Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
484 A nemzetgyűlés 127. ülése 1923, béli jelölt támogatása céljából. Bejártam legnagyobb részét a megyaszói kerület községeinek és nagyon sok emberrel személyesen megismerkedtem. Meglátogattam őket és tudták, hogy ki vagyok. Most feljöttek ezek Budapestre, köztük Gy. Kis István nevezetű odavaló lakos, az ottani kisbér] ők és nincsetlen érdekeltek meghatalmazott ügyvédjével és Forgács Miklós t. képviselőtársam vplt ellenjelöltjével együtt kerestek fel engem. Átadták nekem a tiszaluci állapotra vonatkozó írásokat s megkértek — nem arra, amit Forgács t. képviselőtársam állit, hogy neki ezeket az Írásokat átadjam és panaszukat vele közöljem, mert hiszen én ilyesmire nem is vállalkoztam volna, — hanem arra, hogy a tiszaluci állapotokat itt a nemzetgyűlésen interpelláció vagy bármely felszólalás keretében szóvá tegyem. (Zaj. Halljuk! Hall juh!) Azt hiszem, hogyha a t. képviselő urnák volt ellenjelöltje, az ottani szegény emberek meghatalmazott ügyvédje és G-y. Kis István együttesen kerestek fel engem ezzel a felkéréssel, hogy az állapotokat interpellációban tegyem szóvá, ki van zárva az, hogy azért kerestek volna fel, hogy én ezeket az írásokat Forgács Miklós t. képviselőtársamhoz eljuttassam. T. képviselőtársam tehát olyan ténybeli állítás alapján kockáztatta meg azt, hogy az én eljárásomat nem tartja korrektnek, amely ténybeli állítás abszolút valótlanságot tartalmaz. Ezzel ezt a kérdést elintéztem. Azt mondja Forgács t. képviselőtársam, hogy amikor azt állítottam felszólalásomban, hogy Tiszalucon az ottani kisemberek kisbérleteit, amelyeket az Andrássy-féle uradalom bérlőjétől, Klein Miksától birnak, az ottani községi képviselőtestület a jegyző javaslatára megszüntette, illetve megváltoztatta, akkor nem helyesen ismertettem az ottani dolgokat, mert a képviselőtestület ilyen határozatot nem hozott. Bátor vagyok soha más képviselőtársam által kétségbe nem vont szavahihetőségem igazolására bemutatni a tiszaluci kisbérlőknek és nincstelen embereknek három beadványát, amelyek közül különösen kettőben — az egyiket a község elöljáróságához, a másodikat pedig a mezőgazdasági albizottsághoz intézték — azt panaszolják, hogy a községi képviselőtestület bármilyen illetékesség nélkül az ő kisbérleteiket megszüntette, illetve a Klein Miksa által bérelt Andrássy-uradalomból áttette az Erődy-uradalomból előző esztendőben birt községi legelőterületre. Ebben a vonatkozásban ez a kérdés teljesen belevág a most tárgyalt javaslat keretébe. Három dolog van, ami a szegény nép helyzetén ezidőszerint segíthet és a min.ster ur szándéka szerint is ezzel kell segíteni. Az egyik a földreform. Nos Tiszalucon, ebben a hatezer lakosú szinmagyar községben a földreform még nincs végrehajtva, a nép ezt eddigelé hiába várja Ott van másodszor a földreform ideiglenes szurrogátuma, amellyel a kormány élt, a kisévi április hó 27-én, pénteken. bérletek kényszermeghosszabbitása. Ezeknek az embereknek kisbérleteit pedig Klein Miksa bérlő és a község elöljárósága megszüntette, illetve az uradalom terűéről levette, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és a községi közlegelőből jelölt ki megfelelő területet. Ennek bizonyítására röviden ismertetem ezeknek a kisbérlőknek azt a beadványát, amelyet a községi elöljárósághoz intéztek (olvassa): »Február 26-án, hétfőn hozott ama képviselőtestületi határozat ellen, amely szerint mi kishaszonbérlők a tavaly bérelt hosszuerdődülőbeni földek helyett annak szomszédságában fekvő legelőterületen foglaljuk el kishaszonbérletü területeinket, meghatalmazott ügyvédünk utján ezennel fellebbezéssel élünk.« Tehát, amit állitottam, teljes mértékben megfelel a valóságnak. Ez a március elején volt állapot Tiszalucon. Igenis kötelességet véltem teljesíteni, amikor erre az állapotra felhívtam a minister ur figyelmét. Tehát először: földreform Tiszalucon nincs, holott két óriási nagy uradalom van a határban. Másodszor : a kisbérleteket, amelyeket a minister ur nagyon helyesen meghosszabbított, megszüntették, még pedig a községi elöljáróság, amelynek erre semmiféle kompetenciája nincs. Harmadszor: ugyanezeket a kisbérleteket a községi elöljáróság a közlegelőkből utalta ki ezeknek a kisbérlőknek. Nem akarom a közlegelőknek ügyét is részletesen ismertetni. Ezekben a fellebbezésekben minden meg van irva : hogy hány jószág van a községben, hány gazda hajtotta ki tavaly a közlegelőkre a jószágot és miután onnan jelölték ki a kisbérleteket, hányan fognak a marhatartásból kiesni. Azt a következtetést vonom le ebből, hogy én a tiszaluci kérdésben abszolút valóságot mondottam a nemzetgyűlés szine előtt, minthogy sohasem szoktam a valóságtól eltérni ; a másik következtetésem pedig az, hogy igenis, minden tekintetben fennállott az a konklúzió, amelyet ehhez a tényálláshoz fűztem, hogy Magyarországon — sajnos — nagyon sok vidéken egész egyszerűen gazdasági anarchia uralkodik. Amikor a minister ur a kisbérleteket meghosszabbítja, a községi elöljáróság jogot formál magának arra, hogy a kisbérleteket megszüntesse, vagy a közlegelőkből utaltasson ki kisbérleteket. Amikor Pest vármegye közgyűlésén elmondotta a váci református lelkész, hogy vannak Pest vármegyében előkelő állású közigazgatási tisztviselők, akik nyíltan kijelentik és hangoztatják, sőt dicsekednek vele, hogy parasztminister rendelkezéseit nem teljesitik; amikor a kormány ezen nem tud segíteni, a saját tekintélyének nem tud érvényt szerezni, (Zaj és ellenmondások jobb felöl.) akkor, ha mindezeket elmondjuk, ne tessék azt mondani, hogy valótlanságot állítunk, hanem tessék egyszer példát statuálni. Hiszen mindannyian követeljük, hogy a
