Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
Anen z et gyűlés 125. ülése 192, Szijj Bálint : Önöktől is meg kell őket szabadítani ! Vanczák János : A mi mezőgazdasági munkásainkat én sokkal többre becsülöm és nagyobbra tartom, semhogy elhigyjem róluk, hogy ne tudnák megérteni azt, hogy nem szabad nekik a a tűzzel játszani, nem szabad nekik a gabonát ott a lábán elrothadni, vagy kiperegni hagyni, hanem hogy azt be kell takarítaniuk. Annál is inkább hiszem ezt és bizom ebben, mert amikor 1914-ben a háború épen augusztusban, a betakarítási munkák idején tört ki egész Európában, akkor a szervezett munkások első szava az összes középeurópai államokban a bevonultatások után az volt : Minden épkézláb ember ki a mezőre, betakarítani minden élelmet, hogy egy szem el ne vesszen! Szijj Bálint: 1918-ban a cukorrépát már nem szedték fel, amikor az önök kezében volt a hatalom. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Vanczák János: Azt elhiszem. 1918-ban nem volt normális idő, 1918-ból nem lehet semmiféle hasonlatot levonni. Hiszen akkor egyéb is történt; a kukorica is száron maradt a következő tavaszig és sok minden maradt száron, mert akkor nem volt senkinek az esze és a szive a helyén, minthogy minden felfordult. Ez tehát nem lehet mérték és ebből nem lehet konzekvenciákat levonni. Ellenben igaz és dokumentumokkal bizonyítható az, hogy egész Középeurópa szervezett szocialista munkássága a legelső teendőjének tartotta, hogy a mezőgazdasági termények betakarittassanak, és hogy semmi kárba ne vesszen, ami a közre értékes és szükséges. Csontos Imre: Azért arattak, mert ti felszólítottátok? Ilyen még nem született ! Vanczák János: Ha a munkást megkötözik, ha a munkás elől a segítés minden módját elzárják, tehet-e a munkás mást, mint azt, hogy készül a sztrájkra? Sőt Magyarországon ennél rosszabb érzésekről és gondolatokról is tudok, amelyeket kiváltottak a földmunkásokból adott esetben a kényszer hatása alatt. Ott van pl. a mezőhegyesi sztrájktörő-telep, amit még Darányi létesített a törvényével. Elég az hozzá, hogy amikor azután valahol egy nagyobb falat kenyérért harcol az a munkás, és akkor őt helyettesitik azokkal az ott raktáron tartott olcsó, annakidején a Felvidékről idehozott tót napszámosokkal, akkor önök mindnyájan, azok a jó magyarok — Csontos, Szijj és a többi igen derék magyar ember — nem tudják beleélni magukat annak az alföldi magyar paraszt munkásnak lelki világába, amikor az látja, (Zaj.) hogy az uraság, a nagybirtok vetését learattatják -azzal a tót sztrájktörővel, amidőn esetleg arra is gondol, hogy felgyújtja azt a vetést. Mert ilyen eset is volt már. Az urak nem tudják ezt lelkileg elképzelni. (Zaj) Reisinger Ferenc : Más nem él köztük, csak maguk hárman?! '. évi április hő 25-én, szerdán. 433 Propper Sándor: Hü cselédei a nagybirtoknak! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Reisinger Ferenc: 120 koronás napszám, az a megélhetés ! Szijj Bálint : Ön előkészítője volt a kommunizmusnak ! Reisinger Ferenc : Muszáj volt nekertv ha maga nem tette ! Valakinek csak kellett előkészíteni ! Elnök : Kérem Reisinger képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Reisinger Ferenc : Miért nem készítette maga elő? Elnök : Reisinger Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Ha kérem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék közbeszólni és ennek dacára méltóztatik a közbeszőlásokat folytatni, akkor nem marad más hátra, minthogy a képviselő urat rendreutasítsam. És ne méltóztassék ezt konvencionális elnöki rendreutasitásként, hanem komolyan venni, mert ha nem méltóztatnak ezt kellő komolysággal megfogadni, akkor kénytelen leszek szigorúbb eszközökhöz nyúlni. (Helyeslés jobbfelöl.) Reisinger Ferenc: Ez önökre is vonatkozik! Propper Sándor : A noblesse-re nem vonatkozik, csak a plebsre ! Perlaki György : Helyes, mind a két oldalra szól! Vanczák János: T. Nemzetgyűlés! Sokszor hivatkoznak arra, hogy a magyar mezőgazdaságban a munkások és a munkaadók között van bizonyos patriarchalizmus. Én ezt elhiszem, de ebben a korban nem patriarchalizmusra van szükség, hanem komoly gondoskodásra minden néprétegről, és minden félnek engednie kell a magáéból azért, hogy a másik is megtalálhassa a maga életszámadását. Most égetően szükséges az, hogy a földmunkásságról szociális gondoskodás történjék. Azt mondják, hogy a mezőgazdaság valami speciális terrénum, ahol ezt nem lehet keresztülvinni. Itt van egy egész sereg példa — Németország, Dánia, Olaszország, Hollandia, Belgium, Csehország, Skócia cs Magyarország példája is stb. — és itt van felsorolva egy egész sereg szociális intézmény, amely a mezőgazdaságban elfoglalt népességet védi és az életét megkönnyíti. Van itt gondoskodás mindenről, amit csak a mezőgazdasági munka természete megbír és amit a mezőgazdasági munkásság érdekében az egyes államok szükségesnek láttak. Ezt megint nem akarom itt részletenként felolvasni, hogy ne húzzam vele az időt. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelöl: Bizony, sürgős ez a javaslat! Kár olyan sokáig obstruálni !) Elhiszem, könyörgöm, hogy sürgős, de meg lehetett volna gyorsítani a dolgot, ha jó javaslattal jönnek, akkor 48 óra alatt keresztül ment volna, Szijj Bálint: Akkor mi obstruáltuk volna I meg, ha önöknek jó volna!
