Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
A nemzetgyűlés .127. ülése 1923. évi április hó 27-én, pénteken. 487 részéről tehát feleslegesnek tartom azt, hogy a 2. § első bekezdésének második sorában a »gazdasági munkások« szó után zárójelben még a »napszámosok« szó is odatétessék, annál is inkább, mert a második bekezdés élénk bizonysága annak, hogy nemcsak a napszámosokra, hanem a szerződéses munkásokra is vonatkoztatja ezt. Azt proponálom tehát, hogy a második sorban zárójelben lévő »napszámosok« szó töröltessék. Továbbá célszerűnek tartanám, ha a föld* mivelósügyi minister urnák megadnók azt a jogot, hogy nem köteles a mezőgazdasági kamara véleményét mindig meghallgatni. Egészen természetes, hogy a földmivelésügyi minister ur információért a mezőgazdasági kamarához fordul, mint mezőgazdasági érdekképviselethez, de nem tartom szükségesnek, hogy feltétlenül oda kelljen fordulnia. A magam részéről tehát azt proponálnám, hogy a »biztosítaná« szó után a »lehetőleg« szó is beiktattassék. Végül a második bekezdéshez lett volna egy módosításom, amely arra vonatkozik, hogy a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságok létesítését az 1. § azon eseteiben is engedjék meg, amikor a szerződési megállapodás semmisnek nyilvánittatik. Minthogy azonban ez a gondolat némileg kifejezésre jut a mélyen t. előadó urnák az 1. §-hoz benyújtott módosításában, bár nem egészen világosan és határozottan, ettől a módosítástól elállók. Módosításom tehát a következő (olvassa) : »A 2. § első bekezdésének második sorában ez a szó »napszámosok« törlendő. A 2. § első bekezdésének hetedik sorában ezen szó után »biztosítaná«, ezen szó teendő : »lehetőleg«. Elnök : Szólásra következik ! Bodó János jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! A 2. § helyébe a következő uj szövegezésű szakaszt ajánlom elfogadásra (olvassa): »Ha valamely járásban, vagy egyes községben a mezőgazdaságban alkalmazott mezőgazdasági munkások (napszámosok és uradalmi cselédek) részére készpénzben vagy terményben fizetett napszám- és cselédbórek, a bérek évszakonkinti változását és az adott gazdasági viszonyokat is figyelembevéve, oly alacsonyak, hogy ezen bérek fentartása a bérért dolgozó gazdasági munkás és családja munkaerejének megfelelő ellenérték nélkül való kihasználását jelentené és ennélfogva a munkás és családja megélhetését nem biztosítaná, a földmivelésügyi minister bárkinek a kérelmére elrendeli a gazdasági munkások részére időnkint fizetendő legkisebb napszámbérek megállapítását. Ez a rendelkezés nyer alkalmazást akkor is, ha a részes szerződésekkel kapcsolatos napszám, vagy szakmánymunka teljesítése köttetik ki és az egy munkanapra kikötött pénz, vagy természetbeni járandóság értéke nem éri el annak a legkisebb munkabérnek a mértékét, NAPLÓ XL amennyi az egyes munkás, vagy munkáscsalád létminimumának megfelel.« Legyen szabad módosításom magyarázatául néhány rövid megjegyzést tennem. Amint ebből a szakaszból látszik, ez az uj szövegezés kiirtaná az ideiglenességet, mert hiszen igaz az, amit egy kiváló jogtudósunk mond, hogy az a törvény, amely születésekor öröklétének öntudata helyett saját halálát hirdeti, eleve lemond arról, hogy jogot hirdessen. Ha azonban kiirtjuk innen az ideiglenesség karakterét, azt hiszem, még mindig nem tettük jóvá, még mindig nem tettük olyanná a szakaszt, hogy jogot is nyújtson. Azért szövegeztem tehát ugy a szakaszt, hogy abból épkézláb kísérlet legyen. Amint méltóztatnak látni, a mezőgazdasági munkások fogalma alá vontam az uradalmi cselédeket is, mert véleményem szerint ennek a javaslatnak az ő munkabéreiket is meg kell védenie. Kihagytam azt, hogy a földmivelésügyi minister csak az illetékes mezőgazdasági kamara véleményének meghallgatása után rendelhesse el a munkabérmegállapitást. Helyesnek tartanám még azt, — és javaslatomban ez is benne van, — hogy a földmivelésügyi minister ur köteleztessék a törvény által arra, hogy ha valaki ilyen kérelemmel előáll, a bérmegállapítást elrendelje. Ami a második bekezdést illeti, nagyon veszélyesnek tartanám, ha a létminimumot a munka helyén, vagy a hozzá legközelebb eső vidéken fizetett munkabérhez mérnék, mert hiszen méltóztassanak meggondolni, hogy ezt az egész javaslatot a földmivelésügyi minister ur azért terjesztette elő, mert hiszen Magyarország valamennyi vidékén olyan alacsonyak, olyan szánalmasan tűrhetetlenek és nyomorterjesztők a munkabérek, hogy ezen vidékek közül egyikhez sem lehet mérni azt a munkabért, amit a bizottság megállapítana. Ezért kívánnám én, hogy ebben a javaslatban benne legyen az, hogy olyan munkabér fizettessék, amennyi egy nőtlen vagy egy családos munkás létminimumának megfelel. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Benne van! Várnai Dániel : Kérném a földmivelésügyi minister urat, fontolja meg ezeket a javaslatokat és egyezzék bele, hogy a 2. § igy szövegez tessók meg. (Helyeslés a ssélsobaloldalon. ) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! (Nincs itt!) Elnök: Eőri-Szabó képviselő ur nincs jelen. Más szónok nincs, a vitát tehát bezárom. A minister ur kivan szólani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) En a magam részéről a törvényjavaslat tárgyalásánál majdnem minden fontosabb paragrafusnál belementem bizonyos módosításokba, amelyek 72
