Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-126
452 r A nemzeigyüles 126. ülése 1928. ják meg és fizetik, hogy abból a munkás egyáltalában nem élhet meg, hogy az nem a mai időknek megfelelő, ott igenis megállapíthassák a bizottságok a földmivelésügyi minister utasítására a legalacsonyabb munkabéreket. (Helyeslés jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés! Amikor a gazdasági életbe belenyulunk, bizonyos óvatossággal kell ezt tennünk. Meg kell gondolnunk, hogy a hatóság, a törvényhozás vagy a kormányhatalom mikor és meddig nyúlhat bele a gazdasági életbe. (TJgy van! jobbfelöl.) Mert nemcsak az a célunk, hogy a munkásnak a napszámbérót megállapítsuk ugy, amint az a mai idők drágaságának és a viszonyoknak megfelel, hanem feladatunknak kell, hogy tekintsük azt is — még pedig elsőrangú feladatnak — hogy a munkaalkalmak ne csökkenjenek ; mert ha nem tudunk munkaalkalmakat teremteni, akkor hiába állapítjuk meg a magasabb napszámbéreket, a munkás nem tud munkába menni s igy nem használ neki a magasabb munkabér sem. A gazdasági életbe való belenyúlásnál tehát vigyáznunk kell arra is, hogy a mi gazdasági berendezkedésünk szerint lehetőleg a munkaadót se hozzuk abba a helyzetbe, hogy a munkás tartásától, a munkaalkalmak szaporításától elijedjen, visszarettenjen. Én már nyilatkoztam itt a nemzetgyűlésen egy másik beszédemben arról, hogy a gazdák milyen mértékben érdemesek arra a birtokra, amelynek tulajdonosai, és hogy mennyiben felel meg a mai idők követelményeinek az egyes birtoktulajdonosok gazdálkodása. Akkor azt mondottam, hogy ennek egyik fokmérője az, hogy bizonyos meghatározott területeken vagy ugyanazokon a területeken mennyi munkást bir foglalkoztatni és tisztességesen fizetni az a gazda. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Egy intenziven kezelt gazdaság, amelyben a termelés minden ága fel van karolva és a termelés minden eszközzel a lehető legnagyobb mértékben előmozdittatik, sok és jól fizetett munkást tud alkalmazni. Az a gazdaság, ahol kevés a munkás, kevés a munkaerő, nem hozhat nagy termést, az nem felel meg a mai követelményeknek. (Ugy van! balfelöl.) Ezért arra kell törekednünk, t. Nemzetgyűlés, hogy a gazdákat, akiknek kezükben van a munkaalkalom, arra serkentsük, hogy munkaalkalmakat teremtsenek, s fel kell hívnunk őket arra, hogy a mai időket vegyék figyelembe, lássák be, hogy Magyarország egy összeszorított kis ország, ahol minden magyar emberre szükségünk van, (Igaz! Ugy van! Altalános helyeslés.) ahol minden magyar ember megélhetését biztositanunk kell, még ha bizonyos mértékig áldozatokat is kell e célból hoznunk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Szükség van erre, mert későbbi idők megbosszulhatnák magukat, ha az ittlévő munkáskezeknek nem tudnánk munkát adni és az a helyzet állna évi április hó 26-án, csütörtökön. elő, ami békeidőben volt, hogy a munkahiány miatt az emberek kivándoroltak Amerikába s később nem állott rendelkezésre elegendő munkáskéz. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Én nagyon szeretném és hiszem is, hogy igy lesz, ha mezőgazdasági birtokosaink nagyobb része mégis megértené a kor intő szavát — mint mondani szokták — ... Peidl Gyula: Ha kényszeritik rá! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : ... és belátná azt, hogy ennek az elnyomorodott országnak ma segítségre van szüksége, a lakosság egy igen nagy része jóakaratú anyagi támogatásra van utalva, kell tehát, hogy a birtokosok inkább több munkást alkalmazzanak, mint kevesebbet, s még akkor is, ha egynehányat talán nélkülözni tudnának, adjanak lehetőleg azoknak is munkát. (Felkiáltások balfelöl: Munkát adnak, csak pénzt nem!) Mert szívesen dolgozik az a munkás a mezőgazdaságban, s csak ezután — ha a munkaalkalmak nem csökkentetnek — érhető el az, hogy a munkásemberek megélhetést találjanak. Szilágyi Lajos : Ne használjanak gépet ott, ahol nem kell! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ahol ez nincs igy, ott van szükség az állami beavatkozásra és a törvény szigorára. En a magam részéről, t. Nemzetgyűlés, még a földbirtokreform tekintetében is azon az állásponton vagyok, hogy azok a gazdaságok, amelyek nem folytatnak intenzív gazdálkodást, nem foglalkoztatnak kellő számú munkást, tehát nem termelnek annyit, mint amennyit a birtokon termelni lehetne — tudjuk, hogy melyek ezek a gazdaságok — nem érdemlik meg a kíméletet. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés balfelöl.) Dénes István : Igaza vanl Hozzunk törvényt reá! Sándor Pál : Attól függ, hogy ki a birtokosa ! Kabók Lajos : És hogy milyen súlya van ! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hogy magára a törvényjavaslatra röviden rátérjek, a t. felszólaló képviselő urak közül többen is kifogásolták a törvénynek szerkesztését. (Ugy van ! balfelöl.) Erre nézve ismét azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a törvényt hozzáértő emberek szerkesztették, akik egy életet töltöttek el a törvényszerkesztős munkájával. Dénes István: Tévedhettek! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azt kifogásolják, hogy nem értik meg a törvényjavaslat első paragrafusát, amely azt mondja, hogy : »semmis a gazdasági munka teljesítésére nézve kötött az a szerződési megállapodás, melynél fogva a munkásnak arányos, — itt vessző van — külön díjazás vagy meghatározott ellenszolgáitatás nélkül kellene valamely munkát vagy szolgáltatást teljesítenie«. Peidl Gyula : Az indokolásban nincs benne a vessző !
