Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-124

406 A nemzetgyűlés 124. ülése 1923. évi április hő 24-én, kedden. gyáraknál, ahol néhány alkalmazott munkás van, 50—60 korona az órabér, Békéscsabán 500—600 korona ugyanilyen órabér mellett a téglagyáraknál alkalmazott munkások bére, mig Szolnokon ugyancsak 500 koronáig terjedő munkabért fizetnek ezidőszerint a mezőgazdasági alkalmazottaknak. Egész tömegét az adatoknak hozhattam volna a nemzetgyűlés szine elé, amelyekkel bizonyíthatnám, hogy a mezőgazdasági munkások keresete megközelítőleg sincs arányban a kialakuló drágasággal és amelyekkel bizonyítani tudtam volna, hogy megközelítőleg se keresnek annyit és életkörülményeiket megközelítőleg se tudják keresetükből ugy fentartani, mint ahogyan fenn tudták tartani még harminc esztendővel ezelőtt is. Méltóztassanak elképzelni, mit jelent ötszáz korona egy háztartás szempontjából, Mit jelent háromszázötven korona a háztartás, a család szempontjából, amikor közel háromszáz korona Budapesten a félbarna kenyér kilogrammja, a vidéken pedig egy cséppel sem olcsóbb. Mit jelent ez, amikor 200 koronákat keresnek mezőgazdasági munkások naponta a mezőgazdaságban teljesített szolgálataik ellenértékeképen?! Csak egyetlen, de szivet facsaró esetet akarok erre nézve elmondani, amely eset engem megkapott és annak látása kötelességemmé teszi, hogy a rendelkezésemre álló minden erővel törekedjem ennek a társadalmi rétegnek érdekeit itt a törvényhozásban ezzel az alkalommal is megvédelmezni. Az egyik mezőgazdasági munkás kocsisnak állott be az egyik keserüvizgyár telepen Fizettek neki március tizenötig havi nyolcezer koronát. Március tizenötödike után felemelték ezt a havi díjazást tizennégyezer koronára. Ennek a jó magyarnevü embernek — mert Balognak hívják — öt családja van, . . . Erdélyi Aladár: Talán családtagja! Szeder Ferenc *. ... öt gyermeke, akik közül a legidősebb 11 esztendős. Amikor a tavaszi munkák megindultak, az anya elment a szőlőbe 200 korona napidíjért dolgozni. Rettenetes látvány a szemlélő előtt, aki elmegy ehhez a családhoz. A gyermekeknek nincs semmi néven nevezendő ruhájuk, a lehető legelképzelhetetlenebb piszokban és rongyban vannak Hiszen az anya munkára megy. Amikor ott voltunk, a legidősebb gyermek koldulni járt a faluban és négy darab kenyeret hozott, amelyből egyet az anyjának adott, hogy neki is legyen munkája közben mit ennie. Nem általánosítom ezeket az állapotokat. Erdélyi Aladár: Ki a gazdája? Hogy hívják ? Szeder Ferenc : Komáromban a keserüviztelepen dolgozik talán még ezidőszerint is ez az ember. Szijj Bálint : Schmidthauer ! Saxlehner ! Rothenstein Mór: Nem a név a fontos, hanem a tett ! Kováts-Nagy Sándor: Dehogy nem fontosJ Reisinger Ferenc: Nem kell foltozni! Elnök : Csendet kérek ! Szeder Ferenc : Nem mondom azt, ho^y általában az egész országban mindenütt, kivétel nélkül, ilyen életviszonyok között élnek a mezőgazdasági munkások, de ezeknek a felhozott adatoknak tömege nem hagyhat kétséget aziránt, . . . Erdélyi Aladár: Azért kell a törvény! Szeder Ferenc : . . . hiszen arra is rátérek, t. képviselőtársam és majd körvonalozom álláspontomat és megmondom, hogy milyen törvény kellene — mondom nem hagyhat kétséget aziránt, hogy amikor ilyen jelenetek ha szórványosan is, de előfordulnak, azokban a dolgozó társadalmi rétegekben, amelyek állandóan foglalkoztatva vannak : nagyon rossz állapotok lehetnek ezidőszerint a mezőgazdasági munkások körében. Kováts-Nagy Sándor: Nemcsak ott, hanem a gazdaságban is. Szeder Ferenc : Itt kell erős kézzel beavatkozni a munkabérek alakulásába, mert ha ezt nem tesszük, ugy ezeknek az állapotoknak nagyon súlyos következményei lehetnek. Méltóztassanak elhinni azt a nagyon is ismeretes szólásmódot, hogy az éhség bizony soha sem volt valami jó tanácsadó ! Bátor leszek néhány adatot felsorolni az aratási szerződésekre vonatkozólag is, amelyekkel szintén azt akarom igazolni, mert minden állításomat alá akarom támasztani — hogy a mezőgazdasági munkások ma is épugy, mint a történelem folyamán, állandóan rettenetes és lehetetlen életviszonyok között élnek. Elhoztam a Délmagyarország című újságnak egyik cikkét is állításomnak igazolására, mert tudom, hogy ez nem szocialista újság, tehát nem azon a szemüvegen keresztül nézi az eseményeket és a fejleményeket, mint én. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ahhoz nem kell szocialistának lenni, hogy meglássa az ember a rosszat. Rothenstein Mór: Nem kellene! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is kell! Szeder Ferenc: Engem azzal vádolnak, hogy túlságosan sötét színekben látok, mert szocialista vagyok. Ez a lap többek közt ezeket irja (olvassa) : »A mezőgazdasági munkások közt általános a panasz, hogy a földbirtokosok megbizottai oly szerződéseket ajánlanak, amelyek elfogadhatatlanok. A legtöbb uradalom kommenciós alapon az aratási munkák elvégzésére a munkásokat csak hat hónapra akarja leszerződtetni és részaratásra szerződést kötni nem hajlandó. A nagybirtokosok megbizottai olyan munkabért ajánlanak, amely jóval kevesebb, mint a tavalyi; azoknak a mezőgazdasági munkásoknak, akik hajlandók magukat hat hónapra lekötni, havi 1200 koronát ígérnek készpénzben, azonkívül reggelit, ebédet, vacsorát és szállást. Azok a munkások, akik az aratási