megélhetése. Ebben a reményben tisztelettel előterjesztem interpellációmat a köztisztviselők lakbérrendezése ügyében (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány haladéktalanul az iránt intézkedni, hogy a köztisztviselőknek az általuk jelenleg elfoglalt fizetési fokozatoknak megfelelő és az 1908. évi XXVII. te. értelmeben megállapított lakbérilletményei emeltessenek fel a lakbérek rendezése tárgyában kiadott 2222/1923. számú kormányrendelet kapcsán a folyó évi május hó 1-től harmincszorosra, majd augusztusban negyvenszeresre, végül novemberben ötvenszeresükre s azonkívül a lakbérük után esedékes 25 százalék kincstári haszonrészesedés és 3 százalék házmesterpénz is téríttessék meg nekik a fenti lakbér kiszabásuk arányában? 2. Hajlandó-e a kormány az iránt intézkedni, hogy ezen lakbérfelemelés ugyanezen értelemben hajtassék végre a vármegyei, városi és községi alkalmazottaknál is és a rendelet hatálya ugyanilyen értelemben terjesztessék ki az állami üzemekre is?« Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólani. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! A kormány egészen természetesnek tartja és ebben az irányban óhajt intézkedni is, hogy amikor a lakbérek országszerte felemeltetnek, gondoskodás történjék a tisztviselőkről, hogy képesek legyenek a felemelt lakbért megfizetni. Itt természetszerűleg igen jelentékeny állami kiadásról van szó, mert hiszen az állami alkalmazottak és a tekintetbe jövő egyéb alkalmazottak részére lakpénz címén kifizetett állami kiadások jelentékenyen meghaladták békében is azokat a bevételeket, melyek a házadóból befolytak, ugy hogy e kiadások ellensúlyozására kellett annak idején a házhaszonrészesedést létesíteni. A házhaszonrészesedés megállapítására és felemelésére van szükség most is, hogy bizonyos ellensúlyozást találjunk azokra a kiadásokra, amelyek a mostani béremeléssel kapcsolatban az államra hárulnak. Viszont nem hagyhattuk figyelmen kivül azt a körülményt, hogy az alkalmazottak lakáspénzei az " állam budgetjében általában véve nagyobb kiadást jelentenek, mint amennyi befolyik a háziurakhoz ilyen lakpénz címén, és hogy azok a lakásigények, amelyek régen megvoltak állapítva, a mai tényleges állapotoknak — értve ez alatt a háború előtti ós a háború alatti állapotokat is — nem felel meg. Azt hisszük tehát, hogy amikor az államháztartás ujabb megterheltetéséről van szó ezen állami kiadások fedezésével kapcsolatban, nem lehet ezt az emiitettem körülményt teljesen figyelmen kivül hagyni és ennélfogva ugy kell emelni az állami alkalmazottak és a többi kategóriák lakpénzeit, hogy ezek megfeleljenek a tényleges helyzetnek, de viszont ne menjenek ezen túl. Ebből a megfontolásból kiindulva csináltuk meg az állami alkalmazottak lakpénzemelésének tervezetét, amelyet annak idején nagy vonásokban közöltem a tisztviselők kiküldötteivel. Felvilágosítást adtam a sémáról is, ugy hogy azt reméltem, hogy e tekintetben aggodalom vagy nyugtalanság ,a tisztviselők körében nem fog mutatkozni. Én ilyent, legalább is szélesebb körben, nem is tapasztaltam. Közöltem t. i. a tisztviselők kiküldötteivel azt, hogy két sémára óhajtjuk felbontani az eddigi lakpénzeket, amint különben az egységespárt értekezletén is volt szerencsém jelezni. Ebben a két sémában figyelemmel vagyunk a nagyobb családuakra is, és a séma olyképen van megállapítva, hogy ezeknél a nagyobb családuaknál, tehát a kettőnél, feleség és egy gyermeknél nagyobb családoknál a lakpénz az összes fizetési osztályokban, amelyek a tisztviselők szempontjából figyelembe jönnek, tehát a IX—

V. fizetési osztályokban teljesen megfelelnek azon békebeli lakpénzeknek, amelyek annak idején fmrozva lettek. A kisebb családdal biró és különösen a nőtlen alkalmazottaknál a helyzet az, amit a statisztika is világosan mutat, hogy tényleg nem vettek igénybe olyan nagyságú lakásokat, amilyenek annak idején megállapítva voltak, különösen áll ez a magasabb rangosztályu alkalmazottakra, akiknek természetbeni lakás fejében 5—6 szoba állapíttatott meg és ennek alapul vételével állapíttatott meg annak idején régen a lakáspénz is. Már pedig kétségtelen, hogy ilyen nagyságú lakást a tisztviselők sohasem vettek igénybe, ha csak nem természetben kapták. A mai igen nagy lakáshiány mellett egyes ilyen alkalmazottakra — különösen néhány nyugdíjazott generálisról van szó, akik tényleg ilyen nagy lakásokban laknak — figyelemmel nem lehettünk. Az intenció ugyanis az, hogy ezek a nagy lakások fokozatosan felszabaduljanak s arra törekszünk, hogy végre normális állapotokat idézzünk elő. Egy pár nehézség, egy pár költözködés szüksége tehát fel fog merülni, ezzel tisztában vagyunk, ezzel mindenesetre le kell számolni; általában véve azonban meg vagyok győződve arról, hogy az a séma, amelyet megállapítottunk, képessé fog tenni minden alkalmazottat arra, hogy a tényleges helyzetének megfelelő lakáspénzeket megfizesse. Természetes, hogy a lakáspénzek megállapításánál figyelembe kívánjuk venni mindig azt a mérvet, amelyet a kormányrendelet megálla-