Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-123

A nemzetgyűlés 123. ülése 1928. évi április hó 20-án, pénteken. 385 Rothenstein Mór: Az ő népe! (Zaj.) Könyves Lajos: Én megtudtam egyezni az én munkásommal minden időben, együtt éltem vele, nem hagytam ki semmiből, az érdekemből sem, a munkából sem. Megalakítottam a szövetkezetet, beválasztattam őket az igazgatóságba, a felügyelőbizottságba, bogy együtt működjünk, együtt dolgozzunk, tudván, hogy szakszerűbben tud hozzászólni a dolgokhoz, mint a kivül álló, aki esetleg irigységből, bosszúból, rosszakaratból szól hozzá. A szövetkezet megalakulása után az egyik zsidónk — hogv igy fejezzem ki magam — ugy érezte, hogy neki ott nem lesz meleg helye, felajánlotta öt esztendővel azelőtt épített helyiségét a szövetkezetnek megvételre. A szövetkezet azonban még olyan szegény volt, hogy megvenni nem tudta, de hogy a szövetkezet mégis hozzájusson ehhez a helyiséghez, — mert szép helyiség volt — én megvettem a szövetkezet részére és betábláztattam rá minden vagyonomat. Sándor Pál : Milyen érdekes ! Ez a kirakat ! Reisinger Ferenc : Apró karácsonyi történetek! (Zaj.) Rothenstein Mór: Mesék! Esztergályos iános : És mi történt a falu zsidajával? (Zaj.) Könyves Lajos: Azután csináltam én mást is. Alakítottam dalárdát, minden szegény ember tagja volt... Sándor Pál : Milyen érdekes ! Elnök : A szónokot kénytelen vagyok figyelmeztetni arra, hogy most a gazdasági munkabérekről szóló törvényjavaslat van tárgyalás alatt. Nem akarom a képviselő urat szólásszabadságában korlátozni, de a házszabályok értelmében arra kell kérnem, hogy valamivel közelebb menjen a tárgyalás alatt lévő kérdéshez. Sándor Pál: Éljen, a dalárda! Könyves Lajos : En ezeket meg akartam mondani a szociáldemokrata képviselő uraknak, akik ugy tüntetik fel magukat, mint a kisemberek boldogítói, minket pedig mint a nép ellenségeit állítanak oda. En nem adattam a máséból, hanem adtam a magaméból. (Ugy van! Ugy van ! j obi felöl. ) Szabó József : Magának az Isten adta, kötelessége adni! Szijj Bálint: De ha nem dolgozott volna érte, nem adta volna az Isten sem. Ezt tessék tudomásul venni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ; ne méltóztassanak a szónokot egészen megakadályozni abban, hogy a beszédét összefüggően elmondhassa. Könyves Lajos: Ötven kishold földön bolgár kertészetet alakítottam állami segítséggel; ezt is kivittem. Huszonnégy család élt ebből, amelyik hála Istennek, ma mindegyik módos. Sőt van, amelyik jobb anyagi helyzetnek örvend — ha nem is mind — mint én, holott azt megelőzőleg egyáltalában semmije sem volt. Mikor hadirokkantjaink a háborúból hazajöttek, azok egyikét-másikát is ott helyeztem el. Azt hiszem, szociális munkát végeztem, amikor ilyen dolgokkal foglalkoztam. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Nem tudom azonban megérteni, miért használják olyan nagy előszeretettel a »paraszt« szót minden egyes alkalommal. Most elhangzott beszédében korrigált ezen valamit Peidl képviselő ur... Sándor Pál: Nem sértés! Könyves Lajos : . . . Várnai képviselő ur azonban tegnap nem tudom hányszor hangoztatta beszéde közben, hogy »parasztpárt«. Szijj Bálint: Ez a neveléstől függ! Sándor Pál : Arra maguknak büszkének kellene lenniök! Szijj Bálint : Bízzák ránk, hogy szégyeljük-e vagy nem! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Eőri-Szabó Dezső: A paraszt már társadalmi fogalommá lett ! Gróf is lehet paraszt ! Szijj Bálint: Ha neveletlen! És aki ezt sürün emliti, az is bizonyságot tesz neveletlenségéről. (Egy hang jobb felöl : Nem parasztpárt, hanem kisgazdapárt.) Könyves Lajos: Ha parasztoknak nevezik idebenn azokat a kisembereket, akiket önök védeni, szárnyuk alatt tartani vélnek, menjenek ki falura, álljon fel ott Várnai képviselő ur egy pódiumra és mondja el: »Tisztelt parasztpárt!« vagy »T. paraszt barátaim!« vagy »Hallják kentek, parasztok!« Majd meglátják, milyen tatárfutás lesz ott. (Derültség jobbfelöl.) Szijj Bálint : Rothenstein képviselő ur, ott tessék mondani! Rothenstein Mór: Már voltam a faluban! (Egy hang jobb felöl: De nem sokáig!) Lovász János: Fütyülővel! Könyves Lajos : Engedelmet kérek, talán imparlamentáris kifejezés lesz, amit mondani fogok, de eszembe jutott, nem hallgatom el. Volt nekünk egy részeges emberünk, aki a feleségét mindig elkergette amikor berúgott. (Mozgás és zaj jobbfelöl.) Reisinger Ferenc: Lovász képviselő ur haragszik azért, ha meghív minket! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Könyves Lajos: Mindig danolva ment haza és amikor a lakásához közeledett, azt kiáltotta : Sári nyisd ki a kaput ! Sári kinyitotta a kaput, de maga ugy futott, hogy 100 pengős kutya sem érte volna utói. így járna Várnai képviselő ur, ka kimenne a falura és ott a »Parasztpárt«-ot emlegetné. (Felkiáltások a szélsőbal" oldalon. Elmegyünk! Lesz szerencsénk!) Bogya János : Bár mennének, ellátnák a bajukat ! Könyves Lajos : Van egy régi nóta, amelyik arról szól, hogy a magyar ember kezd régi viselkedéséből kivetkőzni. Sajnos, a szerző nevét nem tudom, de tudom a dallamát és a szőve-