Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
A nemzetgyűlés 125. ülése 1928. évi áprüis hó 25-én, szerdán. 445 négy-öt rakoncátlan siheder helyezkedett el. Ez volt az egyik csoport. A második csoport, amely talán 15—20 lépéssel távolabb volt, valami dr. Kárpáthy László ügyvédjelölt, Tóth Lajos városi irnok, Földy József városi tanító és egyéb ilyen nadrágot viselő egyének társaságából állott. Dénes István ; Csupa kisgazda ! (Derültség bal felöl.) Nagy Ernő : Kisgazda egy sem volt ! Olyanra nem vetemedik egy kisgazda sem ! (Zaj. Einöle csenget.) Horváth Zoltán: Alig kezdtem el a beszámolóbeszédet, már Vizhányó Károly állami tanitóképezdei tanár . . . Drozdy Győző : Később Vérhányóra magyarosította a nevét! (Zaj.) Horváth Zoltán : .. . rögtön közbeszólt : »Le vele, nem hallgatjuk!« Természetesen a vele lévő sihederek is ugyanezt kiáltozták. A másik csoport pedig a kiadott szerep szerint — ugyanazon recept szerint dolgoztak, mint máshol — a Szózatot és a Hymnust kezdte énekelni, azonkivül a kormányzó ur őfőméltóságát éltette. Nagy Ernő : Ez még rendben volna ! Horváth Zoltán: A provokálást ez a Vizhányó Károly tanár kezdte. Természetesen a békésen álló polgárok ezt nem tűrhették és miután többször felszólították a tanár urat, hogy távozzék onnan, ha nem tetszik neki ez a gyűlés, a felszólítás azonban kárba veszett, azonnal argumentum ad hominem, elégtételt is vettek maguknak. (Egy hang jobbfelöl: Fejbek.ólintották.) és az igen t. állami tanitóképzőintézeti tanárt jól megpofozták. Erődi-Harrach Tihamér : Elég szégyen ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Szégyen ?) Pikler Emil: De nagyon hasznos volt! Dénes István : Magyar ember nem csinál olyan disznóságot, mint amilyent Vizhányó csinált ! Elnök : Kérem Dénes képviselő urat, tessék parlamentáris kifejezést használni! Horváth Zoltán : Aztán a tanár urat és többi társait is onnét eltuszkolták, úgyhogy a két csoport most egy csoporttá olvadt össze. Nagy Ernő: Összeverődtek! (Derültség.) Horváth Zoltán : így aztán a Hymnust és a Szózatot profanizálták és a kormányzó ur őfőméltósága személyét is erre a kortescélra felhasználták. Dénes István: Szabad-e ezt csinálni? Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az államfő személyét ne méltóztassék a vitába bevonni ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Azt védi!) Csendet kérek! A képviselő ur azt mondotta, hogy a kormányzó ur őfőméltóságának személyét is felhasználták erre a kortescélra. Ezt nincs joga itt a parlamentben igy beállítani. Dénes István : Azoknak joguk volt ott künn megcsinálni ? Elnök : Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! A képviselő ur elmondhat minden sérelmet, ami a parlament elé tartozik, én abban a képviselő urat semmi körülmények között sem fogom korlátozni, de méltóztassék megengedni, hogy én a házszabályokat magam meggyőződése és a magam belátása szerint alkalmazzam. (Éljenzés jobbfelöl.) Ez a Háznak a régi alkotmányos gyakorlata. Dénes István : Csak a tényeket mondja el ! Elnök : Csendet kérek ! Képviselő ur, méltóztassék folytatni a beszédét ! Horváth Zoltán : Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, távol áll tőlem, hogy a kormányzó ur őfőméltóságának személyét a vitába bevonjam. Drozdy Győző: Az Isten nevét is kimondhatjuk itt ! Horváth Zoltán : Én igazán perhorreszkálom és helytelennek tartom ezt a dolgot és azért mondom el, hogy elitéljem, hogy a gyűlölet és vakság hová visszi az embereket, > (TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) hogy az államfő személyét is ilyen módon aposztrofálják. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Dénes István : Azokat kell lecsukni azért, mert ilyenre vállalkoztak ! Horváth Zoltán : Amikor megállapítottuk, hogy ott 15 — 20 egyén zajong, felkértük az inspekciós rendőrkapitány urat, hogy szíveskedjék rendet csinálni, mert hiszen itt van ez a 8—10.000 ember, nyugodtan áll és a képviselőket meghallgatni óhajtja. Az inspekciós rendőrkapitány felkérte a népgyűlés elnökét, hogy az csináljon rendet. Ez fel is állott és felkérte a hallgatóságot, hogy szíveskedjenek meghallgatni. Természetesen ennek semmi eredménye nem volt, az az egy csoport ott tovább zajongott és lármázott. A rendőrkapitány ur kiskunfélegyházi származású, odavaló illetőségű . . . Nagy Ernő : Az ő neveltje ! Nánásy Andor : Jól kinevelte ! (Derültség.) Horváth Zoltán : ... ott született, ott nevelkedett, mindenki ismeri, tehát egyénenként is megneveztük neki : »Kapitány ur, nézze, az ott dr. Puskás János ügyvéd, az ott dr. Kárpáthy László ügyvédjelölt, az ott Vizhányó Károly tanár, az ott Éöldy József tanító, méltóztassék azokat innen kiemelni s a rend, csend, nyugalom azonnal helyreáll !« A kapitány ur azonban ugy tett, mintha a mi kérelmünket nem is hallaná. Azt mondja : »A rend fentartásáról az elnöknek kötelessége gondoskodni, tessék fentartani!« »Hát — mondtuk — bizza ránk, majd mi fentartjuk. De nem akarjuk kitenni a publikumot annak, hogy itt felesleges vérengzés legyen, amikor ilyen kis prevencióval az egészet meg lehet akadályozni.« Amikor Dénes István képviselőtársam felállott a szószékre és ilyen irányú kijelentést tett...
