Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
486 A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. évi április hó 27-én, pénteken. munkás és családja munkaerejének túlhajtott és jogosulatlan kihasználását jelentő munkát végeztet a munkással; a kereshetőségi jogot a legszélesebb alapra kivánjuk helyezni, még pedig azért, mert egyszerű emberekről van szó, akik nem járatosak a törvényben, ennélfogva módot kell erre adni még azoknak is, akik talán a személyükben nincsenek érdekelve. • Speciell a jogvédő irodára gondoltunk itt, amely — mint a minister ur is szives volt kijelenteni — minden járásban fel lesz állítva, gondoltunk továbbá a nemzetgyűlési képviselőkre, így a legszélesebb eshetőség lesz megadva a munkásság érdekében, tehát olyanok is a kereshetőségi joggal fognak birni, akik nincsenek közvetlenül érdekelve. Indítványozom tehát, méltóztassék a 2. § első bekezdésének hetedik sorában a »biztosítaná« szó után »bárki kérelmére lehetőleg« szavakat beiktatni. Ugyanezen szakasz második bekezdésének második sorában a »napszám« szó után »vagy szakmánymunka« szavak beiktatását indítványozom. Erre az indítványra azért volt szükség, mert az aratási szerződésekkel kapcsolatosan igen sokszor nem napszámmunka, hanem szakmánymunka van kikötve és igy a szakmunka nem lévén felvéve a szakaszba, lelkiismeretlen munkaadóknak módot adna arra, hogy a szakmánymunkával zsákmányolják ki a munkásokat. (Helyeslés jobb felöl.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék indítványaimat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző; Dénes István! Dénes István : T. Nemzetgyűlés S Bár az előadó ur meglehetősen lényeges módosítást tett, e szakasz gerincét mégsem érintette. Respektálva a pártközi határozatot, nem kívánok hosszasabban foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak arra akarok rámutatni és ismételten le akarom szögezni azt az álláspontomat, amely a szakirodalomnak is határozott álláspontja ebben a tekintetben ós amelyet Szeder t. képviselőtársam az előbb is kifejtett, hogy t. i. a mezőgazdasági munkabérek kérdését törvényhozásilag országosan kell szabályozni. A t. minister urnák és a t. többségnek rendelkezésére áll a földmivelésügyi ministerium évtizedes statisztikája, amelyet legutóbb is feldolgozott Buday, az OMGrE igazgatója, és amelyben pontosan fel vannak tüntetve az átlagos országos napszámbérek a Dunántúl, a Tiszántúl és a Duna-Tisza közén. Elvárhatja az a mezőgazdasági munkásság, hogy a földmivelésügyi minister ur megállapítsa a munkabéreket országosan, függetlenül a bizottságok döntésétől, mert módjában áll, mert hibát nem követ el, mert a minimum van felvéve az átlag napszámbérmegállapitásnál országszerte. Ennek következtében arra kérem a minister urat, hogy tegye meg ezt, szóval függetlenül a mezőgazdasági bizottságok döntésétől, generálisan legalább rendeletileg szabályozza az országos napszámbór-minimumot. Indítványom a következő (olvassa) : »Miután a mezőgazdaságban alkalmazott gazdasági munkások készpénzbeli és terménybeli munkabérei az ország több helyén olyan alacsonyak, hogy a napszámbérért dolgozó gazdasági munkás és családja munkaereje túlhajtott és jogosulatlan kihasználását jelenti és ennélfogva a munkás ós családja megélhetését nem biztosítja, a földmivelésügyi minister ur köteles az 1923. és 1924. évekre átmenetileg a mezőgazdasági napszámbérek legkisebb mértékét az egész országra kiterjedő hatállyal megállapítani.« Erre vonatkozólag bátor vagyok még csak azt megjegyezni, hogy nem kívánom már én sem azt, hogy a napszám buzaparitás alapján állapíttassák meg, bár ez volna méltányos és jogos, mert hiszen az, amire Hoyos t. képviselőtársam hivatkozott, hogy a hidegvérű lovak ára nem áll buzaparitáson, állhat a hidegvérű lovakra, de az ország termelésének többségét mégis a gabona teszi, nem pedig a hidegvérű lovak és egyéb állatok. Egyébként a hidegvérű lovakban is volt annakidején nagy konjunktúra, mert hiszen tudjuk, hogy egy hidegvérű ló kiviteli engedélyéért 30—40.000 K-t is adtak kéz alatt. Tisztelettel kérem ezért az első bekezdéshez tett indítványom elfogadását. A szakasz második bekezdéséhez szinte volna indítványom. A második bekezdésnek az a generális hibája, hogy tulajdonképen a régi állapotot tartja fenn akkor, amikor a részes szerződésekkel kapcsolatos napszám mértékét az összes számításba vehető körülmények figyelembevételétől teszi függővé; vagyis ott vagyunk, ahol voltunk. Hiszen a munkaadók, ha kell ezer és egy számbavehető körülményt fognak felsorakoztatni, hogy rámutassanak a bizottság előtt arra, hogy a napszámosnak, vagy a részes aratónak tisztességes bért adnak. Ilyen nem precíz kifejezéssel nézetem szerint, nem szabad ennél a fontos kérdésnél operálni. Ezért bátor vagyok a második bekezdés átalakítására vonatkozólag a következő indítványt előterjeszteni (olvassa) : »Köteles a földmivelésügyi minister ur az egész ország területére kiterjedő hatályú rendelettel elrendelni, hogy a részes szerződésekkel kapcsolatos napszámok teljesitése esetén a napszámbérek akár pénzbeli, akár természetbeni értéke nem lehet kisebb, mint a munka teljesitése idején a helyén, vagy annak legközelebbi vidékén szokásos másnemű napszámbér.« Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Csik József ! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Már az 1. §-hoz történt felszólalásomban kifejezésre juttattam azt, hogy ezt a törvényt nem egy osztály egy kategóriája, hanem az egész osztály összes emberei részére kell hozni. Nevezetesen kárhoztatom azt, hogy disztingvál cseléd, napszámos és gazdasági munkás között. A magam
