Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-127

504: A nemzetgyűlés 127. ülése J.923. évi április hó 27-én, pénteken. Dinich Ödön: T. Nemzetgyüsés ! Azt a körülményt, hogy sürgős interpellációt terjesztek elő, azzal indokolom, hogy tudomásom szerint huzamosabb ideig nem fog a nemzetgyűlés ülést tartani, és mire újból összejövünk, e kérdés aktualitása elvész. (Az elnöki széket Álmásy László foglalja él.) T. Nemzetgyűlés ! Amikor a magyar királyi pénzügyminister a saját használatra való dohánytermelési engedélyekre vonatkozó rendeletét kiadta, ennek nyomán az egész ország gazdaközönségében óriási nyugtalanság és elégedetlenség támadt. Ugyanis ez a rendelkezés ugy szól, hogy saját használatra való dohánytermelést azoknak a gazdáknak "engedélyeznek, akik a földmiveléssel kizárólagosan foglalkoznak. Ez által elütik a kedvezménytől azokat, — mint például a tanítókat, kántorokat, jegyzőket vagy iparosokat, — akiknek saját földjük van, amelyet sajátmaguk művelnek, bárha ezenkivül más foglalkozásuk is van. A falusi jegyzőknek például fizetésük természetben jár. Ugyancsak igy van ez a kántoroknál, orvosoknál és más községi alkalmazottaknál is. Elütik ettől a kedvezménytől azokat a földbirtokosokat, akik sajátmaguk művelik a birtokaikat, — viszont megengedik a dohánytermelést azok gazdatisztjeinek, akik pedig nem foglalkoznak kizárólag földmiveléssel, hanem a gazdaság keretében mindenféle olyan gazdasági ággal is, amelyekkel állásuknál fogva természetszerűleg foglalkozniuk kell. Nem engedik meg saját használatra a dohánytermelést azoknak sem, akik földbérlők, akik feles haszonra veszik bérbe a földet, pedig hát jog szerint arra az időre, amig bérlik azt a földet, annak a földnek tulajdonosai, tehát ugyanaz a jog illeti meg őket, mint amely megilleti azokat, akik a sajátjukon termelnek. Az iparosok, mint például csizmadiák, vagy akármilyen iparágat üző emberek, akik saját maguk mivelik a földjüket, nem kaptak engedélyt a dohánytermelésre. Ezek olyan sérelmek, amelyek talán mi előttünk, akik ilyen dologgal nem foglalkozunk, nem tűnnek fel olyan fontosaknak; méltóztassanak azonban megnézni, hogy odakünn milyen felzúdulást, nyugtalanságot,okozott ez a rendelet! (Ugy van! balfelöl.) Önkénytelenül is arra gondol az ember, hogy nálunk az utóbbi esztendőben még véletlenül sem hoznak olyan törvényeket, amelyek országos megnyugvást keltenének. (Mozgás.) Gyülöletországban vagyunk. Ez a rendelkezés amikor a gazdatársadalom egyik részének ad, ugyanakkor a másiktól egyáltalában még a lehetőséget is elvonja, hogy ő maga • olcsóbban juthasson a saját dohányszükségletéhez. Nem kis dolog ez akkor, amikor tudjuk, hogy a dohányárak folytonos drágulása az egész országban még azokat az embereket is nagyon nyugtalanítja, akiknek talán megvolna hozzá a szükséges anyagi feltételük; mert hiszen azok a dohányzók, akik az első drágulás alkalmával erősen megfogadták, hogy sztrájkolni fognak, ezt természetszerűleg nem tartották be, ma azonban a dohányárak emelkedése olyan horribilis, hogy még a jobbmódu, tehetősebb emberek is kényszerülve vannak, hogy akarva, nem akarva lemondjanak erről a szenvedélyről. Én tudom, hogy a kormánynak nem nagy érdeke, hogy Magyarországon fogyjon el a dohánykészlet, mert tudomásom szerint a nyers dohánykészletet külföldön sokkal jobban tudják értékesíteni, mint itt benn. De engedelmet kérek, akkor, amikor oly sokan a legkisebb adóemelésnél is élesen szisszennek fel, amikor ma mindenki a gazdáktól várja a támogatást, akkor nekünk sem szabad a gazdákat osztályozni elsőés másodosztályú gazdáknak. (Ugy van!) Szilágyi Lajos: Ugy van, ebben egyetért a minister ur is velünk! Dinich Ödön : Azt hiszem, nagyon sokan vannak e házban olyan képviselőtársaink, akik már hallottak ezekről a panaszokról, és én remélem, hogy nem végeztem fölösleges munkát akkor, amikor ezt a kérdést a Ház elé hoztam. (Ugy van! balfelöl.) Nagyon örülnék, ha amint remélem, e nyilatkozattal, vagy egy legközelebb megjelenő pótrendelettel ez a dolog elsimittatnék. (Ugy van! balfelöl.) Ez a községekben olyan gyűlölködést és pártoskodást okoz, ami igazán nem lehet célja a kormánynak. Például saját használatra való dohánytermelésre engedélyt kapnak a gazdatisztek, akik, amint előbb is emiitettem, nem kizárólag földmiveléssel foglalkozó egyének, hanem mint alkalmazottak, a birtokon más dolgokkal is foglalkoznak; viszont a gazdatiszt alkalmazója már nem kaphat engedélyt. (Egy hang a balhözépen: Abszurdum!) Én azt hiszem, hogy ez tisztán csak tévedés lehet. Nem tudom feltételezni azt, hogy itt ismét egymásnak akarnák uszítani az egyes foglalkozási ágazatokhoz tartozó polgárokat. Dénes István : Ezt is az igazságügyminísteriumban készítették. Dinich Ödön : Szeretném, ha elmondandó rövid interpellációm következménye az volna, hogy az igen t. pénzügyminister ur ezt a rendeletet oda módosítaná, hogy mindazok, akik saját használatra akarnak dohányt termelni és erre engedélyt kérnek, ne ilyen kikötésnek legyenek alávetve, hogy csak az esetben kapnak erre engedélyt, ha kizárólag földmiveléssel foglalkoznak, mert hiszen az iparos, a kiskereskedő, a gazdatiszt, a feles napszámos ezen rendelet értelmében nem kaphatnak saját használatra szóló dohánytermelésre engedélyt. Forster Elek : A kisgazdaképviselők sem. Dinich Ödön : Igen, a kisgazdaképviselők sem — közbeszóló t. képviselőtársam volt kegyes