Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
432 A nemzetgyűlés 125. ülése 1923 sége. « (Egy hang jobb felöl : Elég már a felolvasásbői !) Tehát, igen t. Nemzetgyűlés, ez ugyanaz, ami ma történik : eltiltjuk a földmivesek lapját, eltiltjuk a földmivesek egyesületeit, eltiltjuk a földmunkásságot minden felvilágosultság lehetőségétől és adunk neki Népet, Uj Barázdát és nem tudom, miféle lapokat azzal, hogy: »Ne, ahelyett, amit elvonunk tőled eminnen, ami a tied lehetne és a te eszmemenetedet és a te osztályérdekedet képviselhetné, — odaadjuk a magunkét és azt vétetjük be veled lelkileg és szellemileg, amit mi tartunk jónak !« Szijj Bálint : Volt már a kezükben ez a munkásság ! Vanczák János: Nem volt! Szijj Bálint: Dehogy nem volt! 18-ban! Vanczák János: Nem volt, könyörgöm szépen ! És ami 18-ban volt, az nem a munkásság volt, hanem a magyar gazdaközönség ! (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) En ebben a Házban a Nemzeti Tanácsban fogadtam majdnem minden vármegyéből a gazdaközönség eskütételét a Nemzeti Tanácshoz való hűségre; én tagja voltam a Nemzeti Tanácsnak, tudom, hogy nem a földmives parasztság jött ide, hanem a földesgazdák jöttek és pedig a legnagyobb úrtól a legkisebb földbirtokosig, Szijj Bálint: A hatalom a kezükben volt, miért nem csinálták meg? Elnök : Csendet kérek ! Reisinger Ferenc : Ha Szijj képviselő ur jobban tudja, miért nem csinálta maga? Vanczák János : Igen t. Nemzetgyűlés ! Ha már itt szóba kerül, meg kell néznünk azt, hogy miért zárkóznak el annyira a földmivesnép szabadságai elől. Legelső természetesen az, hogy a mezőgazdasági sztrájktól félnek. A földmivesnép csak addig gondol a sztrájkra és csak addig van szüksége arra, hogy a sztrájkra gondoljon, amig másképen nem tud segíteni magán. Nemes Bertalan : A szabóknak van szükségük? Mégis sztrájkolnak! Vanczák János : Nekünk, ipari munkásoknak van rá szükségünk, mert más az ipari munkás helyzete és munkaviszonya, mint a mezőgazdasági munkásé. Ha majd az az igen t. képviselőtársam, aki -azt mondotta, hogy nekünk miért van szükségünk a sztrájkra, fel tud nekem mutatni egy esetet, amikor szocialista szakszervezetekben egyesült munkások beszüntették a munkát egy közüzemben és abba a helyzetbe hoztak egy várost, egy falut vagy egy vármegyét, hogy az ne tudott volna világítást és vizet szolgáltatni ; ha tud mutatni egyetlenegy olyan sztrájkesetet, hogy szocialista munkások megtagadták a gyógyintézetekben a munkát : akkor én azt mondom, hogy aggodalmaskodhatunk a mezőgazdaságban is, de a szocialista munkások sem nálunk Magyarországon, sem évi április hó 25-én, szerdán. sehol a világon a közüzemekben, a közérdeket szolgáló munkálatoknál nem tagadták meg, nem szüntették meg a munkát olyan mértékben, hogy abból a közre hátrány háramolt volna. Szijj Bálint: Az aratásban megszüntették és meg is fogják szüntetni ! Vanczák János: Igen, az aratásban megszüntették és meg is fogják szüntetni mindaddig, amig elnyomják a mezőgazdasági munkásokat... Szijj Bálint: Akkor honnan vesznek kenyeret? A búza nem vár, kihull! Vanczák János : . . . amig nem adnak lehetőséget arra, hogy jogos életérdekeiket más utón védhessék meg. Szijj Bálint: Akkor nem lesz kenyér! Vanczák János : Ne fenyegessenek minket mindig azzal, hogy nem lesz kenyér. (Felkiáltások jobb felöl : Ez való ! Ezt cáfolják meg !) Propper Sándor : Nem ingyért adják a kenyeret. Szijj Bálint : Ugyan kérem ! Cáfolja meg, hogy nem lesz kenyér, ha nem aratnak! Propper Sándor : Mennyiért adják a kenyeret? Most már 30.000 K, a búza ára! Aranynyal fizetjük meg ! Szijj Bálint: Az önök által előállított iparcikkek ára háromszorosa az aranyparitásnak! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Szijj Bálint : Mi hatezerért adtuk el a búzát. Elnök: Kérem Szijj Bálint képviselő urat is, méltóztassék csendben maradni. Vanczák János: Ne gondolják azt igen t. képviselőtársaim, hogy amikor velünk állnak szemben, olyan emberekkel állnak szemközt, akik az életet nem ismerik. (Mozgás a jobboldalon.) Ha egy puszta földre kerülünk is, a tiz ujjunkkal tudunk ott magunknak életet teremteni, mert mi munkásemberek vagyunk ; a tiz körmünkkel tudunk életet teremteni a puszta földön is. (Ellenmondások jobb felöl) Mit fenyegetnek bennünket azzal, hogy nem lesz kenyér ? Dehogy nem lesz! A .kapitalista világban és 30.000 koronás búzaárak mellett nem lesz kenyér ? Szijj Bálint: Látszik, hogy nem értenek hozzá. Vanczák János: Hiszen ha máskép nem megy, alagutat ásnak és ugy hozzák ide a kenyeret s mégis lesz kenyér. (Zaj a jobboldalon.) Nem arról van szó, hogy nem lesz kenyér, hanem arról, hogy a mezőgazdasági munkásság szabadságát meg kell adni azért, hogy elhárítsuk a mezőgazdasági sztrájk veszedelmét. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a mezőgazdasági munkásság csak addig fog sztrájkolni, amig nem szervezkedhetik, amig szervezete révén nem tudja a maga jobb életfeltételeit biztosítani, amig a szervezete révén nem fogja megtanulni azt, hogy neki nem szabad aratáskor sztrájkolnia. Ez az igazság s nem az, amit az urak állitanak.
