Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-127

482 A nemzetgyűlés 127. ülése 1923, munka teljesítésére nézve kötött az a szerződési megállapodás, melynél fogva a munkásnak arányos különdíjazás, vagy meghatározott ellenszolgáltatás nélkül kellene valamely munkát vagy szolgáltatást teljesítenie.« Ez az utolsó mondat az én felfogásom szerint a gyakorlati életben semmi különösebb jelentőséggel nem bir. A teória talán szép és jól fest, a gyakorlati életben azonban különösebb eredménye nincsen. Amikor a szerződést megkötik, akkor egyik szerződőfél sem köti meg azt ugy, hogy valamit ingyen fog teljesíteni a munkaadójának. A munkaadó kiköti azt, hogy ha például aratómunkára szerződteti a munkást, a munkás ennek az alkalmazásnak a fejében — mondjuk — kevesebb bérért köteles lesz ennyi és ennyi hold répának a megmunkálását elvégezni. Szóval a gyakorlati életben nem hiszem, hogy egy példát is találna bár ki is közülünk, hogy arányos ós külön díjazás nélkül kötnének szerződést . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hogyne! Van! Csik József: Amikor a szerződést megkötik, akkor tisztában van a munkás is és a munkaadó is azzal, hogy mire vállalkozik. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Igen, de a munkás kényszerhelyzetben van és azért kell a törvényjavaslat! Csik József: A szerződés elvégre szabad egyezkedés tárgya! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Akkor nem kellene törvény! Akkor nem szabadna belenyúlnunk ! Csik József: Mindezt nem azért mondom, mintha az első bekezdésnek ezt a mondatát törölni javasolnám, hanem azért hangoztatom, hogy kiegészítsük ezt egy másik mondattal is. Nevezetesen arról van szó, — ami a törvényjavaslat szövegén, legalább is az értelmén átvonul — hogy a túlhajtott munkaerőkihasználás ellen akarja a munkást védeni. Ha tehát a 2. §-ba felvesszük azt, hogy a munkás és családja munkaerejének túlhajtott és jogosulatlan kihasználását kell kárhoztatni ebben a törvényjavaslatban, akkor ón helytállónak és helyénvalónak tartanám, hogy az első bekezdésben ez az indok is szerepeljen, vagyis az első bekezdésben is semmisittessék meg az a szerződés, amely a munkás és családja munkaerejének túlhajtott és jogosulatlan kihasználását jelenti. Ez egész méltányos kérés, mert hiszen a 2. §-ban ennek helyt adunk és bele van véve a törvényjavaslat szövegébe. Ha tehát itt ez az indok megállhat, akkor — azt hiszem — semmi ok sincs arra nézve, hogy ezt az indokot az 1. §-ba is bele ne vegyük. En tehát azt proponálnám, hogy az 1. §-t ezzel a hozzátoldással módosítsuk (olvassa) : »Semmis a gazdasági munka teljesítésére nézve kötött az a szerződési megállapodás, amely a munkás és családja munkaerejének túlhajtott és évi április hő 27-én, pénteken. jogosulatlan kihasználását jelentené s ennélfogva a munkás és családja megélhetését nem biztosítaná, s amelynél fogva a munkásnak arányos, külön díjazás vagy meghatározott ellenszolgáltatás nélkül kellene valamely munkát vagy szolgáltatást teljesítenie.« Ennek a mondatnak hozzáadását — ismétlem, — azért is nagyon szükségesnek tartanám, mert ez a gondolat a 2. §-ban ugy is akceptálva van. Ami a második bekezdést illeti, itt a bizottság egy mondatot javasol, nevezetesen azt, hogy a második bekezdésben az utolsó mondathoz hozzáírandó (olvassa) : »kivéve a munkaalkalmakat megszüntető elemi csapások esetét.« Az 1898. évi II. te. 22. §-a arra nézve tartalmaz intézkedéseket, hogy a szerződéseket milyen esetekben lehet felbontani. Eddig se volt külön szükség arra, hogy ezt a kérdést szabályozzuk, hogy a munkaalkalmakat megszüntető elemi csapások esetére a szerződés semmisnek vagy nem semmisnek nyilváníttassák, vagy pedig a munkásnak a szerződésből kifolyólag járna-e kárpótlás vagy nem. Eddig sem volt ez különlegesen szabályozva és még se fordult elő ezen a téren különleges rendelkezés vagy olyan intézkedés^ amely akár a másik fél érdekeit sértené. Én tehát, miután ez a kérdés az előbb emiitett törvényben úgyis szabályozva van, feleslegesnek tartom azt, hogy ez itt külön kifejezésre jusson, s ezért azt proponálom, hogy a bizottság által javasolt eme mondat hagyassák ki az 1. § második bekezdésének szövegébői. Módosításom tehát akképen hangzana, hogy az 1. § második sorának ezen szava után : »megállapodás«, a következő szavak iktatandók : »amely a munkás és családja munkaerejének túlhajtott és jogosulatlan kihasználását jelentené, és ennélfogva a munkás és családja megélhetését nem biztosithatná«, a második bekezdéshez pedig eddig a bizottságok által javasolt ezen szöveg: »kivéve a munkaalkalmakat megszüntető elemi csapások esetét« — törlendő. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc : Tisztelt Nemzetgyűlés ! En magam is figyelmesen átolvastam ennek a törvényjavaslatnak egyes szakaszait és különösen ezt az elsőt, amelyhez ez alkalommal hozzá akarok szólani. Előfeltételnek tekintem egy törvényjavaslat szövegezésénél azt, hogy az világos, érthető és semmi tekintetben félremagyarázható ne legyen. Sajnos jelenség, hogy különösen a mezőgazdasági kérdéseket érintő, majdnem minden irányú javaslat ilyen elasztikus, ilyen kaucsukszerü, amit nyújthatunk jobbra is, balra is. Javaslatom, amelyiket éhez az 1. §-hoz be akarok terjeszteni, véleményem szerint sokkal határozottabb, sokkal kifejezőbb, sokkal félremagyarázhatatlanabb, mint ez a szakasz. Kénytelen vagyok a 2. §. egyes rendelkezéseivel kapcsolatosan beszélni erről a szakaszról, annyival is in-