Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-125

A nemzetgyűlés 125. ülése 1923. évi április hó 25-én, szerdán. 431 per traktálják, tárgyalják a gazdaközönség szempontjából és a gazdaközönség érdekében . . . Kuna P. András : De soha sem egyoldalulag ! Vanczák János : De milyen egyoldalúan tárgyalják. Hol a másik oldal? Mutasson pár lapot, amely a földmunkások érdekét szolgálja? Nem lehet ezt elintézni azzal, amit Kuna képviselőtársam itt mérgesen közbevakkant. Kuna P. András : Ne állítson olyat, ami nem áll! Szilágyi Lajos : Csak tárgyilagosan ! Vanczák János : Kétségtelen, hogy ez nagy ellentét és nagy kontraszt, amely kikívánkozik abból a homályból, amibe burkolni szeretnék. Az egyik oldalon a gazdaérdekeltség tárgyalhatja a javaslatot, amely azután igy kerül ide és meg is érzik rajta, hogy keresztülment ezen a retortán. Propper Sándor: Ott dolgozzák ki! Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister : Ez nem igy van ! Propper Sándor: Ott diktálják! Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister: Kern igaz! Mindig ferdit! Vanczák János : Ellenben ezzel szemben és azzal szemben, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek van egy hivatalos közlönye, amely 32 esztendő óta megvan, tehát egy kiforrott hatalmas nagy osztályérdekvédelem van itt... Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister : Nézze meg, hogy megtámadták ezt a törvényt! Vanczák János : Tudom, hogy megtámadták, de azután deferáltak is annak, igen t. minister uram, mert ez a törvény azokat a támadásokat honorálta, és ma egészen nyugodtak lehetnek a gazdáink, nekik nem fog ártani egy cseppet sem ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt van azonban Magyarország egész gazdasági életének minden kiválósága, gazdasági akadémiák tanárai, gazdasági egyetemek és intézmények minden tanult embere : mind rendelkezésére áll a gazdatársadalomnak a maga tudásával, a maga harckészségével. Csak a munkásságnak, a mezőgazdasági munkásnak nem szabad egy gyűlést tartani, nem szabad egy lapot kiadni ; sorozatosan üldözik és tiltják be a lapjait és nem szabad egy embernek sem elmenni közibük, aki az ő panaszaikat legalább tudomásul venné. Itt is visszatérhetünk a múltba és azt mondhatom, semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek ! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ugy van! Nincs is szándékuk, nem is akarnak!) Táncsicsnak is volt egy lapja 48-ban: »A munkások újságja« és akkor is ugy gondolkoztak arról az újságról, hogy azt be kell tiltani. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja róla egy kortársa (olvassa) : »Én Táncsicsot jóakaratú, buzgó, elnyomott embertársaiért mindenre kész embernek ismerem, s NAPI.J ST. mint ilyent becsülöm.« Ezt irja a Budapesti Hiradó június 24-iki számában Bizony Tamás. Aztán folytatja: »De mint többnyire az ilyen jellemeknél szokott történni, sok elfogultság, egyoldalúság, rajongás, szenvedély jut osztályrészükül. Ettől Táncsics sem ment. Múltjának emlékeitől sem menekedhetik. Mi csuda tehát, ha sokszor tanácsaival többet ront, mint használ. Szerencse, hogy a magyar indolens, nehezen mozdítható ázsiai népfaj ; igy az izgatószer nem hat reá oly mértékben veszélyesen.« Itt tehát szerencsének tartották azt, hogy a magyar indolens és hogy ázsiai faj és hogy kissé tudatlan. Ellenben üldözték Táncsics újságját, és Kazinczy Gábor inditványára sürgették a kormánynál a Táncsics munkásujságjának betiltását. A kormány nem mert a sajtótörvénnyel ilyen ellentétbe helyezkedni, — ezért hogyan segitettek magukon? Ugy, ahogy most segítenek magukon a rendtörvénynél. A rendtörvényt mi az egész országban és az országon kívül a lehető legélesebben támadtuk meg. Most látjuk ennek a másik oldalát : egyre-másra írnak ide fel a nemzetgyűléshez a vármegyék, hogy a rendtörvényt minél előbb léptesse a nemzetgyűlés életbe. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Meg van rendelve! Egy hang jobbfelöl: Jó lesz egy kis rend!) Amikor tehát nem használt az, hogy a kormányt sürgették, hogy tiltsa be a Táncsics lapját, akkor Zemplén megye közönsége Kazinczy Gábor inditványára körlevéllel fordult a törvényhatóságokhoz, hogy kérjék a kormánytól, hogy »A mnnkások újságját«, amely lázit és a tulajdont tiporja, tiltsa el. Zemplén megye közönsége szeptember 4-iki közgyűléséből a következő barátságos körlevelet küldte szét (olvassa) : »Kedves barátaink és Atyánk fiai ! A »Munkások újságja« czimű Táncsics szerkesztette hirlap kivált a jelen átalakítási korszakba az érdekeket, mely lázitólag ébresztő, s a tulajdont kárhozatosan tiporó mindennapi tartalma nyilván mutatja, — Az illy vészteljes ragályos gyomot addig, míg nem késő kiirtani, és pedig a rendkívüli körülmények között rendkívüli utón is rögtön megszüntetni eszközölni mulaszthatatlan kötelességünknek ösmervén. — Sietünk a belügyi minisztert figyelmeztetni és felhívni az iránt, hogy a belcsendet és vagyonbiztosságot veszélyeztető ezen hírlapnak elkobzása-, és általános eltiltása iránt, most, midőn a rögtönzést parancsoló idő a sajtótörvény utjáni eljárást meg nem engedi, nyomban és eréllyesen intézkedjen, s ebbeni kívánságunk teljesülését annálfogva is reményijük, mert ez által a közrendű nép sem fosztatik meg olvasási mezejétől, a nép barát hírlapot épületesen használhatván. Melynek sikeresithetésére segéd kezöket, és hasonló felszóllalásukat a midőn hazafiúi lelkesedéssel kikérnénk, vagyunk — Kelt, 1848. évi szeptember 4. Sátoralja-Ujhelyben t. bizottmányi gyűlésünkből. — Szíves Baráti s attyokfiai Zemplénin egye közönig