Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-123
384 A nemzetgyűlés 123. ülése 1923. béreket akként tudná megállapítani, hogy az a kívánalmaknak teljesen megfeleljen. (Ugy van ! jobbfelöl.) Én megmondom ősszintén, hogy nem is terjesztettem volna ide ezt a törvényjavaslatot, hanem egyszerűen elrendeltem volna: a munkásokat tessék megfizetni! Dénes István: Ezt kell megcsinálni! Ezt ajánlottuk mi is a minister urnák. Elnök ; Kérem Dénes István képviselő arat, szíveskedjék csendben maradni. Könyves Lajos : En azt tartom, hogy egy gazda sem — legyen az akár kisgazda, akár nagybirtokos — azt a munkást, aki dolgozik neki, nem űzetheti olyan rosszul, hogy az egész életén keresztül csak rongyoskodjék, csak szenvedjen és a gyermekeit, hozzátartozóit, családját csak rongyokban járathassa — azért, mert nem tud kellő mennyiséget keresni, tehát hasztalan fáradozik -— és tulajdon gyermekét is szegyei je bemutatni a rongyossága miatt. Én a kisemberekkel éltem együtt, a kisemberekkel nagyon sokat foglalkoztam, de valami fájóbb érzés nem hathatja át egy szülő, egy apa szivét-lelkét, mint amikor az az éhező gyerek kenyeret, csak kenyeret kér és azt sem lehet neki adni. Én a munkátlan embernek nem fogom a pártját, de annak a szegény embernek, aki dolgozni akar, adjuk meg a bérét akképen, hogy a maga levese, kellő tápláléka, kellő ruházata meg lehessen minden időben, mert ha megbecsüljük a munkást, viszont megbecsüli ő is a gazdát. De a munkásságot a szabad sajtó — amelynek meg kell lennie — olyan módon vetkőztette ki igaz magyar érzéséből és gondolkozásából, anynyira félrevezette, hogy engem, a testvért néz ellenségnek és az ellenséggel paktál össze. Hoszszu idő kellett ahhoz, míg a munkásságot idáig lehetett juttatni. De azért nézetem szerint nincsen olyan magyar munkás, aki igazi jó szocialista volna. Megmutatta ezt a kommün, amikor teljesen tudatlan embereket küldtek ki, hogy fogják el Pétert, fogják el Pált, ezt az urat, azt az urat, az ártándi papot is elfogták, az volt a bűne, hogy pap volt, más bűne nem volt. (Felkiáltások a jobboldalon : Meg az, hogy keresztény volt!) Gubicza Pál: Zsidó papot egyetlen egyet nem fogtak el! Könyves Lajos : Bekísérték a kommunisták és amikor megjelent a kisérő feljebbvalója, kiderült, hogy az ismerőse volt a papnak, felállt a helyéről és azt mondta, alázatos szolgája tiszteletes ur. A pap kissé fellélekzett, akaratlanul is érezvén, hogy talán még sem ellenség kezére jutott. Az illető megkérdezte, hogyan került ide a tiszteletes ur. Bekísértek — mondotta. Miért? kérdezte tovább Ezt nem tudom megmondani, felelt a pap. Álljon félre kissé, tiszteletes ur, menjen be a mellékszobába, mondotta az illető, én majd elvégzem az ügyét és Csákéi április hó 20-án, pénteken. ugyan pár őra múlva eleresztette azzal, hogy menjen haza és ne mutatkozzék. Nem egy ilyen esetet tudok, hanem sokat. Azok, akiket letartóztatásra küldtek ki, megsúgták, hogy fuss, menekülj és nem bántották. Mondom, dacára annak, hogy a sajtó hosszú időn keresztül lelketlen izgatásokkal háborgatta a szerencsétlen munkásokat, még sem birta őket vadállatokká változtatni, hogy öljék le tulajdon testvérüket. Kuna P. András : Ma megint azt kezdik csinálni, uszítanak. Könyves Lajos: Közvetlenül Nagyvárad mellett laktam, ott születtem, ott éltem. Budapest után, azt hiszem, Nagyváradon volt a legnagyobb számú szocialista. Közvetlen közel van a községem, ráragadt az én népemre is azonnal. Azelőtt az ón falum népe tisztességes, becsületes, józanul gondolkodó volt, együtt énekeltünk, együtt ünnepeltünk, együtt mulattunk, együtt szomorkodtunk, együtt örültünk. Attól a pillanattól kezdve azonban teljesen megváltozott. Falusi biró voltam, szerettem a népemet, de megbüntettem kegyetlenül, ha arra nagyon rászolgált, azonban hasztalanul büntettem, sem erkölcsileg, sem büntetéssel, sem másképen többé reá hatni nem bírtam, veszve volt az erkölcs, veszve volt minden, megszégyeniteni semmivel nem lehetett. A munkásujságok hosszú időn keresztül talán szisztematikusan igyekeztek elvonni a munkást az Istentől magától. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt irtották ki belőle teljes tökéletességgel. Az én népem is erre hajlott. B. Podmaniczky Endre: Ezen nevetnek. Esztergályos János : Ha nem volnánk a parlamentben, mondanék rá valamit, de igy nem tehetem. Reisinger Ferenc: A tudatlanság terjesztésére nem vállalkoztunk. Elnök : Csendet kérek ! (Beisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger képviselő urat rendreutasítom ! Könyves Lajos : Hosszú időn keresztül irtották a munkásságból szisztematikusan a becsületérzést, mert amikor megfosztották Istenétől, megfosztották hitétől, becsületes érzékétől, az erkölcstől. (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon. ) Kuna P. András: Sztrájkolni tanították! Rothenstein Mór: Kijózanodtak! (Felkiáltások jobbfelöl : Már megint beszél ?) Hogyne beszélnék, ugyanazon a jogon, mint önök. Szijj Bálint: De zajt nagyobbat csinál! Könyves Lajos: Addig, amig ezt el nem vették tőlük, nem voltak hajlandók testvért gyilkolni, de amikor a lelket kivették a testből, ez ugy maradt, mint az üres hüvely, amelyből a kardot kirántották, teljesen értéktelen volt, azt a testet arra lehetett felhasználni, amire nekik épen jól esett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.)
