Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-127

4Ô8 A nemzetgyűlés 127. ulëse 1923. évV április hő 27-én, pénteken. Az első bekezdéssel szemben az előadó ur uj szöveget inditványozott, a kérdést tehát ugy fogom feltenni, hogy az eredeti szöveget szembeállitom az előadó ur által javasolt szöv ggel és amennyiben a t. Nemzetgyűlés nem fogadja el az eredeti szöveget, akkor az előadó ur által javasolt szöveget fogom elfogadottnak kijelenteni. (Helyeslés.) Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e az első bekezdés eredeti szövegét elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) A nemzetgyűlés az első bekezdést az előadó ur szövegezésében fogadja el. Mivel pedig Várnai Dániel képviselő ur első módosításában ugyanezt inditványozta, az tárgytalan. Várnai Dániel : Visszavonom ! Elnök : De vannak indítványában olyan módosítások is, amelyek felett csak ezután kell szavaznunk. így Várnai képviselő ur a második bekezdés törlését javasolta és uj szöveget inditványozott. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e elfogadni a második bekezdés eredeti szövegét, szemben a Várnai Dániel képviselő ur által javasolt szöveggel ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják cl, szíveskedjenek íelállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a második bekezdést az eredeti szövegben fogadta el és igy Várnai képviselő ur módositása elesik. Következik a határozathozatal a harmadik bekezdés felett. Itt Csik József képviselő ur két módositást ajánlott. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e elfogadni a harmadik bekezdés eredeti szövegét, szemben Csik József képviselő ur módositása val. (Nem !) A nemzetgyűlés a harmadik bekezdést Csik József képviselő ur szövegezésében fogadta el. Következik a 11. §. Hebelt Ede jegyző (olvassa a 11. §-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Szabó Sándor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok a 11. § második bekezdéséhez a következő módositást ajánlani. Méltóztassék a második bekezdés első sorában a »negyvenöt« szó helyébe beiktatni ezt a két szót : »is kilencven«. Méltóztassék továbbá ugyanezen bekezdés második sorában ezen szó után »követelheti« a következő három szót beiktatni : »teljesitett munkája után«. (Helyeslés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Hebelt Ede jegyző : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Ha a szegény és tudatlan mezőgazdasági munkás nem megy pontosan a munkahelyére vagy azt ok nélkül elhagyja, akkor a munkaadó csendőrökkel vitetheti vissza és a munkás 60 napig terjedhető elzárással büntethető. Ha valaki egy koronával drágábban merészeli eladni azt, aminek az árát az Árvizsgáló Bizottság maximálta vagy pedig a kiküldött detektivnek nem tetszik az az ár, amelyen az iparos vagy kereskedő áruját eladja, akkor a biróság súlyosan elitéli, elzárják, internálják, súlyos pénzbüntetéssel sújtják. Ha törvényeink ilyen szigorú mértékkel mérnek egyfelől a munkásoknak, másfelől az egyes cikkek árdrágitóinak, — amit különben helyesnek tartok — akkor, ugy gondolom, sokkal nagyobbszigorral kell eljárni a törvényhozásnak és a törvényeknek azokkal a lelketlen munkaadókkal szemben, akik annak ellenére, hogy a nemzetgyűlés törvényt alkot a munkabérek minimumának megállapításáról, nem tartják ezt be, hanem visszaélve a munkások nyomasztó helyzetével, alacsonyabb béreket fizetnek, mint amilyeneket a bizottság megállapít, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat 11. §-a nem domborítja ki és nem fejezi ki a nemzetgyűlés eme elhatározását és szándékát eléggé precízen és emellett teljesen zavaros. Zavaros azért, mert igaz ugyan, hogy a földmivelésügyi minister ur azt mondta, hogy kihágási kategóriákba tartozik s ezek alá akarja vonni... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Amennyiben ! Dénes István :... amennyiben nem esik a munkabéruzsora szabályai alá, azonban felesleges volt ezt bevenni, mert ugy gondolom, hogy ha már a törvényhozás vagy a mezőgazdasági bizottság megállapítja azt a minimumot, amelyet fizetni kell, ha valaki ezen munkabérnél kevesebbet, vagyis a törvény által megállapított mértéken alul fizet, akkor munkabér-uzsorát követ el. (Ugy van! a szélsöbalóldalon) Minthogy nekünk már van erre törvényünk, ugy gondolom a minister urnák sem az volt az intenciója, hogy itt mérséklést, vagy elvonást hozzon be. Az 1920: XV. te. 3. §-a azt mondja (olvassa): »Aki közszükséglet tárgyául szolgáló munka teljesítésére vonatkozó szerződésnél a másik fél szorult helyzetét kihasználja és alacsonyabb munkabért fizet«, — szóval ennek a szakasznak minden kritériuma benn van a munkabéruzsoráról szóló 1920: XV. te. 3. §-ában. A hivatkozott törvénynek indokolása világosan megmondja, hogy aki a munkás szorult helyzetét kihasználja arra a célra, hogy ezáltal alacsonyabb munkabért fizessen, az munkabéruzsorát követ el. Teljesen érthetetlen tehát, hogy amikor ez a cél a jelenlegi törvényjavaslat 11. §-ának céljával tökéletesen egyezik, akkor először is ugyanaz a cselekmény miért van kihágásnak minősítve, (Egy hang jabbfelöl : Nem ugyanaz!) másodszor pedig érthetetlen, hogy mire céloz a törvényjavaslat 11. §-ának ama kijelentése, hogy : »Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá, különösen az 1921 : XV. te. rendelkezése alá nem esik«.