Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-125

À nemzetgyűlés 125. ülése 1923. évi április hó 25-én, szerdán. 437 keresztül azok tartoznak eltartani, akik legutóbb nem voltak kinn a fronton Ez jogtalan kivetés volt, de épen ilyen jogtalanul összeállított bizottságok utján való jogtalan kivetés az is, ha bárki bármilyen címen bizottságokat állit össze arra, bogy a Horthy-akció céljaira adományozzanak, akár tetszik, akár nem. Csontos Imre : Másként meghal a szegény ! Meghal éhen ! Szilágyi Lajos: Megdöbbenve láttuk, hogy miközben szigorúan pálcát törtünk azok felett, akik 1918-ban ilyen forradalmi adókat vetettek ki, sőt az én választókerületemben, Zsáka községben, a földreform áldásos előnyeitől is elütötték azokat, akik ilyen bizottságokban résztvettek és forradalmi adókat vetettek ki, — most azt látjuk, hogy ez megismétlődött és megint ad hoc bizottságok vetettek ki adókat az összes birtokosokra. Csontos Imre: Nagyon helyesen jártak el! Szakács Andor: Adót csak a törvényhozás állapithat meg! Szilágyi Lajos : Hogy szavaimat még jobban megmagyarázzam és a belügy minister ur által előidézett félreértéseket eloszlassam, meg kell mondanom, hogy az érdekelt napszámosok, akik legközelebb voltak érdekelve ebben az ügyben, megdöbbenve látták, hogy egyes községekben a Horthy-akció befejeződött, mielőtt még meg is kezdődött volna. Én az igen t. belügyminister urnák községet tudnék megnevezni, ahol egyetlenegy kilogramm búzát s egyetlen egy koronányi pénzösszeget sem utaltak ki, mert csak most áprilisban akarták megkezdeni, amikor pedig már a belügyminister ur beszüntette az egész akciót. Meg kell mondanom, hogy óriási nagy készletek maradtak azokban a községekben is, amelyeket én ismerek. Ezeknek a készleteknek a sorsa izgalmat keltett a falvakban, különösen pedig azokban, ahonnan a megmaradt készleteket bármilyen okból elszállították. A belügyminister ur szerint azonokból, hogy központilag őriztessenek, a lakosság azonban mindjárt gyanakodik, mihelyt a faluból kivisznek valamit ós ez a gyanú fennáll. A diáknyomor enyhítésére — hogy még jobban megmagyarázzam szavaimat — az én véleményem szerint ez a négy

r és fél milliónyi összeg nem is elegendő pénz. Én nem sajnálok tőlük semmit, megszavazok nekik mindent, ha kell, azt is hogy a gödöllői koronauradalom jövedelmét élvezzék . . . (Mozgás és zaj jobb felöl. Felkiáltások a jobboldalovi : A ráckeveit !) Horváth Zoltán: Odaadjuk szívesen! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos :... az ellen azonban szót kellett emelnem, hogy a Horthy-akcióból bármilyen összeg is elvonassék, mert amint ón ismerem, a Horthy-akciónak az volt a célja, hogy csak munkaalkalmak megteremtésére és munkások fizetésére való. Azután meg kell, hogy magyarázzam szavaimat abban a tekintetben, hogy felszólalásom azért is szükséges volt, mert ennek az adakozásnak időpontját károsnak tartottam, kevéssel ezelőtt az ifjúság politikai szereplése folyt és ezért a legrosszabb időpontban valónak tartom ezt az adakozást. (Mozgás.) Ugy vélem, hogy az ifjúság szempontjából ez az adakozás ezúttal nem hasznos, hanem inkább káros volt. Különben is az a véleményem, hogy az ilyen adományozásokat nem kellene annyira dobra ütni és elhíresztelni, mert ez csak azt eredményezi, hogy az ifjúsággal szemben a kosztadók, szállásadók és egyéb személyek fokozottabb követeléssel lépnek fel, mert tudják, hogy adományban részesült. A belügyminister ur tegnap itt felállott és elismerte, hogy a vármegyéknek — egészen tévesen — bizonyos szabadságot adott a kivetésre, illetőleg a gyűjtésre. Beismerte, hogy több vármegye határozatát meg kellett semmisíteni, az eljárást több helyen fel kellett függeszteni, egyes helyeken be kellett szüntetni az egész akciót. A t, belügyminister ur nagyon megnyugtatott engem avval, hogy kijelentette, -hogy a megmaradt készletekből semmiféle központi alapot nem fognak létesíteni senkinek a nevéről elnevezve, azonban nagy megdöbbenéssel hallottam ugyanakkor a t. belügyminister urnák azt a nyilatkozatát, hogy a Horthy-akcióra történt jelentkezések . . , Elnök : A képviselő urat kérem, ne méltóztassék a belügyminister úrral vitába bocsátkozni. A képviselő urnák a házszabályok értelmében csak a maga által elmondott és mások által félreértett szavainak helyreigazítása címén van joga beszélni. Hogy a képviselő ur mit helyesel vagy mit nem helyesel a belügyminister ur tegnapi nyilatkozatából, arra a képviselő urnák visszatérői nem szabad, mert a házszabályok visszatérést, ebben az ügyben vita provokálását nem engedik meg. Kérem tehát, méltóztassék a házszabályokban előirt keretek között mozogni és röviden ehhez szabni felszólalását. Szilágyi Lajos: Hogy félreértett szavaimat megmagyarázzam, én igenis azért szólaltam fel, mert én a nyomort nagynak tartom, eltérőleg a belügyminister ur megállapításától, aki ugy véli, hogy a nyomor nem volt olyan nagy azért, mert kevesen jelentkeztek. Dénes István : Abszurdum ilyet állítani ! Szilágyi Lajos: Bevallom, hogy amikor felszólaltam, nem tudtam azt, amit tegnap a belügyminister ur mondott, hogy t. i. nemcsak direkt a Horthy-akció céljaira történtek adományozások, hanem — a belügyminister ur szavaival élve — merő szimpátiából a főméltóságu kormányzó ur kezeihez is folytak be adományok. Ezt nem tudtam, amikor felszólaltam, s hasonlóképen azt sem tudtam, hogy ezeknek az adományoknak egyrésze kifejezetten azzal a céllal jutott a főméltóságu kormányzó ur kezei-