Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-124

400 Á nemzetgyűlés 124. ülése 1923. évi április hó 24-én, kedden. Miután a napirend letárgyalása után, illetve fél két órakor a kereskedelemügyi minister ur fog válaszolni Kéthly Anna képviselőtársunknak pénteken előterjesztett interpellációjára, ennélfogva gróf Apponyi Albert képviselő ur sürgős interpellációjára a válasz megtörténte után fogunk áttérni. Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A mai napon a Szózat és a Hymnus, a magyar nemzet két legszentebb imájának hathatós megvédése tárgyában kértem a nemzetgyűlés elnökétől napirendelőtti felszólalásra engedélyt. Nem tekintem ezt a kérdést politikumnak és meg vagyok győződve arról, hogy ha én nem mondanám el ezt a mai beszédemet, akkor a Háznak bármelyik képviselője rövid időn belül kért volna erre engedélyt. Már az elmúlt nemzetgyűlési választások alkalmával megdöbbent a lelkünk és a szivünk, amidőn észrevettük, hogy szinte általános szokássá vált az, hogy ha egy népgyűlést meg akartak zavarni, ha egy népgyűlésen azt akarták, hogy a szónokok ne beszélhessenek, akkor annak a gyülekezetnek egy bizonyos része, rendesen egy igen kicsiny és jelentéktelen csoport,... Rupert Rezső: Keszeg csoport! Drozdy Győző : ... ha a bunkósbot, ha a záptojás nem segített nekik abban, hogy lehetetlenné tegyék azt, hogy a magyar nép alkotmányos jogait gyakorolhassa és egy gyűlésen részt vehessen, az Erger-Berger és más duhaj kortesnóták után a magyar nemzet két legszentebb imádságát, a Hymnust és a Szózatot vette elő. Jelen felszólalásom tulajdonképeni indokául a vasárnapi félegyházai népgyűlés szolgál. Nem óhajtok foglalkozni ennek a népgyűlésnek a lefolyásával. Abból magunkra nézve semmiféle sérelmet nem kovácsolunk. Az ottan történtekért az ottani nép alapos elégtételt szerzett magának és a magyar becsületnek, s azt hiszem, hogy az a néhány véres fej, amely ott a Szózat és a Hymnus meggyalázásáért megérdemelt büntetésben részesült, méltó tanulságot fog szolgálni a jövőre is, hogy a magyar nép gyűléseit ennek a két imádságnak felhasználásával többé meg ne zavarják. Mély aggodalommal kell azonban megállapítanunk, hogy van a nemzet társadalmának egy rétege, amely előtt, úgy látszik, már semmi sem szent Rupert Rezső : A kitartottak ! A naplopók ! Drozdy Győző: ...amely nyíltan, szabadon gyaláz meg minden meggyőződést és nem ismeri el mások meggyőződését, amely nyíltan, szabadon, néha rendőri felügyelet mellett garázdálkodhat és taposhat bele a polgártársak legalkotmányosabb jogaiba és megakadályozza a magyar népnek néha ezreit abban, hogy a maga alkotmányos jogaival élhessen. Rupert Rezső : Az intelligencia szemete ! Klárik Ferenc: Tiz-tizenöt ember! A minister ur titkos rendelete nagyon belevág ebbe ! Drozdy Győző : Ezek az emberek nagyon érdekesen működnek. Félegyházán például megfigyelhettük őket ; megfigyelhettük, hogyan bontakozott ki az a kicsi csoport, amely végül is a Hymnus és a Szózat profanizálásában találta a maga beteg örömét. Reggel 10 órakor, amikor reggelizni mentünk egy vendéglőbe, annak egyik asztalánál láttunk egy részeg duhajkodó, kiabáló, terrorizáló, belénk-kötő társaságot, amely társaságban ott ült a városnak ezidőszerinti feje, Félegyházának alpolgármestere. Duhaj nóták között részegeskedtek, s ez a csoport, ez a részeg asztaltársaság, amely szombat esti mámorát egész vasárnap délelőtti 11 óráig magában, ringatta, a részeges asztaltól egyenesen a népgyűlésre vonult és alig állt fel egy tiszteletben álló ősz polgár, hogy a népgyűlést megnyissa, ezek a részeg, korhely ajkak rögtön belekezdtek a Hymnus ónekelésébe, a Hymnus profanizálásába. Amikor 8—10.000 ember állott azon a téren, hogy végighallgassa az oda leutazott képviselők beszédeit és követelte a csendet, akkor a félegyházai rendőrségnek nem volt ereje és akarata ahhoz, hogy ezeket a duhajkodó, részeg korhelyeket, akik a nemzet imádságait gyalázták meg, legalább rendreutasította volna. Ellenkezőleg kordonnal vette őket körül és emögül énekelték, zúgták tovább a Hymnust és a Szózatot, ugy hogy csak a rendőrkezeken keresztül tudott az ott megjelent magyar nép egyet-egyet kihúzni közülük, hogy alapos büntetésben, alapos megfenyitésben részesítse azokat, akiknek a törvény kezén volna a helyük. Klárik Ferenc: Az alpolgármester úrral az élén ! Pikler Emil : A Népszava lerombolásánál is a Hymnust énekelték! (Zaj.) Drozdy Győző: A destrukcióról szavaltak ebben az országban két és fél esztendőn keresztül. Ugy állítottak bennünket a nemzet elé, mint rombolókat, akik előtt nincs szent hagyomány, nincs szent tradíció, akik előtt a nemzetnek nagy eszméi és ideái nem lebegnek. Ezek után azt kérdezem én a pártatlanul itélő nemzetgyűléstől: vájjon van-e nagyobb destrukció annál, mint amikor a nemzetnek két legszentebb zsolozsmáját, imádságát — amelyet 1844 óta sohasem fordult elő, hogy ebben az országban meggyaláztak volna, — most kortesnőtává züllesztik le ? Van-e nagyobb destrukció annál, hogy most duhaj, kortesnótát csinálnak a Szózatból és a magyar Hymnusból? Van-e nagyobb destrukció annál, hogy amikor a bunkósbot, amikor a Horthy-bunkó kimerült ezeknek a fenegyerekek kezében, akkor korhely ajkukra veszik ennek a nemzetnek azt az imádságát, amelyet csak akkor vesz ajkára a megihletett nép, a megihletett tömeg, amikor már utolsó reményét akarja elzokogni az egek