Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-123

 nemzetgyűlés 123. ülése 1923. évi április hó 20-án, pénteken. 383 az ügyek lebonyolítása akadályokba ütközzék. A 10. § ezzel szemben azt mondja, hogy a gazdasági munkabérmegállapitó bizottság megállapítása ellen a bizottságnak legalább két tagja a megállapítástól számit ott nyolc nap alatt a földmivelésügyi ministerhez előterjesztéssel élhet. Ha megengedi a törvényjavaslat azt, hogy ez a bizottság kivételesen hármas tanácsban döntsön, akkor jogi nonsens és gyakorlati lehetetlenség az, hogy a felterjesztést két tag egyetértéséhez kössük. Mert vagy egyhangúlag hozták meg a döntést s akkor nem élnek felterjesztéssel ellene, vagy pedig elnöki döntéssel, s akkor nincs két tag, akkor csak egy tag lehet elégedetlen a döntéssel. Ezen tehát megfelelő változtatást kell eszközölni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ebben nincs nehézség ! Ebbe belemegyek, hogy t. i. egy tag is megtehesse ! Peidl Gyula : Azt gondolom, hogy az elmondottak mellett is vissza kell térnem ahhoz, amit beszédem bevezető részében megállapítottam, hogy t. i. minden szociális intézkedés hatályosságának az az alapja, hogy az érdekelteknek önrendelkezési joga addig a határig, ameddig az összesség érdekeit nem sérti, biztosittassék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Aki igazán becsületesen akar a dolgozókon segíteni, az a segitést az egyesülési és gyülekezési szabadság törvénybe iktatásán kezdi. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Enélkül minden csak pepecselés és szemfényvesztés. Nem lehet a dolgozók tömegeit hozzájárulásuk nélkül vagy akaratuk ellenére boldoggá tenni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Aki ezt megkísérli, az Kun Béla metódusát, a diktatúrát alkalmazza. Nem lehet senkire ráerőszakolni azokat a módokat, amelyek őt boldoggá teszik. Nem lehet különösen az ország szempontjából nagyon értékes, mert munkájukkal értéket és javakat produkáló néprétegeket az önrendelkezési jogtól megfosztani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden szociális alkotásnak tehát az az alfája és ómegája, hogy a szabad szervezkedési jogot biztositani kell az illető munkásságnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én azt olvastam valahol, hogy I. Gergely pápa, aki a mai magyar kereszténykormányzat szemében nem lehet destruktiv, a következőket mondotta : »A föld az összes emberek közös jószága s igy a gyümölcsök, amelyeket a föld terem, kell, hogy mindenkiéi legyenek.« Dénes István : Ez az igazság ! Peidl Gyula : Amit a mai u. n. keresztény és u. n. faj védelmi kormány cselekszik ezzel a törvényjavaslattal és egyéb területeken is, az I. Gergely pápának ezzel az axiómájával ellentétes. Mert meg kell állapitani azt, hogy ebben az országban mindenki más jól élhet, bőségben élhet, csak azok nem, akik akár künn a mezőn, akár a gyárakban, akár a kereskedelemben, akár az irodákban —• legyenek azok magánkereskedelmi vagy állami irodák — a munkájuk után kivannak megélni. ( Ugy van ! a szMsőbaloldahn.) Ezek kivételével mindenki más jólétben, bőségben élhet, ami tehát azt jelenti, hogy I. Gergely pápával ellentétben a föld nem a megdolgozoknak, nem mindenkinek terem, hanem csak a tulajdonosoknak, s a föld kincseihez csak azok jutnak hozzá, akik nem munkával, hanem spekulációval vagy egyéb módon jutnak a pénzhez. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezekből a szempontokból, miután ezekkel a kormány egész ténykedése és ez a törvényjavaslat is ellentétes, nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Szeder Ferenc ! (Felkiáltások jobbfelől : Könyves Lajos következik !) Dénes István : Szünetet kérnénk ! Elnök: Azt hittük, hogy Könyves Lajos képviselő ur nincs benn a teremben ! Könyves Lajos képviselő urat illeti a azó. Könyves Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Midőn az uj választások megtörténtek, én azt hittem, hogy az ide bejött szocialista képviselő urakkal — minthogy mindannyian a kisemberek védelmére jöttünk ide — sok mindenben egyet tudok érteni. Ezzel az alkalommal azonban, amikor épen a földmunkások védelméről szóló törvényjavaslatot terjeszti be a földmivelésügyi minister ur, olyan irtózatos támadásban részesitik a földmivelésügyi ministert, aminek igazán nem tudom az okát adni, (Felkiáltások jobbfelöl: Szokásból teszik!) Sándor Pál : Azért néz olyan rosszul ki a földmivelésügyi minister ur! (Derültség. Felkiáltások balfelöl : Ezt még hibirja !) Könyves Lajos: En meg vagyok arról győződve, sőt tudom azt, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat mindazokat a kívánalmakat, amelyek ezen a téren felmerülnek, nem elégiti ki teljesen. Azért mégis örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot. Hogy azonban akkor, amikor egy éhező tömeg felé siet valaki, hogyha nem is jólétet, de bizonyos mértékben enni adjon neki, akkor azok, akik azt vélik, hogy barátai annak a tömegnek, elkergessék az illetőt, hogy az a tömeg egy falatot se kapjon, ezt igazán nem tudom megérteni. Rothenstein Mór: Mi is sokat nem tudunk megérteni ! (Felkiáltások jobbfelöl : Elhisszük ! A maguk magatartását nem tudjuk megérteni! Elnök : Kérem Rothenstein képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Könyves Lajos: Ezt a törvényjavaslatot már annyi oldalról dehonesztálták, kifogásolták, az értékét annyira igyekeznek levonni és letapodni, hogy nem látszik már belőle semmi, már nem is létezik. Az egyik kirakattörvénynek, a másik Jancsi-bankónak nevezi. így fumigálni egy törvényjavaslatot, amely mégis csak hivatva van arra, hogy a kisembereken segítsen, ehhez — kimondom őszintén — rosszakarat kell. Nincs olyan földi ember, aki a munka-