Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-124
A nemzetgyűlés 124. ülése 1923 Urához? Azfc kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, hogy azok a részeg szájak, amelyek eddig az országban mindenütt csak kénköves gyűlöletet leheltek a társadalomba, amelyek eddig verekedésre, sőt itt-ott gyilkosságra uszítottak, nem érdemelnek-e törvényes megtorlást akkor, amidőn a nemzetnek legszentebb tradicióit . . . Elnök : Kérem, a képviselő ur azt a kifejezést használta: »Horthy-bunkó«. Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Drozdy Győző : Igazán nem is tudom, hogy hívják másként. Klárik Ferenc : A közvéleményben igy van elterjedve, közönséges nevén ólmosbot! Elnök ; Nem engedhetem meg, hogy a képviselő ur beszédében ilyen vonatkozásban használja ! Rothenstein Mór: Ők maguk annak nevezték ! (Zaj.) Elnök: Rothenstein képviselő ur, tessék csendben maradni! Drozdy Győző: Nem kellene-e tehát a kormánynak arról gondoskodnia, hogy megszűnjék az a lehetetlen állapot, hogy ezek a duhaj, korhely, virtuskodó egyének a nemzet két legszentebb dalát, legszentebb zsolozsmáját tovább is profanizálják ? Klárik Ferenc: Az alpolgármester fújja a tenort ! Drozdy Győző: Valóban minden magyar polgárnak, minden aggódó szülőnek, aki végignézte ezt a legutóbbi esetet, teljes felháborodással szorult ökölbe a keze, amikor azt látta, hogy egy tanitóképezdei tanár, valami Yizhányó nevű, ott állt e kicsiny csőcselékcsoport között és saját növendékeinek szemeláttára duhajkodott a Hymnus-szal és a Szózat-tal és saját növendékeinek szemeláttára csititotta el őt egypár pofonnal a felháborodott közönség. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Komáromban is a tanfelügyelő rendezte ! Pikler Emil: Szegény magyar ifjúság! Esztergályos János : Ki fogják nevezni ezt is tanfelügyelőnek ! Magyar erkölcsnevelés ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Drozdy Győző : Mi, akik a magyar kultúrának teljességét láttuk abban, hogy a nemzetnek ilyen szent imádságait eddig sohasem gyalázták meg, borzadva gondolunk arra, hogy amig itt most a jobboldali destrukció kikezdi ezt a két szent imádságot is, addig a műveletlenebb államokban, pl. a hinduknál, ha valaki a hinduk himnuszát, a Bigvédát, éneklésközben megzavarja, az arról a gyülekezetről élve nem mehet el, mert annak a műveletlenebb népnek is szent a maga himnusza. Az ország szégyenének tartanám, ha törvényt kellene hoznia ennek a nemzetgyűlésnek arról, hogy a nemzet imádságát, a Hymnus-t és a Szózat-ot meg kell Yé4eni. Szégyennek tartom '. évi április hó 24-én, kedden. 401 már azt is, hogyha rendeletet követelek a belügyminister úrtól arra vonatkozólag, hogy a Hymnus-t és a Szózat-ot hathatós védelemben részesítse. De az eddigi tapasztalatok után, midőn sem a sajtóban felemelt szavunknak, sem nyilvános gyűléseken kifejezett véleményünknek nem látjuk eredményét és a jobboldali destrukció immár a nemzet legszentebb kincseit is kikezdi, mégis csak fel kell kérnünk a magunk részéről a kormányt, hogy mentse meg ezt az országot az ilyen esetek megismétlődésétől, és azok, akik annyi szégyent és gyalázatot hoztak már a magyar népre, a magyar nemzetre, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) részesüljenek méltó büntetésben, ha meggyalázzák a Szózat-ot és a Hymnus-t, ezt a két zsolozsmát, amely csak akkor zeng fel, ha már foszladozó reményeinket zúgjuk az egek felé, hogy áldást harmatozzon erre a magyar népre. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalóldalon.) Elnök : Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgya nem lehet, tehát áttérhetnénk napirendünkre. Előbb azonban jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Kuna P. András képviselő ur félreértett szavainak megmagyarázása címén rövid felszólalásra kért engedélyt. A képviselő urat a házszabályok 215. §-ának b) pontja alapján megilleti a szó. Kuna P. András : T. Nemzetgyűlés ! Pénteken, mikor Kéthly Anna képviselőtársunk a pincében történt robbanás áldozatainak gügyében felszólalt, szavaimat félremagyarázták. Én akkor közbeszóltam, azt mondottam, hogy »hol volt a szakszervezet ?« Mikor hazafelé mentem, az esti újságból és a Magyarországból arról értesültem, hogy az újságok félremagyarázták szavaimat és ugy irtak, mintha gúny tárgyává tettem volna, hogy azok szociáldemokrata r munkások voltak. Ezt tagadom, ez nem igaz. En közbeszólásomat nem azért mondottam, hanem azért, hogy megkérdezzem, hogy hol volt ennél az esetnél a szakszervezet, amely bizalmi férfiai utján beszedi a pártfilléreket, (Zaj és felkiáltások a szélsőbalóldalon : Mi köze ahhoz ?) de nem törődik bizalmi férfiai utján arról, hogy a munkások épségben maradjanak. Nekik kellett volna ott lenniök, nem az iparfelügyelőnek s az ő bizalmi férfiainak kellett volna jelentést tenniök erről. Miért nem tették ezt? Nekik őrködniök kellett volna a munkások épsége felett és nemcsak a pártfilléreket kellett volna beszedniök. Ebben az értelemben szóltam közbe és épen ezért minden félremagyarázást visszautasítok. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbalóldalon.) Elnök : Most áttérünk napirendünk első pontjára, a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Azok után a polémiák és kijelentések után, amelyek az előttünk fekvő törvényjavaslatot megelőzték,
