Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-122

évi április hó 19-én, csütörtökön. B68 A nemzetgyűlés 122. ülése 1923. megvannak, az index-számok alapján dolgoztak háború előtt is, háború alatt is és a háború után is. Szomjas Gusztáv: Azoknak az egész világ gazdasága rendelkezésiikre áll. (Zaj.) Farkas István : A kormány annyira sem ment nálunk a közélelmezés terén, hogy az index-számokat áttekintse, és hogy maga iparkodjék legalább a máshol meglévő ilynemű berendezkedéseket áttekinteni s ennek alapján ezeket itthon is létesiteni. Gaal Gaston : Hát a gerstlit milyen indexszámok alapján kaptuk ? (Derültség a jobboldalon.) Farkas István : Ez olyan fontos kormányzati szempont, amelyet a kormánynak látnia és tudnia kellene, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Gaal Gaston : G-erstlit kaptunk index-számok nélkül ! Esztergályos János : Majd fognak még kapni, csak folytassák! (Nagy zaj jobbfelöl,) Farkas István : Biztos vagyok arról, hogy az agrárérdekeket szolgáló index-számok itt vannak Angliából, Belgiumból és mindenhonnan, biztos vagyok arról, hogy ezek ott vannak a íöldmivelésügyi ministeriumban ; de a közélelmezést, a közélelmezés viszonyainak megjavítását feltüntető számoszlopok és rendelkezések nincsenek itt. (Zaj.) Ez nagyon szomorú dolog, mert a minister urnák előadásából arra kell következtetnem, hogy a kormány nem is akarta soha áttekinteni azt, hogy hogyan, miből élnek a munkások, mi a baj, mennyi a keresetük és a fogyasztóképességük. Már pedig ez ugy gazdasági, mint államigazgatási szempontból is fontos kérdés. S ha mi azt mondjuk, hogy az állam erre rendezkedjék be, akkor csak azt akarjuk, hogy a kormány a szociális viszonyokat a maga intézkedései, szervei utján pontosan át tudja tekinteni. Ez mégis csak fontos állami érdek és szempont, ugy, hogy csak ismétlem, hogy egészen érthetetlen az, hogy ez elől elzárkóznak. A kormány és a közélelmezési minister azonban arra az álláspontra helyezkedik, hogy menjen csak minden a maga utján. Nem mondom azt, hogy legyen kötött gazdálkodás, de ha önök annyit támadják itt az uzsorát, amely tényleg van, akkor miért nem tesz a kormány intézkedéseket, hogy egyes nagybankok ne tegyenek olyan nagy hatalomra szert? (Ugy van! a szélsobalóláalon.) Ezzel a kérdéssel foglalkozzanak! Miért van az, hogy a Hitelbank olyan nagy ur ebben az országban, hogy nincs olyan nagybirtokos, amelyik akkora ur legyen? Miért nem nyúlnak hozzá ehhez- a kérdéshez, miért nem akasztják meg, miért nem teszik lehetetlenné, hogy ilyen intézmények a cukrot és egyéb élelmiszereket felhalmozzák ? Meskó Zoltán : A kofákat becsukják ! Propper Sándor: A kormány sógorsági viszonyban van a Hitelbankkal. Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Miért nem tesznek intézkedéseket ? Itt van a munkabérek és a kereset aránybahozása a drágasággal. Vagy megmarad a kormány ezen az állásponton, amelyen ma van, hogy szabadra ereszt mindent s ha ezt teszi, rendben van, de akkor tessék lehetővé tenni, hogy a munkabérek emelkedése is szabaddá legyen ; (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert tisztán erről a kérdésről van szó. Ha a fixtizetésü alkalmazottak, munkások ós a munkájuk után élő .emberek munkabére is olyan arányban emelkedik, mint a drágaság, akkor rendben van. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tessék ezt lehetővé tenni, tessék erre módot nyújtani. Mi nem mondjuk, hogy kössék meg az árakat, csak tessék a szociális bajoknak elejét venni azáltal, hogy ne legyen végső nyomorba, kétségbeesésbe taszítva a dolgozó népesség. Mi ezt akarjuk s nekünk erre törekedni kötelességünk, hivatásunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Egészen mellékes, hogy a kormány azután enged-e kivitelt. Tessék kivinni, amennyi jól esik, csak tessék a béreket arányba hozni a drágulással, mert ilyen gazdasági és közélelmezési politika mellett, ilyen módszer mellett éhenhalnak a munkások s a lassú éhhalál pusztít már ma is a társadalom egy nagy rétegében. Ez pedig baj, amiből nagyobb bajok, sőt végzetes csapások származhatnak erre az országra és egész ipari termelésünkre. Tessék tehát a kérdést így megérteni, igen t. minister ur és t. Nemzetgyűlés. Ez a kérdés veleje. Ezért követelem a béregyeztető bizottságok létesítését. Hiszen a minister ur jól tudja, hogy a háború alatt megvoltak a panaszbizottságok és azok elég jól funkcionáltak. Tudja, mennyi összeütközésnek vették elejét. Mi pedig, amióta itt vagyunk ebben a nemzetgyűlésben, számtalanszor, úgyszólván mindig hangoztattuk a béregyeztető bizottságok felállításának szükségességét s a kormány ennek ellenére sem tett erre vonatkozólag intézkedést. Ne olyan irányban intézkedjék a kormány, hogy ha majd valahol bért emelnek, lecsukja az illetőket, inter* náltatja vagy eltoloncoltatja, mert a kormány eddig így avatkozott be és most is igy avatkozik a szociális viszonyokba, hogy aki nagyobb bért követel, az sztrájkoló és izgat. Mi nem akarunk feltétlenül sztrájkolni, sőt kerülni akarjuk a sztrájkokat, de tessék az államnak nálunk is statisztikát készíttetni a drágulásról és tessék béregyeztető hivatalokról, bizottságokról gondoskodni, amelyeknek mindenütt megvan az az erkölcsi hatásuk, hogy a nyert adatok a két M között igazságosabb megoldásra vezetnek és bizonyos fokig elősegítik a gyengébb fél jogos álláspontjának érvényre jutását. Ezt a magyar kormány eddig nem tette meg, holott kötelessége volna megtenni, mert hiszen olyan nagy társadalmi rétegről, akkora dolgozó osz-