Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. évi április hó 27-én, pénteken. 505 nekem a felsorolásban segíteni — mert nem kizárólag földmivelés a foglalkozásuk, hiszen ők, mint képviselők, nem kizárólag földmiveléssel foglalkoznak. Szeretném, lia interpellációm a legrövidebb időn belül azt a kedvező intézkedést eredményezné, amely szerint ez a kategorizálás megszűnik. (Helyeslés.) Bátor vagyok tehát interpellációmat felolvasni: (olvassa) »A saját használatra engedélyezett dohánytermelésből a pénzügyi hatóságok kizárják azokat a földtulajdonosokat, akik nem csupán földmiveléssel foglalkoznak. így nem termeszthet dohányt a pap, tanitó, jegyző, községi orvos, akik fizetés fejében földet kapnak. Nem termeszthet dohányt az iparos, vagy kereskedő, akinek saját földje van, de ipar vagy kereskedelemmel foglalkozik. Yégül nem termelhetnek dohányt azok sem, akik bérelnek földet, s azt saját maguk művelik. Hajlandó-e az igen t. pénzügy minister ur ezeket az anomáliákat, amelyek nagyban hozzájárulnak az egyes foglalkozási ágak közötti gyűlölködés és irigység szitásához, haladéktalanul megszüntetni?« (Általános helyeslés.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Nem az interpellációra kívánok válaszolni, mert hiszen az nem hozzám intéztetett s igy nem vagyok hivatva arra a hivatalos választ megadni, csak bizonyos tájékoztató nyilatkozatot kívánok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) A pénzügyminister ur állami szempontból, különösen a csempészet megakadályozása szempontjából semmi körülmények között nem akart belemenni abba, hogy továbbra is fentartsuk a dohánypalántatermelést azok részére, akiknek megfelelő területük van. Erős kapacitálás után azonban, amit pártunk gazdatagjai a pénzügyminister úrral szemben a tárgyalásoknál kifejtettek, erős vitatkozások és tárgyalások révén a pénzügyminister ur végre engedett és belement abba, hogy ugy, mint a múltban, megengedi bizonyos határig a dohánypalánta ültetését és termelését. En magam nem néztem azt a rendeletet, mert hiszen a rendeletet a pénzügyminister adja ki, (Mozgás a baloldalon.) és én nem tudtam azt, hogy a rendeletben ilyen különbség van téve, hogy csak a kizárólag földmiveléssel foglalkozók kaphatnak ilyen engedélyt. Ha a rendeletben igy van, azt gondolhatná talán valaki, hogy épen a kisgazdapárt tagjai verekedtek ki vagy követelték azt, hogy csak nekik legyen saját dohánytermelésre engedélyük és másoknak nem. (Ugy van ! bal felöl.) Én abban az irányban is kívánok az interpellációval kapcsolatban nyilatkozni, hogy ha ez igy volna is, akkor is ennek alapján az elmúlt vitákból kifolyólag, amikor azt vetették bizonyos oldalon a szemünkre, hogy elhagytuk a falut, hivatkozhatnánk arra, hogy ez is azt bizonyítja, hogy a falut nem hagytuk el, hanem mindazt, ami a falut érdekli, és az igazsággal megegyezik, igyekszünk a falunak biztosítani. Mi ezt a dohánytermelést nagy nehézségek között igyekeztünk a földmivesek részére megszerezni. Hogy ilyen különbség tétetett, ez tisztára a pénzügyministeriumban történt a rendelet kiadásánál. A magam részéről annyit megígérhetek az interpelláló képviselő urnák, hogy én a pénzügyminister urnái vállalom a közvetitést (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) abban az irányban, hogy a dohánytermelést ne kösse a földmiveléssel való kizárólagos foglalkozáshoz, hanem, ha a földdel birok egyik rétegének megengedjük azt, akkor a másik réteget se zárjuk ki, annál kevésbbé, mert az országot nagyobb károsodás nem éri, ha egy pár ezerrel több, vagy kevesebb egyén termel a saját használatára dohányt. Mondom, a közvetitést ebben az irányban vállalóin, bár az eredményt nem tudom garantálni. En a képviselő ur interpellációjában elmondottakat a magam szempontjából — anélkül, hogy a pénzügyminister ur hatáskörébe beavatkozni akarnék — teljesitendőknek gondolnám. (Élénk helyeslés.) Elnök : A Dinich Ödön képviselő ur által előterjesztett interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Csilléry András képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Csilléry András : T. Nemzetgyűlés ! A magyar kormánynak 2222. számú, a lakáskérdés rendezése ügyében kiadott rendelete meglehetős nagy nyugtalanságot idézett elő általában a lakosság körében. Valamennyien abban a nézetben vagyunk, hogy ha szükségesnek tartjuk azt, hogy valamennyi közszükségleti cikk szabad forgalom tárgyát képezze, miért épen a lakás az, amely egyedül legyen ebben a tekintetben megkötve, és miért legyen a lakás egyedül az, amelynek az ára olyan alacsonyan legyen megállapítva, hogy ezáltal, különösen az utóbbi időben, lehetetlenné tétessék az, hogy a háztulajdonosoknak a háztulajdonból való megélhetése biztosittassék, Különösen Budapest székesfővárosban látjuk, hogy milyen rendkívüli eltolódásokat idézett elő a lakbér megkötöttsége, látjuk azt, hogy az őslakosság kezéből körülbelül 68*9°/o-ban kisiklott a ház s olyan elemek kezébe került, akik talán az állam fentartása szempontjából nem egészen megbízhatók, és akiknél talán nem egészen szükséges, hogy a főváros területén elszaporodjanak. Mindezt a mindenkori kormányok bizonyos késedelmes intézkedése vonta maga után, amelyet a lakásügyben tettek, s amely a lakások terén az általános drágasággal nem tartott lépést. Különösen a jelenlegi ugrásszerűen nagy emelkedése a lakbéreknek, azt hiszem, közgazdasági téren is oly nagymérvű emelkedést fog 74*
