Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-124

A nemzetgyűlés 124. ülése 1923. évi április hó 24-én, líedden, 407 munkákban is részt vesznek, ezenkívül még 7 métermázsa gabonát is kapnak, amit az ura­dalmak nagy része a munkások lakására nem hajlandó hazaszállítani. Yan egy-két uradalom, amely csak aratásra szerződtet munkásokat. Ezek az uradalmak a munkásoknak csak a 12-ik részt adják, a tavalyi 11-eddel szemben. Ez a munkások körében nagy elégedetlen­séget szül, mert nem tudják ^megszerezni azt, amit ruhára ki kell adniok. Különösen meg­szaporodott azoknak az uradalmaknak száma, amelyek nem hajlandók földet adni a munká­soknak. Ezek az uradalmak nem adnak a fold helyett semminemű rekompenzációt, mely a mun­kásokat legalább megfelelőleg kárpótolná a föld helyett. Ezért van azután az, hogy az aratási munkákra csak nagyon kevés munkás szerződött le és a munkások egy része ilyen feltételek mel­lett nem is hajlandó leszerződni.« De egész tömege van nálam az aratási szer­ződéseknek és az aratási szerződésmásolatoknak, amelyeknek futólagos áttekintése is kétségtele­nül igazolja azt, hogy a földbirtokosok a ked­vező konjunkturális helyzetet ebben az eszten­dőben nagyon ki akarják használni. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Az éhséget zsarolják !) Az éhséget zsarolják meg, amint mondják itt a há­tam mögött, a szó szoros értelmében, mert a kényszerű helyzet következtében olyan munka­béreket akarnak még az aratás alatt is a mező­gazdasági munkásokra rádiktálni, amelyek jóval alatta vannak a hasonló megállapodásoknak vagy munkabérviszonyoknak. Például gróf Gyürki Viktorné komáromi uradalmában — közel tíz­ezer holdnyi uradalom öleli körül Komáromot — 1922-ben a következő feltételek mellett dol­gozta^ a mezőgazdasági munkások (olvassa): »Őszi és tavaszi aratás 11-edjéért, cséplés 4%-áért, és páronkint kaptak 5 mm. szalmát. Kaptak ezenkívül az aratók fejenkint egy hold kukoricaföldet, egy és fél hold répaföldet ötö­dén, konvenció fejében páronkint a szokott gabonamennyiséget. Ugyanezen uradalomnál 1923-ra a következő feltételek mellett szerződ­tettek munkásokat : aratás és cséplés, valamint a konvenció a tavalyi. Répa- és kukoricaföldet azonban az uraság nem ad ; ugyancsak nem adja a tavalyi 5 mm. szalmát sem. Kötelesek azonban az aratók két hold takarmányt leka­szálni, felgyüjteni és kazalba rakni teljesen díj­talanul. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Segit majd rajta a törvény, csak le­gyen egyszer törvény belőle ! Kováts-Nagy Sándor: Engedjék, hogy tör­vény legyen ! Csöngedy Gyula: Rosszabbat is tudunk en­nél ! Sokkal rosszabbat ! (Felkiáltások jobbfélöl : Van még rosszabb is! Ezért kéli a törvény!) Minél gyorsabban! Szeder Ferenc : Méltóztassanak megengedni, én még radikálisabb leszek .a .javaslatnál. (Egy hang jobbfélöl : Azt úgyis tudjuk ! Halljuk !) A fenmaradó takarmány összes munkálatait, egészen a kazalba rakásig, kis holdankint 600 koronáért kötelesek elvégezni. Tehát egy hold takarmány lekaszálása, felgyüjtése, egészen a kazalba rakásig, 600 korona holdankint. Mél­tóztassanak elképzelni, hogy mit jelent ez, mi­lyen keresetet biztosit azoknak a szerencsétlen mezőgazdasági munkásoknak ! Kováts-Nagy Sándor: Tudjuk mi azt na­gyon jól! Szeder Ferenc : Engedjék meg, t. Nemzet­gyűlés, hogy csak ezt az egyet pécéztem ki a sok eset közül. Módomban volna, amint méltóz­tattak a t. túloldali képviselők mondani, még ennél sokkal rosszabb aratási szerződéseket is felemlíteni; módomban volna felsorakoztatni olyanokat, ahol 40—45 kiló gabonát ajánlanak fel egy hold földmunkájának elvégzéséért; mó­domban volna felsorolni a nevek felemlítése vei olyanokat, ahol az eddig fizetett konvenciókat elvonták az aratómunkásoktól és bevezették az aratásnál is azt a rendszert, hogy éljen meg és főzzön magának ugy, ahogy tud és ha az ara­tás elvégzésére szüksége van gabonára, akkor egyszerűen előlegezik és hitelezik neki. Erdélyi Aladár: Az sok helyen szokásos! Rothenstein Mór : S ha így nem akarnak dolgozni, akkor munkakerülők ! Elnök : Csendet kérek ! Szeder Ferenc : De én azt hiszem, hogy ez a pár eset is, amelyet felsorakoztattam állitásom bizonyítására, meggyőzheti az igen tisztelt Nemzetgyűlés minden egyes tagját, hogy bizony a mezőgazdasági munkások nagyon rettenetes életviszonyok között élnek és meggyőzheti az igen t. Nemzetgyűlés minden egyes tagját arról, hogy bizony itt sokkal radikálisabban és sokkal erőteljesebben kell belenyúlni a mezőgazdasági munkások bér-, munka- és egyéb viszonyaiba, mint amennyire az előttünk fekvő javaslat ezt lehetővé teszi. De méltóztassanak azt elképzelni, mi tör­ténik akkor, ha a mezőgazdasági munkásság ereje teljesen leromlik. Hiszen ennek a termelés is kárát vallja ! Például előttem van a felső dunántúli mezőgazdasági kamara Értesítője, amelyben a következők foglaltatnak, (olvassa) : »Legnagyobb mértékben elősegíti gazdaságaink válságos helyzetét munkásviszonyaink kedvezőt­len alakulása, ami különösen abban domborodik ki, hogy a felére csökkent a munkások munka­képessége. « Klárik Ferenc : Nincs táplálékuk ! Szeder Ferenc : Méltóztassanak elképzelni, hogy milyen hatása van az ilyen munkabér- és kereseti viszonyoknak a munkaerő kialakulására. Méltóztassanak elképzelni, hogy ha ilyen kere­seti-, munkabér- és egyéb viszonyok között élnek a mezőgazdasági munkások, akkor hogyan erő­sítjük azt a magyar fajt, amelyet ezidőszerint mindenki erősíteni akar ebben az országban. 59*

Next

/
Thumbnails
Contents