Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. kább, mert az a javaslat, amelyet én előterjesztek, elfogadása esetén feleslegessé tenné a 2. §-t is, T. i. ugyanazt az elasztikus fogalmat látom nemcsak az 1. §-nál, hanem a 2. §-nál is, amely a munkabér megállapítására vonatkozik. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az elsőnél maradjunk ! Szeder Ferenc : Nem mondja ki határozottan, hogy mi az a legalacsonyabb munkabér, és nem ad a munkabérmegállapitó bizottságoknak egy fix pontot, amelyikre támaszkodva a munkabéreket megállapíthassák. Már pedig, ha ezeknek a munkabérmegállapitó bizottságoknak nincs adva egy fix pont, amelyre támaszkodva állapithassák meg a munkabéreket, akkor itt nagyon sokféle eredmény jöhet létre, amikor csak »túlhajtott, jogosulatlan kihasználást« és éhez hasonló kifejezéseket vesznek alapul a munkabérek megállapításánál. Itt kénytelen vagyok arra is rámutatni, hogy a földmivelésügyi minister ur abbeli kötelességét elmulasztotta eddig, hogy statisztikai adatokat gyűjtött volna a földmunkások életviszonyaira vonatkozólag, (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsobalóldálon.) amit ilyen alkalomkor fel tudnánk használni. Rothenstein Mór: Nem merte megtenni! Szeder Ferenc: így tehát én, amikor gondolkoztam, hogy mi lehetne az a fix pont, amelyre támaszkodva a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságok a munkabéreket megállapíthatnák, kénytelen voltam alapul venni a földmivelésügyi minister ur 1913. évi adatgyűjtését. Ebben az adatgyűjtésben világosan fel van tüntetve az eddigi átlagos napszámbér járásonként, megyénként, területrészenként, sőt az egész országban is. Az én felfogásom az volt, hogy ezt az 1913. évi bérfizetést vegye alapul a munkabérmegállapitó-bizottság, még pedig akként, hogy számítsák át azt terményre és a mai értékben ugy kapják meg a fizetésüket, olyan terményrészesedést kapjanak, mint amilyen terményrészt pénzben kifejezve kaptak 1913-ban. Ebben találnék valami igazságot és találnék valami fix pontot, amit mint minimumot elfogadhatnék, és erre támaszkodva fejthetné ki azután működését a munkabérmegállapitó-bizottság. Nem akarok hosszasan időzni ennél a kérdésnél, ennélfogva bátor vagyok az 1. § helyett uj szöveget javasolni s egyszersmind kérem a 2. § törlését, mert ez a szakasz elfogadása esetén feleslegessé tenné a 2. §-t is. Az 1. § helyébe ajánlott uj szöveg a következő (olvassa) : »A mezőgazdasági munkabér az 1923. évre a földmivelésügyi minister által 1913. évről kimutatott munkabéreknek a mindennapi buzaértékre átszámított összegénél kevesebb nem lehet. A következő évekre a gazdasági viszonyok változásához képest s a megélhetési viszonyok figyelembevételével történő adatgyűjtések alapján, valamint az érdekképviseletek évi április hó 27-én, pénteken. 483 meghallgatása után a földmivelésügyi minister ur által időről-időre rendeleti utón állapítandó meg a mezőgazdaságban fizetendő legkisebb munkabér, amely alapul szolgál a területenként való mezőgazdasági munkabérmegállapitásoknál. Minden olyan megállapodás, amely a fenti rendelkezésekkel ellenkezik, vagy az aratási és egyéb munkákkal kapcsolatos külön szolgálmányok díjazásánál nem éri el az előző bekezdésben meghatározott legkisebb munkabért, tilos. Vonatkozik a fenti rendelkezés mindazokra a mezőgazdasági munkák végzésére vonatkozó megállapodásokra is, amelyek a folyó gazdasági évre jelen törvény életbelépte előtt köttettek, a törvény életbelépte előtt azonban még nem teljesíttettek.« Ismételten hangsúlyozom, hogy amikor gondolkoztam ezen a kérdésen, szilárd bázist kerestem, amelyre a munkabérmegállapitó bizottságok működésüket felépíthetik, és azt nem találhattam meg másban, mint a földmivelésügyi minister ur által összegyűjtött 1913. évi munkabérkimutatásokat tartalmazó statisztikai adatokban. Kérem ennek a javaslatomnak elfogadását. (Helyeslés a seélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a javaslatnak tárgyalása során Forgács Miklós képviselőtársam engem ugy tüntetett fel a t. Nemzetgyűlés színe előtt, mintha a tiszaluci helyzet ügyében hamis adatokkal félre akartam volna vezetni a t. Nemzetgyűlést. Amellett beszédében, mint a naplóban utólag olvastam, kifejezetten inkorektséggel is megvádol engem ebben az ügyben. Ezért a t. Ház engedélyét kérem arra, hogy a tárgytól eltérve Forgács képviselőtársamnak ezekre a vádjaira válaszolhassak. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e megengedni, hogy Szakács képviselő ur eltérjen a tárgytól ? (Igen !) A Ház az engedélyt megadta. Szakács Andor : Hálás köszönettel veszem, t. Nemzetgyűlés. Legelőször is arra a vádjára válaszolok Forgács képviselőtársamnak, amellyel beszédének következő részletében illetett engem (olvassa) : »Az illető képviselő ur nem szólt, hanem itt beszédében felhozta ellenem és ugy állította be a dolgot, ahogy az a tényeknek nem felel meg. Nem akarok a szavakkal játszani, én tiszteletben tartom minden képviselőtársam politikai véleményét, azonban ezt mégsem tartom korrekt eljárásnak«. Tiszalucról t. i. fenn voltak emberek már» cius közepén Budapesten. Köztük volt egy Gy. Kis István nevezetű ember, akit személyesen ismerek még a múlt esztendőben lefolyt választásokból kifolyólag. Ama választás alkalmával ugyanis én már mint megválasztott képviselő lent jártam a megyaszói kerületben egy pártunk'
