Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
444 A nemzetgyűlés 125. ülése 1923. évi április hó 25-én, szerdán. lyek a termelőre nézve ennek termesztését egyenesen kívánatossá teszik. Vannak azonban ennek végtelen hátrányai is közgazdasági szempontból. Mindenekelőtt a burgonyatermőterület késői felszabadulása, úgyhogy ezek a kapával megművelt, tehát őszi vetésre legalkalmasabb területek őszivel ritkán válnak bevethetőkké. Nagy hátránya ennek a burgonyaféleségnek az is, hogy későn kerülvén beérésre, kiszedésre, a korán bekövetkezett téli fagyok mellett igen sok esetben ott vész a földben, nem szedhető ki, vagy továbbmenőieg értékesítési szempontból épen a késői kiszedés miatt későn hozható forgalomba és igen sokszor ki van téve a megfagyás veszedelmének. Mindezek annak elgondolására bírnak, hogy figyelmébe ajánljam a mélyen t. fölmivelésügyi minister urnák azt, nem látná-e épen a burgonyatermelés szempontjából valamiképen keresztülvihetőnek, sőt keresztülviendőnek nemesítés utján olyan burgonyaféleség előállítását, amely ezeket a jó tulajdonságokat is magába ölelné, de valami korai vagy középérő fajtára vezetne. Nekünk ezekkel a kérdésekkel nagyon komolyan kell foglalkoznunk, mert olyan kevés értékünk van, hogy a legcsekélyebb érték megtartása is igazán a legnagyobb körültekintésre és óvatosságra érdemes. Azt szeretném, ha az ilyen irányú kísérletek kiterjedtebbek lennének, mert lassú és szűk körben kezdett eljárással nagyon nehezen lehet az országban elterjedtté tenni a vetőmagot. Ezeknek meggondolása indított engem arra, hogy a következő interpellációt intézzem a földmivelésügyi minister úrhoz (Halljuk! Halljuk! Olvassa :) »1. Van-e értesülése a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a termelőknél visszamaradt burgonyafeiesleg értékesítése céljából a kormány által engedélyezett kivitelnek eddig nem mutatkozik olyan hatása és eredménye, amely a jelentékeny készletek elhelyezését és ezáltal azoknak az elpusztulástól való megmentését biztosítaná ? 2. Ha a minister ur értesülése is megerősíti ezt a helyzetet, nem látja-e szükségnek lépéseket tenni a burgonyafeleslegnek ipari célokra való feldolgozása iránt? 3. Nem tekinti-e a jövő szempontjából közérdekű feladatának, hogy a burgonya termelésénél a korai és késői fajták arányos termelését a rendelkezésére álló eszközökkel előmozdítsa? 4. Ugyancsak a jövő szempontjából kiván-e a minister ur gondoskodni arról, hogy a terméseredmények becslése a valóságot jobban megközelítse, hogy hibás termésbecslésből folyólag ne okozhasson helyrehozhatatlan közgazdasági kárt akár a termelők rosszul értelmezett önzése, akár a féktelen spekuláció?« (Helyeslés jobb felöl) Elnök " Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló? Hébelt Ede jegyző; Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés S 1923 április 22-én Kiskunfélegyháza rendezett tanácsú városban beszámolót hirdettem. Arról nem kívánok szólni, hogy beszámolóm engedélyezése is bizonyos nehézségekbe ütközött, . . . Nagy Ernő : Az csak nehézség, de az enyém a levegőben lóg! (Zaj. Derültség. Felkiáltások a jobboldalon : Oulácsy !) Horváth Zoltán : . . . hogy a ren'dőrtanácsos urnák előbb személyesen fel kellett jjönnie a belügyminister úrhoz és innen külön engedélyt kérnie arra, hogy a város képviselőjének megengedje a beszámoló elmondását. Dénes István : Fenséges állapot ! (Zaj.) Horváth Zoltán: De mégis megtörtént. A kérdéses napon beszámolómra mintegy 8—10.000 ember gyűlt össze. Képviselőtársaim közül szívesek voltak lejönni Dénes István, Nagy Ernő, Drozdy Győző, Eupert Rezső, Cserti József és Lakó Imre. (Mozgás a jobboldalon.) Nagy Ernő : A szabadság bajnokai ! Az emberi jogokért küzdő igaz, magyar képviselők ! (Derültség a jobboldalon.) Horváth Zoltán : A beszámoló gyűlést Tóth Imre nevű pártelnököm nyitotta meg. Nagy Ernő : Valóságos második Deák Ferenc népkiadásban ! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Horváth Zoltán : Képviselőtársaim és ottani hiveim vezetői a szószék körül helyezkedtek el, azonkívül a szószék mellett helyezkedett el az inspekciós rendőrkapitány is, Fazekas Szűcs József. Dénes István : Isten sokáig éltesse ! Nagyon derék ember! (Zaj. Derültség. Elnök csenget.) Horváth Zoltán : A pártelnök szavai alatt már észrevettük, hogy bizonyos egyének a népgyűlést megzavarni óhajtják. A pártelnök felhívta az illető renitenskedő egyéneket, hogy amennyiben nem óhajtják meghallgatni a beszámolót, hagyják el a népgyűlés helyét. Dénes István : Nem tudták, mert részegek voltak ! Horváth Zoltán : Természetes, hogy ennek a felhívásnak semmiféle eredménye nem lett ! A következő szónok én voltam, s minthogy a helyi viszonyokkal tisztában vagyok, az egyéneket is ismerem és aspirációikat is ismerem, tudtam, hogy honnan fuj a szél. Azonnal megállapitottam a terepszemle után, hogy két csoport van kiküldve a beszámoló-gyűlés megzavarására. Az egyik csoport Vízhányó Károly állami tanitóképezdei tanár vezetése alatt működött. (Zaj a szélsobáloldalon.) Drozdy Győző: Fel van már függesztve? Dénes István : Örvendek, hogy a kultuszminister ur itt van, legalább hallhatja, hogy egy tanára hogy működik. Nagy Ernő : Tanárnak nem való olyan helyen lenni! Drozdy Győző : Felfüggeszti azonnal ! (Zaj.) Horváth Zoltán: E mellett a tanár mellett